Mivel egyre több nem-muszlim turistára számítanak, a vízió és a program része, hogy igyekeznek a legszebb arcukat mutatni – miközben persze továbbra is szigorúan követik az iszlám törvényeit.
Aki tetőtől-talpig feketébe öltözött, egész testet takaró abaját, hozzá csak a szemet szabadon hagyó nikábot hordó asszonyokra számít, láthat ilyen nőket, nem is keveset.
Az öltözködési szabályok ugyan lazultak, és már a „rendes”, vagyis kezeket-lábakat takaró, lehetőleg bő ruházat az előírás mindkét nem tagjainak, azt azért ne várjuk, hogy a hagyománytisztelő családok egyik napról a másikra nyugati stílusra váltsanak. A fiatalok közül viszont sokan kihasználják az új helyzetet.
Elsőre magam is meglepődtem a kvázi európai ruházatban, nevetve-csacsogva bandázó tinilányokon, és kicsit még tényleg ki is lógnak a sorból – de hát ki tudja, mi lesz itt 2030-ig? Mindez persze nem azt jelenti, hogy a nőknek mindent szabad, sőt.
A fekete „egyenruhán” kívül a legszembetűnőbb a furcsán szegregált utazás. Nők a családjukkal: oké. Több nő együtt: oké. Egy nő egyedül a férfiak között: nem oké.
Ezt a metrón például úgy oldják meg, hogy az egyedülálló férfiaknak kell elkülönítve utazniuk – az ellenpont a családi szakasz, ahová minden egyéb formációban felszállhatnak az utasok.
A teljes helyszíni riportot laptársunk, a szintén a Klasszis Médiához tartozó Privátbankár Világjáró rovatában olvashatják.