Einstein az erdő mélyén, Marlene Dietrich a kamerák tüzében - Potsdam másképp

Erdőben sétáló Einstein, börtönben sínylődő Stasi-rabok, rendezői kanapén osztott főszerep Marlene Dietrich-nek, nőimádó Modigliani és Brandenburg története digitálisan elmesélve. Ezúttal a németországi Potsdamot fedeztük fel – de egész más helyeket bemutatva, mint ahová a városba érkező turisták szokásos útja vezet.

Potsdam piszok jó hely. Annak is, akinek csupán egy napja van arra, hogy felfedezze Brandenburg tartomány fővárosát, mondjuk a közeli Berlinből átruccanva. Most olyan helyeket mutatunk be, amelyek nem szerepelnek a turistáknak javasolt úti célok listáján, viszont annyira különlegesek, hogy érdemes megtekinteni őket.

Albert Einstein, az építész

Van például egy hely a városközponttól sétatávolságra. Ez a Telegráfhegyen a Wissenschaftpark, azaz az Albert Einstein tudományos park csillagvizsgálókkal és kutatóintézetekkel, ahol az obszervatóriumközpont szélén ott ágaskodik az Einstein-torony. A teljes területre szabad a bejárás, bár az Einstein-toronyba nem. Azonban olyan forradalmian újat hozott az építmény az 1920-as évek elejének építészetébe, hogy kívülről is érdemes megtekinteni.

Az Einstein-torony egy ma is működő asztrofizikai obszervatórium / Fotó: Vágó Ágnes
Az Einstein-torony egy ma is működő asztrofizikai obszervatórium / Fotó: Vágó Ágnes

Megtalálni nem könnyű, mert a potsdami domboldalon lévő erdőben megbúvó kutatóhelyen egymást érik a kutatóállomások és csillagvizsgálók. Az Einstein-torony három év alatt készült el Erich Mendelsohn építész tervei alapján, az expresszionista építészet egyik úttörő műveként tartják számon, 1999 óta az UNESCO Világörökség része.

1921-ben, még építésének befejezése előtt nevezték el Albert Einsteinről, aki épp abban az évben kapta meg a fizikai Nobel-díjat. De a tornyot nem csak tiszteletből nevezték róla el, hiszen

a géniusz maga is aktívan részt vett a tervezésben, sőt, az építésében is! Többször konzultált Mendelsohnnal a torony kialakításáról, és támogatta ott a relativitáselméletének igazolására tervezett kísérletek elvégzését.

Az épület kupola alakú szerkezetét is a relativitáselmélet ihlette, és a gravitációs lencsék hatását hivatott szimbolizálni. 1921 és 1933 között többször ellátogatott oda Einstein, hogy részt vegyen az ott zajló kísérletekben és megfigyelésekben. Ezek a látogatások inspirálták a relativitáselméletéről szóló írásait és előadásait.

A torony annak ellenére sem látogatható, hogy 2023 szeptemberében adták át teljesen újjávarázsolva. A hivatalos magyarázat szerint zavarná az ott folyó kutatómunkát, ha turistahadak caplatnának fel a lépcsőn, hogy kinézzenek a tetejéről és megtekintsék az ott található teleszkópot.

A tornyot Erich Mendelsohn építész tervezte, és eredetileg a relativitáselmélet tesztelésére szánták / Fotó: Vágó Ágnes
A tornyot Erich Mendelsohn építész tervezte, és eredetileg a relativitáselmélet tesztelésére szánták / Fotó: Vágó Ágnes

A toronyban lévő csillagvizsgálót a Leibniz-Institut für Astrophysik Potsdam (AIP) működteti. Ottjártunkkor épp kilépett az ajtaján egy tudós, aki szívesen beszédbe elegyedett velünk. Elárulta, hogy Einstein már csak azért is terveztette a hátsó kerítés mellé ezt az obszervatóriumot, mert innen könnyen megközelíthette az erdőn át Potsdam Caputh nevű városrészében található nyaralóját (címe: Caputh, Am Waldrand 17., látogatható). Alig egy órányi sétatávolságra lakott, ami a természetimádó mesternek meg se kottyant, sőt, kifejezetten élvezte az erdő mélyén való magányos gyaloglást, miközben gondolatai szerteszét száguldoztak a világegyetemben.

Ahol a rendszer ellenségeit kínozták

Potsdamban, a Lindenstraße 54/55 szám alatti épületet 1735-ben Nagy Holland Ház néven eredetileg gazdag hollandoknak építették. Később, 1935-1941 között itt volt az Erbgesundheitsgericht, azaz az Örökletes Egészségügyi Bíróság, ahol a nácik kényszersterilizációs és eutanázia-programok áldozatainak sorsáról döntöttek. A második világháború idején börtönné alakították át, ahol politikai foglyokat őriztek és kínoztak. 1945 és 1952 között, a szovjet megszállás idején pedig a szovjet titkosszolgálat, az NKVD vallató és kínzó börtönként használta.

Kívülről nézve senki nem gondolná, milyen sötét múltat rejt a Potsdam belvárosában álló ház / Fotó: Vágó Ágnes
Kívülről nézve senki nem gondolná, milyen sötét múltat rejt a Potsdam belvárosában álló ház / Fotó: Vágó Ágnes

Utána, egészen 1989-ig, a Berlini Fal leomlásáig a Stasi, a keletnémet titkosszolgálat hírhedt Untersuchungsgefängnis (Vizsgálati Börtön) és Häftlingslager (Fogolytábor) néven ismert börtöne volt. Idehozták a politikai foglyokat, vallási vezetőket, művészeket és a "rendszer ellenségeinek" minősítve bárkit, akit feljelentettek. Itt kínozták és vallatták őket, a bebörtönzés vagy akár kivégzés előtt.

Ma egy alapítvány működteti, amelynek célja a keletnémet diktatúra áldozatai emlékének ápolása.

Az egykori börtönben bejárhatók a cellák, a vallatószobák, a kínzókamrák. Nem egy felemelő élmény, de szinte kötelező látnivaló annak, aki erre jár. Arra int, hogy soha többé ne fordulhasson elő ilyen borzalom.

Az egykori cellákban a túlélők vallomásai hallatszanak: ha a látogató belép, elindul a felvétel. Mindannyian az elmesélhetetlen borzalmakról mesélnek. A vallatószobába is szabad a bejárás, ahol a szalagos magnó és a telefon ma is ott áll, mint egykor.

Az egykori vallatószoba, ahol ma is minden ugyanott látható, ahogy a Stasi idejében / Fotó: Vágó Ágnes
Az egykori vallatószoba, ahol ma is minden ugyanott látható, ahogy a Stasi idejében / Fotó: Vágó Ágnes

A Stasi-börtönt a Berlini Fal leomlása után bezárták, évekkel később egyfajta mementóként nyitották meg a nagyközönség előtt.

Studio Babelsberg, ahol Marlene Dietrich is forgatott 

Metropolisz, Kék angyal, 80 nap alatt a Föld körül, Légcsavar, Becstelen Brigantyk – néhány azon alkotások közül, amelyeket a világ legrégebb óta működő filmstúdiójában, a Studio Babelsbergben forgattak. Már a hollywoodi idők előtt javában üzemelt ez a stúdió, hiszen 1912-ben nyitották meg, és azóta is folyamatosan forgatnak a területén. Ami egyébként nem kicsi: 460 ezer négyzetméteren fekszik, ebből 25 ezer négyzetméter a stúdió. Ma is ez Európa egyik legnagyobb filmstúdiója, ahová kizárólag vezetett túrák formájában lehet belépni.

Már az odavezető út is beszédes, hiszen a Marlene-Dietrich-Allee-n át érhető el a filmcentrum Azonban vigyázat: itt a környéken számos, filmmel kapcsolatos központ van – az egyik például gyerekeknek a Filmpark, a másik díszletek kölcsönzéséhez a Metropolitan Backlot – , így ember legyen a talpán, aki eligazodik köztük.

Na de visszatérve a filmstúdiók őséhez: itt forgatták például

Fritz Lang Metropolis című filmjét, amit ma is a filmtörténet legismertebb némafilmjeként tartanak számon. Készítése egy éven át (1925-26) tartott, és 5 millió birodalmi német márkába került, ami brutális összegnek számított akkoriban.

A maga idejében ez volt a világ legdrágább filmalkotása. A forgatás során mintegy 500 statisztát foglalkoztattak, napi 12 órán kőkeményen dolgoztatták őket, enni-inni viszont alig kaptak, és a fizetésük is alacsony volt.

A film készítése során olyan technikai újításokat alkalmaztak, amelyeket addig sehol soha. Például a többszörös exponálás elnevezésű módszert, amely során egyazon filmkockára több képet is exponáltak. A rendező állítólag nem volt könnyű alak, folyton vitatkozott a forgatókönyv írójával, Thea von Harbouval, és a főszereplővel, Brigitte Hermellel sem bánt kesztyűs kézzel. De ezek a feszültségek a fáma szerint jót tettek a forgatásnak, hozzájárultak a film egyedi hangulatának megteremtéséhez. A filmhez egy hatalmas várost építettek fel a stúdióban, amelyben több mint 10 ezer ház és épület volt – közülük néhány még ma is látható.

Még egy stúdióba érdemes benézni, ez pedig a híres „A kék Angyal” forgatásának egykori helyszíne. Az 1930-ban bemutatott, Heinrich Mann Ronda tanár úr című regénye alapján és Josef von Sternberg rendezésében készült film a világ legjelentősebb német hangosfilmje, amit nem csak német, hanem angol nyelven is leforgattak.

Ez volt az az alkotás, amely a kék angyal jelmezébe bújó, a táncosnő Lolát alakító Marlene Dietrichet egy csapásra világsztárrá emelte.

A német filmsztár Hitler uralma elől először Amerikába menekült, majd Franciaországba költözött, ott is halt meg 1992-ben. Itt első nagy sikere, A Kék Angyal forgatásának idején / Fotó: Pinterest
A német filmsztár Hitler uralma elől először Amerikába menekült, majd Franciaországba költözött, ott is halt meg 1992-ben. Itt első nagy sikere, A Kék Angyal forgatásának idején / Fotó: Pinterest

A stúdióban értesültünk arról is, hogy a szerepet először nem is Marlene Dietrichnek szánta a rendező, hanem egy akkor már ismert német színésznőt, Käthe Haackot szerződtették le. Később azonban felbontották vele a szerződést, mert Marlene állítólag a rendező szeretője volt, így kapta meg ő a főszerepet.

Más verziók szerint ugyanakkor csak a forgatás alatt jöttek össze, és amikor von Sternberg felesége rájött a dologra, a pár úgy döntött, hogy New Yorkba  kezd új életet. Csakhogy a feleség megtudta a tervet, előttük ért ki Amerikába, és a mólón várta a hajóról leszálló férjét, hogy azonmód a kezébe nyomhassa a válási papírokat.

Nőimádó Modigliani

Potsdamban van egy elegáns kastélyegyüttes - a Sanssouci. Ez Nagy Frigyes egykori porosz király nyári rezidenciája, amelynek francia neve lefordítva gondtalanságot jelent. Nem véletlenül.

A Sanssouci kastélyegyüttes díszes, mindig virágokkal pompázó parkja ingyenesen látogatható / Fotó: Vágó Ágnes
A Sanssouci kastélyegyüttes díszes, mindig virágokkal pompázó parkja ingyenesen látogatható / Fotó: Vágó Ágnes

A nőket egyáltalán nem imádó, ámde feleséggel megáldott uralkodó ide vonult vissza barátaival, szeretőivel kipihenni az uralkodás fáradalmait. Annyira szerette ezt a helyet, hogy kívánságára itt is temették el: 1786-ban bekövetkezett halálát követően, az egész életében pompához szokott uralkodó testét egy vörös márványlap alá helyezték el palotájának teraszán, amelyen csak a neve és halálának dátuma szerepel.

Bár Nagy Frigyes egész élete a gazdagságról, pompáról és életszeretetéről szólt, azonban kívánságára ugyanitt, egy szerény, félreeső helyre, egy vörös márványlap alá temették. Sírját mindig krumpli borítja, nem véletlenül, hiszen ő hozta először Európába (és mentette meg az éhségtől népét) ezt a növényt / Fotó: Vágó Ágnes
Bár Nagy Frigyes egész élete a gazdagságról, pompáról és életszeretetéről szólt, azonban kívánságára ugyanitt, egy szerény, félreeső helyre, egy vörös márványlap alá temették. Sírját mindig krumpli borítja, nem véletlenül, hiszen ő hozta először Európába (és mentette meg az éhségtől népét) ezt a növényt / Fotó: Vágó Ágnes

A Sanssouci parkjában, fenséges palotáiban, ahol eredeti műalkotások százaiban gyönyörködhet a látogató, nyáron egymást tapossák a turisták.

Van azonban két másik kulturális program Potsdamban, ami korántsem ilyen közismert, pedig mindkettő szintén igazi értéket képvisel.

Az egyik egy jelentős magángyűjteménnyel rendelkező kiállítási épület, a Barberini Múzeum. Most éppen, még augusztus 18-ig látható Amadeo Modigliani 56 nőkről festett, rajzolt portréja, aktjai, valamint kisplasztikái, valamint 33 másik olyan művész – köztük Gustav Klimt, Pablo Picasso, Egon Schiele és Natalia Goncharova – alkotásai, akiknek műveit párhuzamba helyezték a kiállítás kurátorai Modigliani alkotásaival.

A Modern Views című kiállítás Németországban tizenöt év után az első olyan cool-esemény, amelynek során átdolgozzák Modigliani imázsát, és olyan művészként mutatják be, aki az emancipált nőre összpontosít. A kiállításon szereplő Modigliani-művek mind a művész párizsi tartózkodásának éveiben készültek, és egytől-egyig a nőket állítja a középpontba.

Szerelmei, barátnői, múzsái, a barátai barátnői, mecénáshölgyek, prostituáltak, táncosnők, Párizs akkori művészvilágának ismert alakjai.

Megnyújtott arcok, mandula alakú szemek, kerek ajkak, meztelenség - Modigliani stílusa könnyen felismerhető Fotó: Vágó Ágnes
Megnyújtott arcok, mandula alakú szemek, kerek ajkak, meztelenség - Modigliani stílusa könnyen felismerhető Fotó: Vágó Ágnes

A művész, aki rövid élete során két végéről égette a gyertyát, jellegzetes stílusa az összes alkotáson felismerhető: megnyújtott arcok, mandula alakú szemek, kerek ajkak, meztelenség.

Brandenburg története, kicsit másképp

A másik kulturális élményt nyújtó hely pedig csupán néhány hete nyílt. Ez a Brandenburg Múzeum a Neuen Markt 9. szám alatt, amelynek három szintjén a látogató szinte bejárja az egész országot egy új, analóg formátumokat és digitális technikát alkalmazó kiállítás során. Ez úgy mutatja be Brandenburg kultúráját és történelmét, ahogy eddig még soha nem láthatta azt földi halandó.

Az egykori királyi lóistálló impozáns épületében található a Brandenburg Múzeum / Fotó: Benjamin Maltry (sevens+maltry)
Az egykori királyi lóistálló impozáns épületében található a Brandenburg Múzeum / Fotó: Benjamin Maltry (sevens+maltry)

Az egyik teremben 3D-ben kivetített korabeli hölgyek és urak várnak minket a múltból, hogy elmesélhessék, kik ők voltaképp, és miért kerültek az 1000 éves Brandenburg történetébe.

Ki uralkodott annak idején ki felett? Ki követelte a saját jogait? Ki lázadt fel? Mit tettek az emberek árvíz idején – és mit, ha szárazság tombolt? Kik mennek el innen és kik jönnek ide? Hogyan éltek az emberek egykor, és hogyan tudunk majd itt élni a jövőben?

Ezekre a kérdésekre keresik a választ a kiállítás kurátorai, akik közt magyar szakembert is találunk, Krasznahorkai Katalin művészettörténészt, a Brandenburg Múzeum vezető munkatársát.

Itt korábban is múzeum működött, „Brandenburg-Porosz Történelem Háza (HBPG)” néven, ezt alakították át, és nyitották meg a közelmúltban izgalmas új kiállításokkal.

 

 

 


Pompeii, a betemetett város

Pompeii, a betemetett város 

A kapun belépve megcsap a történelem szaga – a hatalmas kövekkel kirakott utcákat járva úgy érzem magam, mintha egy időgép visszavitt volna az ókorba.
Idehaza egy idegenforgalmi képviselettel kevesebb

Idehaza egy idegenforgalmi képviselettel kevesebb  

A Tunéziai Idegenforgalmi Hivatal budapesti képviselete a következő információt küldte szerkesztőségünkbe.
Magyarok nélkül megállna Ausztria

Magyarok nélkül megállna Ausztria 

Tíz év alatt több mint a duplájára nőtt a magyarok létszáma Ausztriában, ami napjainkban már meghaladja a 107 ezret.
Öt lenyűgöző nemzeti park Horvátországban

Öt lenyűgöző nemzeti park Horvátországban 

Ha a nyaralást Horvátországba tervezi, mindenképp érdemes felfedezni az Adriai-tengeren található természeti kincseket.
Borravaló körkép: ennyit illik adni a különböző országokban

Borravaló körkép: ennyit illik adni a különböző országokban 

A borravaló megítélése kultúránként és nemzetenként változó: ami az egyes országokban szokás, az egy másikban akár sértés is lehet. 
Boldogság-automaták és szerelmeslevelek a turizmus szolgálatában

Boldogság-automaták és szerelmeslevelek a turizmus szolgálatában 

Linz kirobbanóan sikeres a magyar látogatók körében is.
Horvátországnál soha ilyen meleg nem volt még az Adriai-tenger

Horvátországnál soha ilyen meleg nem volt még az Adriai-tenger 

Ha megerősítik a mérést, ez lesz a valaha mért legmagasabb vízhőmérséklet Horvátországban.
Ételmérgezéssel szállítottak kórházba magyar turistákat Romániában

Ételmérgezéssel szállítottak kórházba magyar turistákat Romániában 

A  Krassó-Szörény megyei tisztiorvosi szolgálat vizsgálatot indított, hogy kiderítsék a megbetegedések okát.
A nyár egyik legjobb úti célja: a Balkán gyöngyszeme

A nyár egyik legjobb úti célja: a Balkán gyöngyszeme 

Tenger, hegyek, napsugarak - e három tényező, így együtt, egyből leveszi a lábáról az embert. És a Kotori-öbölben ezekből busásan bőkezű a természet.
Velence megduplázná a városi belépődíj árát

Velence megduplázná a városi belépődíj árát 

2025-től az egynapos utazásra szóló jegy 10 euróra emelkedik a legforgalmasabb napokon.

Interjú

Pesti István: Kiderül, kiben van meg az a plusz, amire érdemes odafigyelni

Pesti István: Kiderül, kiben van meg az a plusz, amire érdemes odafigyelni 

A két Michelin-csillagos étterem konyháját vezető séffel többek közt a versenyről és megosztó ételekről beszélgetünk, és mesél arról is, miért nem követi a trendeket.
Dubicz Borászat: Abban hiszünk, hogy az ikonikus múlt és a modern jövő jól összeegyeztethető

Dubicz Borászat: Abban hiszünk, hogy az ikonikus múlt és a modern jövő jól összeegyeztethető 

Az idei újdonságokról és megújulásról a borászat tulajdonosával, Dunai Ágnessel beszélgettünk.
Csernus Imre: „Szeretnék már jönni-menni, mint egy falevél”

Csernus Imre: „Szeretnék már jönni-menni, mint egy falevél” 

Csernus Imrével szőlőről, borokról és a vidéki életről beszélgettünk, és nemrég megjelent könyve kapcsán egy kicsit rólunk, magyarokról is.