Rég megfogalmazott cél, hogy országunk „pusztapaprikás „imázsát kiegészítve ismertessük meg, mutassuk be kultúránk értékeit is. Ezért vitathatatlanul történt már egy és más. Több mint két évtizede indult a Budapesti Tavaszi Fesztivál, majd sorra megújultak, létrejöttek újabb vidéki rendezvények, nyári játékok is. A kiemelt nagy rendezvények jelentős állami támogatást kaptak, kapnak ma is, főként a Széchenyi terv turisztikai alapjából, melyhez csatlakozott a NKÖM is.

Az élet – így a turizmus is – azonban nemcsak ünnepnapokból áll, az országba 365 napon át jönnek turisták, kül- és belföldiek egyaránt. Pertik Tamás az év 260 napján kínál 7-féle garantált kulturális programja közül egyet vagy többet a Budapestre érkezőknek. Tőle érdeklődtünk e speciális műfajról:

„Kulturális, közösségi elkötelezettség és nagy kitartás – anyagi téren is – szükséges egy ilyen turisztikai műfaj műveléséhez. A zene és a kultúra szeretete – hogy úgy mondjam, születési hibám. Az egykori nagy szállodás generációhoz tartoztam én is, megtapasztalhattam milyen fontos vendég – vonzó és megtartó erő a program. 1994-ben, Bécsből visszatérve új elképzelések foglalkoztattak: egy évvel később alapítottam meg a Hungária Koncert Kft.-t, idegenforgalmi piacra szánt garantált kulturális programok bonyolítására. Nehéz volt, sem induláskor, hosszú évekig később sem kaptam támogatást; ilyen szempontból az évente 2-3 napra, esetleg egy hétre attrakciót nyújtó rendezvények előnyben vannak mai is. Pedig garantált programjaim cégem megélhetésén túl sokfajta és sokféle hasznot hajtanak: Budapest egyéb turisztikai szolgáltatóinak, a város kulturimázsának, a turistáknak, és ami számomra talán legkedvesebb, az előadó művészeknek és együtteseknek. Egyfajta értékmentés is ez, hiszen a kultúrát jó színvonalon közvetítő művészegyütteseknek biztos megélhetési alapot adnak az immár két évre előre lekötött garantált programok. Mivel a rizikó jelenleg egyedül a szervező, vagyis az én gondom, ez talán nem is kevés segítség, vagy ha jobban tetszik, többlet érték.

Magyarország sokszínű kulturális kínálatának bemutatására törekedtem, így az évek folyamán egyre bővült a program- és a helyszínválaszték is. A komolyzenei koncertek, az operagála mellett megjelent az orgonakoncert, a népi együttesek (Duna, Magyar Állami Népi Együttes és Rajkó Zenekar) folklór fellépésein túl önálló koncertlehetőséget kapott az Állami Népi Zenekar Együttese is; sikeres lett a zsidó örökséget bemutató program. A helyszínek önmagukért beszélnek: Duna Palota, Budai Vigadó, Budai Szt. Anna templom. A csúcsot mindenképpen az Állami Operaházban immár hagyományosan megrendezett Újévi Koncert jelenti.” Kár, hogy az MT. Rt. 2002-es eseménynaptárába nem került bele.

Arra a kérdésünkre, hogy kiterjedt üzleti tevékenysége mellett miért vállal ennyi közfunkciót (a BKI idegenforgalmi osztályának elnöke, a MUISZ alelnöke, a MKIK idegenforgalmi kollégiumában az idegenvezetők és utazási irodák képviselője), két részből áll válasza:

„Ha fentebb azt emeltem ki, mi a „közösségi hozadéka” a garantált kulturális programoknak, most a másik oldalt jelölném meg: kevés vagy egyáltalán nincs is olyan turisztikai termék, melynek sikere ennyire függene az adott térség egyéb turisztikai szolgáltatóival való kapcsolattartástól. A munkám is rákényszerített arra, hogy figyeljek a szakma egyetemes problémáira is. Ha meggondolom, hogy önálló vállalkozóként történő indulásomkor Magyarországon mennyire hiányzott a nyugati piaci világban oly megszokott érdekképviseleti, szakmai támogatás („inkubátor” megoldásokról már nem is beszélve), akkor most szükségesnek látom, hogy a hazai pályán „megszenvedett”, valamint külföldi vállalkozásomból adódó tapasztalataimat e szervezetek rendelkezésére bocsájtsam. Tennivalónk pedig van bőven, hiszen például egy 1995-es rendelet Budapest főközlekedési útjai mentén virág, vattacukor stb. és könyv/újság árusítását megengedi, de kizárja például a kulturális programokra való jegyárusítást, professzionális turisztikai információ nyújtását. Hitem szerint a belvárost elöntő, nagyon is változó színvonalú ajándékot árusító bódék egyikét, másikát a turisztikai garantált programok népszerűsítésére, jegyeladás céljára, informálásra lehetne hasznosítani. Ez azonban csak a jéghegy csúcsa, turizmusunk általános jogi kereteit összességében kellene vállalkozásbarátibbá tenni. Nem mondhatom, hogy ez utóbbiban igazán sikereket értem volna el, a kamara nevében benyújtott módosítási javaslataim többnyire visszhang nélkül maradtak. Bizonyos, hogy a vállalkozói, valamint az állami és közérdekek nem mindig esnek egybe; ilyenkor legalábbis arra kellene törekedni, hogy a felek jobban megismerjék a másik oldal érveit, vagyis legyen párbeszéd.”

Tavalyi eredményeiről és idei terveiről így beszélt Pertik Tamás:

„A 2001. szeptember 11-ét követő hónapok súlyos veszteséget hoztak a garantált kulturális programoknak. Én egyetlen meghirdetett programot se mondhattam le, akár volt kellő számú vendég, akár nem, hiszen az utazásszervezőknek kül-és belföldön két évre előre hirdetem meg és adom el programjaimat.

Mint mindig, ha baj van, lehetséges stratégiának az előremenekülést látom: már korábban elkezdtem az internetes értékesítéssel foglalkozni, s ez bevált eszköz az egyéni turisták elérésére, de meggyorsítja az utazásszervezőkkel való kapcsolattartást is. Bízom abban, hogy a garantált turisztikai programok imázsformáló jelentősége és közhaszna is egyre nyilvánvalóbbá lesz. Néha már kapok támogatást is. Nem mondhatnám, hogy könnyű évre, évekre számítok, hiszen a verseny egyre élesebb. De kárpótol az, hogy vendégeim, a turisták, elégedettek.”