Ünnepelni gyűltek össze mintegy félszázan péntek délután a szegedi Tisza Szállóban, hogy emléket állítsanak Balikó Bélának, a HungarHotels Önálló Egység volt szegedi igazgatójának. 1963 és 1986 között ő irányította a régi Hungáriát, a kis Hungáriát, a Papp és a Virág cukrászdákat, majd az ő vezetése alatt nyílt meg a Royal és a Tisza Szálló, az Alabárdos, az Égő Arany.
Péntek óta a 2011-ben, 86 éves korában elhunyt Balikó Béla nevét viseli a tükörterem.
A Tisza Szálló első emeleti folyosóján március 8-án, a volt igazgató születésnapján lánya, dr. Balikó Katalin l e plezte le az emléktáblát, L apis András szobrászművész alkotását, amelynek árát az egykori kollégák adták össze. Az igazgató régi helyettese, Viski Árpád úgy fogalmazott: Balikót a jelenléte tette a magyar vendéglátás kiemelkedő alakjává, mert ő mindig, mindenütt ott volt, ahol és amikor kellett, a hajnali áruszállításnál, a reggeli fagylaltkészítésnél, a déli ebédeknél, az esti rendezvényeken.
- Balikó Bélát jól ismertem - mondta Lapis András -, 30 évvel ezelőtt arra kért, hogy készítsek emlékérmeket a szegedi szállodákról. Majd kulcsnehezékre adott megbízást, amelyeket bőrtokokba helyeztünk: ezek azonban olyan jól sikerültek, hogy nagyon gyorsan elfogytak.
Bánfi László, az Égő Arany, a Debreceni, a Kárász Csárda volt üzletvezetője vetette fel pontosan egy évvel ezelőtt, március 8-án - Balikó már nem lehetett velük a szokásos születésnapi ünnepségen -, hogy az utókornak meg kell őriznie a "mester" emlékét. ő indította el a szervezést, a Tisza Szálló tulajdonosa, a Balogh család pedig hozzájárult a névváltozáshoz.
- 1969-től dolgoztam vele egészen az 1986-os nyugdíjazásáig - emlékezett Maklári L ászlóné, a Hunguest Hotel Forrás igazgatója. - Nagyon jó diplomata és nagyon szigorú ember volt, de emberséges: ezért jöttünk még most is össze ennyien. Olykor megríkatott bennünket, de aztán jött hozzánk, hogy lélekben erősítsen bennünket.
Mindezt a vendég érdekében tette, számára a vendég volt az első. Azt hajtogatta: a vendégnek mindig igaza van, és ezt a szemléletet adta tovább a mi generációnknak.
Az irodája először a régi Hungáriában volt, a rettegett 6-os szobában. Amikor átadták a Royalt, oda költözött át, de állandóan úton volt. A Tiszába például bejött a főbejáraton, majd kiment az étterem felől, de visszajött a csapóajtón: több kilométert gyalogolt egy nap.
- Egy szabadtéri időszakot úgy éltem meg gyerekként - folytatta Katalin, a lánya -, mintha az apám külföldön lett volna: csak inget váltani jött haza. Egymás után jöttek a buszok, csoportok, minden szálloda tele volt - számára ez jelentette az életet.
Az emléktábla elkészítéséhez a szakember volt kollégái is hozzájárultak.
