Ciprus kisebb, mint Bács-Kiskun megye, mégis a Földközi-tenger harmadik legnagyobb szigete Szicília és Szardínia után. A három földrész határán fekvő sziget mindig jó állomáshely, támaszpont és ugródeszka volt a kontinensek között folyó népvándorlásoknak, békeidőben és háborúban egyaránt. Találhatók itt paleolitkori épületek, de lakták az ókori görögök, főníciaiak és rómaiak is. A monda szerint itt született Aphrodité, és tény, hogy itt nősült meg Oroszlánszívű Richárd. Templomos lovagok és helyi királyok, a Velencei Birodalom és a Török Porta váltották egymást az utóbbi ezredév során. 1960-as függetlenedéséig brit koronagyarmat volt. Mára – az 1974-es események folytán a török Észak- és a görög Dél-Ciprusra felosztott sziget – a mediterrán térség egyik legdinamikusabban fejlődő turisztikai célpontja.
Ide, a mondák földjére vitte el 35 fős viszonteladói csapatát a Sunshine Holiday Group tagja, a Taurus Reisen. Az úti cél elsősorban Észak-Ciprus volt, ahová harmadik éve szerveznek utakat a helyi NTL Travellel együttműködve. Ciprusi partnerük több saját tulajdonú szállodával rendelkezik a szigeten, ezek köre idén két egységgel – Toykis Bay Mavi Hotel és Olive Tree Hotel – bővült.
Csoportunk a Wizz Air Budapest–Larnaca járatával jutott a szigetre, de a Taurus Reisen június 15-től saját chartert bérel utasai számára. Mivel a különjárat közvetlenül az Észak-ciprusi Török Köztársaság (ezt az államot hivatalosan csak Törökország ismeri el) területén fekvő Ercan városában landol, itthonról csak Törökországon keresztül, jelen esetben egy antalyai technikai leszállással közelíthető meg. Mivel Észak-Ciprus, ellentétben déli testvérével, nem tagja az Európai Uniónak, mindenképpen útlevél szükséges a beutazáshoz. A vízum ingyenes. Az már más kérdés, hogy a ciprusi belső határ, az ún. green line átlépéséhez elég az új típusú, műanyag személyi igazolvány és a határon kapott vízumlap. Ezt a papírt az ország elhagyásáig őrizzük meg. Kis csapatunk hamarosan meg is tapasztalhatta, milyen egyszerű a belső határ átlépése, amikor Larnaca és Famagusta között lesorjáztunk a transzferbuszról, és az út két szélén álló mobil konténerben üldögélő határőrök elllenőriztek bennünket.
Ötcsillagosok a nyugati parton
Éjszaka volt, mire a Salamis Bay Conti Hotelbe érkeztünk, de megterített asztalokkal, kellemes hidegbüfével és meleg levessel fogadtak. Ilyen szolgáltatásra számíthat minden későn befutó vendég. A homokos tengerparton fekvő ötcsillagos szálloda és környékének szépsége a reggeli napfényben bontakozott ki. A hotel minden igényt kielégítő szolgáltatásaival, belső medencéivel és wellnessrészlegével, saját partszakasszal, bárjaival és éttermének bőséges és ízletes fogásaival bármely kényes ízlésű nyaralónak megfelelhet.
Hasonlóan magas szintű a szolgáltatási színvonal a szintén a keleti parton fekvő Kaya Artemis Resort és a Noahʼs Ark Deluxe Hotel esetében. E két, szintén ötcsillagos szálloda közül a Kaya Artemis az antik túlburjánzását kedvelőknek ajánlható, míg a letisztultabb formavilág kedvelői inkább Noé bárkájába „hajózzanak” be – hangsúlyozta Kálmán Krisztina, a Taurus Reisen profi és nagy szakmai rutinnal rendelkező irodavezetője, aki a csoportot vezette.
Erőd, mecset, katedrális
Famagusta, avagy török nevén Gazimagusa városa a kelet–nyugati kereskedelem szempontjából stratégiai fontosságú kikötőjének köszönhetően egykoron a sziget, sőt a térség legforgalmasabb kikötővárosa volt. Már az i. e. II évezredben lakott térségben található Salamis város ősi romjai is ezt bizonyítják. A kiterjedt ásatási helyszínen fellelt városmaradványok, oszlopsorok, 15 ezer férőhelyes amfiteátrum, fürdő romjai között kóborolva szembesülhetünk azzal, hogy milyen pezsgő mindennapokat éltek a város lakói már az ókorban. Famagusa városán is átvonult a történelem, és itt hagyta nyomait. Legjobb példája ennek a Lala Musztafa pasa-mecset, amelyet még a ciprusi frank királyság idején, 1326-ban szenteltek fel Szt. Miklós-katedrálisként. Gótikus formáit megőrizve, csupán falairól eltávolítva az iszlám ikonográfiában tiltott emberábrázolásokat 1571-ben alakították mecsetté. Az épület előtti téren álló szikomorfa korát a templommal azonos korúra datálják.
Othello és a kecsketejfagyi
Az óvárosban látható még az egykori velencei erőd falai mellett Othello tornya is, amelynek az angol gyarmatosítók adták e nevet, mivel Shakespeare ide, Ciprus szigetére helyezte jól ismert drámájának helyszínét. A szép állapotban megőrzött, hangulatos középkori óvárosban az utazó megpihenhet a számos kávéház teraszán vagy a híres Petek cukrászdában, ahol megkóstolhatjuk az igazi török fagyit, amely kecsketej és vanília felhasználásával készül, és sokkal nyúlósabb és masszívabb, mint az általunk ismert fagylaltok.
Famagustának van még egy kevésbé felemelő látványossága. Ez a világ egyik legismertebb szellemvárosa. Az 1974-es török megszállást során evakuált, Varosa nevű városrész nemzetközileg is elismert turisztikai célpont volt, szállodái és utasforgalma miatt a sziget egyik komoly bevételi forrását jelentette. A ma már csak szellemvárosként emlegetett, kerítéssel körülvett területet katonaság őrzi az illetéktelen behatolók és kíváncsiskodók elől.
Második éjszakánkat a Famagusta-Iskele régióban, a Toykiʼs Bay Mavi hotelben töltöttük, ahol kipróbálhattuk, hogy milyen egy két csillag pluszos szálloda Cipruson. Barátságos fogadtatás, finom vacsora és reggeli, valamint a reggeli nap fényében gyönyörű tengerparti látvány várt itt minket, majd indultunk tovább a sziget fővárosába.
Szabad az átjárás
A kettéosztott Nicosia talán az egyik legérdekesebb főváros a világon, éppen a megosztottsága miatt. A várost, ahogyan az egész szigetet, a mai napig ENSZ-erők – közöttük magyar és szlovák katonák – által ellenőrzött demarkációs vonal választja szét török, illetve görög részre. Az átlépés a török oldalról a görög részre kisebb kultúrsokkal felér. A török Nicosia lassú, keleties hangulatát néhány lépésen belül felváltja egy nyüzsgő európai nagyváros: megjelennek a márkás butikok, a gyorséttermek. Tény, a török oldal önmagában is rengeteg látnivalót kínál. Például az impozáns méretű Selimeye főmecsetet, amely famagustai társához hasonlóan Ajía Szofía székesegyházként kezdte pályafutását a XIII. században. A falakat itt is lefestették fehérre, de már láthatunk némi iszlám ornamentikát és gyönyörű kalligráfiát rajtuk. A városnak ebben a felében áll a Keryneia (Girne) kapu, amely egyike volt a városba vezető három kapunak. Ma már csak az út közepén álldogál, körbenőtte a város, a forgalom mellette halad el. A fedett bazárban körbenézhetünk szuvenírok után, ha elfáradtunk, pihenjünk meg a nagy karavánszerájban. Az 1572-ben alapított egykori fogadóteret felújították, hangulatos kisvendéglők, kávézók és kézműipari boltok, galériák találhatók itt. Észak-Nicosia egyik leghangulatosabb gyöngyszeme.
Az elsüllyedt gálya titka
Nicosia felfedezése után az estét már a kyreniai régióban töltöttük, az önellátó biogazdaságáról is ismert Riverside Garden Resortban. Egyesek szerint Kyrenia Észak- Ciprus legszebb városa. Elnézve kör alakú kikötőjét a bizánciak által megépített, majd később bővített várral, amely a kikötő felett tornyosul, van is némi igazságuk. Ebben a várban kapott helyet a hajómúzeum is, ahol egy 2300 éves görög kereskedelmi gálya roncsait láthatjuk, amelyet búvárok találtak a közelben. Kyrenia közelében több látnivaló is akad. Itt van az ország legromantikusabb romjának titulált Bellapais kolostor, amelyet Ágostonrendi szerzetesek alapítottak a XIII. században, és a gótikus építészet egyik remeke. Vagy az álmos kisváros, Morfou, ahol narancsültetvényekkel szegélyezett az út, és megnézhetjük a Szent Mamas-kolostort vagy a Güzelyürt múzeum kincseit, aztán az ókori Soli városának épen fennmarad padlómozaikjait. Szóval Kyrenia jó hely. Jó szállodákban laktunk, mint az ötcsillagos Oscar Resort Hotel, illetve szomszédja, a Vuni Palace Spa Hotel, mivel mindkét szálloda az NTL Travel kezelésében áll, a vendégek használhatják a „testvér” szolgáltatásait is. És természetesen a kaszinók… Majd minden nagy szállodának van kaszinója, ezt gyakran a hotel megnevezésében is feltüntetik. Mivel Törökországban tiltott a szerencsejáték, gazdag török üzletemberek szívesen látogatnak Észak-Ciprusra, olykor a családdal. A törököknél egyébként is bevett szokás a „családdal átugrunk Ciprusra” típusú nyaralás, ezért a hétvégék különösen erősek az itteni hotelforgalomban.
Villámlátogatás a Kykkos kolostorban
Észak-Ciprus ambivalens hely a szó jó értelmében. Ha csupán egy tengerparton pihenős, evős-ivós hétre vágyunk, arra tökéletesen megfelel. De sokkal többet ér ennél. Ezen a földön szinte minden kő alatt ott lapul több ezer év történelme. Jelenének sokszínűsége a megosztottsággal – amelyben a ciprióta a domináns, és nem a görög vagy török – mindenképpen felfedezésre méltó vidék. Én ettől a Ciprustól vettem búcsút, miközben már délen, a festői szépségű Troodoshegységen keresztül haladtunk Larnaca felé, hogy hazarepüljünk. Utunk során még betértünk az 1140 méter magasan fekvő Kykkos kolostorba, amelyben felbecsülhetetlen értékeket őriznek. Itt minden csillog-villog, mivel 1995- ben festették és aranyozták újra díszeit. Makariosz érsek, Ciprus emblematikus embere is itt nevelkedett, és itt van eltemetve.
A hegygerincen túl még meglátogatjuk Omodhos falut, amely mintha egy görög film díszlete lenne fehér falú, kék ablakú házikóival és jeles őrzője a ciprusi bor több ezer éves hagyományainak. Lassan a reptérre érünk, az időjárás is elkomorul. A gépben az utaskísérő kedvesen kérdi: „Végig ilyen borús idejük volt?” „Csak most lett ilyen szomorkás” – válaszolom, ahogyan a kedvem is, teszem hozzá magamban.
