A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum vasúti gyűjteményének egyik legrégibb darabja, a MÁV XII h osztályú 6633-as pályaszámú (utóbb MÁV 381,001) szertartályos gőzmozdonya 1882-ben készült a Krauss müncheni gyárában a Nagykikinda-Nagybecskereki Helyi Érdekű Vasút részére. Tizennyolc tonnájával a normál nyomközű vasúti járművek között pehelysúlyúnak számító mozdony 1912-től Cséry József szemétvasútjának vontatójárműveként szolgált, majd 1913-tól Budapest Székesfőváros Köztisztasági Hivatalának 6-os pályaszámú gőzmozdonya lett.

A manapság már csak "Krauss"-nak becézett jármű kalandos sorsa 1942-ben Szigetszentmiklóson folytatódik, ahol a Dunai Repülőgépgyár iparvasútján szolgál, majd a következő háborús esztendőben a csepeli Weiss Manfréd Műveknél a 10-es pályaszámot kapja.

A kis mozdony túlélte a második világháborús káoszt, majd a szovjet és román csapatok zsákmányolásait, s 1945. május 10-től az 1944 novemberében felrobbantott dunaharaszti híd 1945. december 8-i helyreállításáig a Budapesti Helyi Érdekű Vasút bérelte kisegítő szolgálatra a Szigetszentmiklós és Ráckeve közötti vonalon.

A szükségszolgálat után visszakerült a később Rákosi Mátyás Művek néven üzemelő csepeli gyár állományába. Tízes pályaszámát mindvégig megtartotta, még akkor is, amikor 1955 novemberében átkerült a Hungária Műtrágya és Kénsavgyár, a későbbi Budapesti Vegyiművek iparvasútjára. Innen selejtezték le a kis gőzmozdonyt 1966. december 29-én, s ekkor került át a Közlekedési Múzeum gyűjteményébe.

A gőzmozdony 1968-ban került kiállításra a Városligetben, a múzeum épülete mellett, az 1891-es államosítást követően kapott eredeti MÁV-os, 6633-as pályaszámával.