Bár a témafelvetés érdekes, inkább hallhattunk egy egyetértően bólogató beszélgetést. Komolyabb vitát generálhatott volna, ha meghívnak egy magányos harcos, ultra low cost vezérigazgatót is. Ez esetben azonban három olyan szereplő ült a pódiumon, melyek mögött igen tekintélyes anyacégek állnak, és amelyek kettőjüknél nagy mértékben gondoskodnak a kapacitások lekötéséről.
„De ettől még nem ülünk a babérjainkon” - ismerte el Dieter Nirschl, a TUI Travel csoporthoz tartozó TUIfly vezérigazgatója. A kiterjedt nemzetközi utazásszervezői háttérrel megtámogatott légitársaság kapacitásainak 60-70 százalékát töltik meg az utazási irodák. „A többi utast azonban nekünk is saját erőből kell behozni” - tette hozzá Nischl. A verseny a két szegmens közt ezen a kb 30%-on megy.
A másik két megszólaltatott versenyző közül a Lufthansa-leány Germanwings-nek soha olyan jó éve nem volt, mint a tavalyi - büszkélkedett Christian Hain, a Germanwings disztribúciós vezetője., Ekkor kezdte el az anyacégtől átvenni a nem a németországi fő gyűjtő-elosztó repterekre közlekedő point-to-point járatokat.
Az Iberia és a British Airways légitársaságokat is tulajdonló International Airlines Group (IAG) által megvásárolt Vueling sem az a klasszikus fapados. Utasainak 39%-a üzleti utazó, akikről a fedélzeten és a reptéren - például lounge használattal - egyaránt gondoskodik a légitársaság. (Nem csoda így, ha a három év kihagyást követően idén nyáron újrainduló Budapest-Barcelona útvonalra 500 euróért is lehet menettérti jegyet váltani.)
De nevezzük akárhogy is fuvarost, dolgozzon akármilyen üzleti modell szerint is, a vevőt két dolog fogja érdekelni, az ár illetve az azért kapott termék - árulta el Christian Hain. Mint Alex Cruz, a Vueling vezérigazgatója elmondta, a IATA statisztáki szerint az elmúlt 50 évben átlagosan 4%-kal nőtt a világ légiforgalma. Meglehet, a következő 50 évben ugyanennyivel nő. „De nem a növekedés mértéke a kérdés, hanem az, hogy a következő 4%-ra ki marad ott?” - így Cruz, és nem sokáig váratott a válasszal: a legalacsonyabb költséggel dolgozók. De ez nem feltétlen jelenti a legalacsonyabb árakat. Vagyis inkább nem minden ország utasai akarnak csak egy ülést. „A németek kifejezetten nem” - toldotta meg előbbi gondolatmenetét Hain.
„Mennyire hajlandó egy nyaraló légitársaság a partnerei kedvéért változni?” - hangzott el a moderátor kérdése. „Csak addig, amíg a költségek alacsonyan tarthatók” - így Dieter Nirschl. Hozzátette: ők az elejétől kezdve nem akartak csak egy ülést adni. Mi nyaralókat utaztatunk, nem légi utasokat- foglalta össze Nieschl cégfilozófiájukat.
A versenyképesség megtartásának kulcsa mindhárom szereplő szerint az informatikai háttér folyamatos fejlesztése. Igaz más és más módon. A TUIfly számára az utaztatói szakma számára kell teljes mértékben átjárhatóvá egy egyértelművé tenni a foglalási oldalt. „Az IT költségvetése korlátlan” - jelentette ki Alex Cruz, de figyelmeztetőleg hozzátette, csak addig, amíg tudja, hogy a befektetett pénzből mi jön vissza. A Vueling utasainak 50%-a a netről esik be. A másik fele irodákon, viszonteladókon keresztül.
A szabadidős turizmusban a diszkontok előnye a nyaralókat fuvarozókkal szemben igazán a beutas piacon jelenik meg. Ahogy például a Vueling a turizmus marketingben szorosan együttműködik első számú bázis repterének - Barcelona - otthont adó Katalónia turisztikai hivatalával.
