Szerencsére a mai utazók egyre inkább olyan autentikus élményeket keresnek, amelyek összekötik őket a meglátogatott helyek történetével, hagyományaival és lakóival. Az ENSZ Turisztikai Világszervezetének (UNWTO) adatai szerint
 

Az ENSZ Turisztikai Világszervezete (UNWTO) szerint a kulturális turizmus a globális turizmus bevételeinek körülbelül 40%-át adja, és várhatóan évi 4,1%-os növekedési ütemmel bővül 2030-ig.
 

Európa középkori városaitól Ázsia ősi templomaiig azok a desztinációk, amelyek megőrizték kulturális integritásukat és elköteleződtek a felelősségteljes turizmus iránt, figyelemre méltó sikereket értek el. A Kiotó hagyományos negyedeitől Peru régészeti lelőhelyeiig terjedő esettanulmányok azt bizonyítják, hogy gondos tervezéssel és az érintettek bevonásával az örökségturizmus maradandó értéket teremthet.

A kulturális turizmus globálisan is bizonyította gazdasági hajtóerejét, mivel jelentősen hozzájárul a helyi gazdasághoz: támogatja a kisvállalkozásokat, munkahelyeket teremt, és elősegíti a fenntartható növekedést. Ahogy a világ különböző desztinációi egyre inkább alkalmazkodnak ehhez a trendhez, felmerül egy kulcsfontosságú kérdés: hogyan tudják a desztinációk egyensúlyban tartani az örökségvédelmet a modern infrastruktúra által irányított turizmusfejlesztéssel?

Az örökségvédelem és a turizmusfejlesztés egyensúlya

Az örökség megőrzése és a turizmus fejlesztése közötti egyensúly megteremtése összetett feladat. A szabályozatlan fejlesztés kockázatot jelenthet a történelmi helyszínekre és a kulturális integritásra. Ennek kezeléséhez az úti céloknak fenntartható turisztikai gyakorlatokat kell követniük, amelyeket az UNESCO-hoz hasonló nemzetközi szervezetek szabványai irányítanak.

Ezen túlmenően az úti céloknak környezeti és kulturális hatásvizsgálatokat kell végezniük bármilyen fejlesztési projekt megkezdése előtt, biztosítva, hogy az infrastruktúra-fejlesztések összhangban legyenek az adott helyszínek történelmi és kulturális kontextusával.

A turizmus jelenleg Rász el-Haima GDP-jének 5%-át adja, de az emirátus célja, hogy ez az arány elérje az egyharmadot, évente 3,5 millió látogatót vonzva 2030-ra.

Ebben a folyamatban a kulturális turizmus jelentős szerepet fog játszani. Rász el-Haima kormánya, együttműködve a helyi turisztikai hivatallal, régészeti és múzeumi munkatársakkal, elindította a 2030-as Kulturális és Örökségi Víziót.

Ez az átfogó terv 20 kiemelt örökségi helyszínt azonosított, amelyek megőrzésre és fenntartható fejlesztésre kerülnek. Ide tartoznak az UNESCO Világörökség javaslati listáján már szereplő helyszínek. Ezek közé tartozik a Al Jazeera Al Hamra, az Öböl térségének utolsó autentikus gyöngyhalászfalvai egyike.

Példaértékű örökségvédelem: az Al Jazeera Al Hamra megőrzése

A Rász el-Haimában található Al Jazeera Al Hamra, az emirátusok utolsó fennmaradt gyöngyhalászfalujának megőrzése példaértékű megközelítést tükröz. Az Al Jazeera Al Hamra az Egyesült Arab Emírségek egyik legjelentősebb történeti helyszíne, amely az emírség múltjának kulturális és társadalmi-gazdasági örökségét reprezentálja.

Ez a 16. században alapított gyöngyhalászfalu az emírség korai időszakának életmódját és gazdasági tevékenységeit tükrözi, különösen a gyöngyhalászat és a kereskedelem területén.

A 45 hektáros területen elhelyezkedő települést a 16. század végén a Za'ab törzs alapította, és egykor gyöngyhalászok és kereskedők virágzó központja volt. Az 1900-as évek elején a falu körülbelül 500 házat foglalt magában, és 2500–3000 lakos otthona volt, akik hagyományos, korallkőből és agyagtéglából épített házakban éltek.

Az építészeti megoldások az éghajlati viszonyokhoz igazodtak: a házakban például széltornyok biztosították a természetes hűtést.