A dél-koreai Muanban december végén landolás közben túlfutott és betonfalnak csapódott a Jeju Air egyik gépe 179 ember halálát okozva. Alig egy hónappal később Washington D. C. felett leszállás közben katonai helikopterrel ütközött az American Airlines egyik regionális utasszállítója: a baleset 67 halálos áldozatot követelt. Február elején pedig tíz emberéletet követelt egy alaszkai légikatasztrófa, ahol a Bering Air kisgépe zuhant jégtáblákra. És habár

a repülés továbbra is a közlekedés legbiztonságosabb módjának számít, a közelmúltbeli tragikus esetek az utasok egy részének komfortérzetét teljesen lenullázták.

Azokéról nem is beszélve, akik korábban is irracionális módon rettegtek a légiközlekedéstől.

A CNN írásában kitér arra, hogy az Egyesült Államokban 25 millió embert – vagyis nagyjából minden tizenharmadik lakost – érint valamilyen mértékben az aviofóbia, vagyis repülésiszony. A témával behatóan foglalkozó Cleveland Clinic becslése szerint

a legtöbb aviofóbiás a 17-34 évesek között található.

Ennek praktikus oka van: az emberek ugyanis ebben az életkorban olyan fontos események előtt állnak, mint a diplomaosztó, a házasságkötés vagy éppen a gyermekvállalás – és megijednek attól, hogy ezeket esetleg nem élhetik át, ha történik valami a repülőgépükkel.

Mint laptársunk, az Mfor.hu cikkéből kiderül, a CNN megkérdezte Gail Saltz amerikai pszichiátert, a New York-i Weill Cornell Medical College munkatársát, aki kiemelte: fontos különbséget tenni a repüléssel kapcsolatos rossz érzések és a rettegés között.

Az emberek többsége alapvetően aggódik a körülmények – az időjárás, a lehetséges mechanikai problémák vagy késés – miatt, ám esetükben ez nem fokozódik irreális félelemmé. Nem érzik úgy, hogy esélyük sincs a túlélésre, ha felülnek egy gépre.

Rosszabb helyzetben vannak azok, akik szoronganak a repüléstől. Ám míg ez a szorongás nem okoz különösebb fizikai vagy pszichés tüneteket, és nem tántorítja el őket attól, hogy távoli helyekre is elutazzanak, a szakértő szerint nincs nagy baj. Ellentétben az aviofóbiásokkal, náluk ugyanis a repüléstől való irreális félelem beteges méretet ölt és komplex tünetegyüttes kialakulásához vezet.

A repülésiszony jellemző fizikai tünetei közé tartozik a szapora szívverés, az izzadás, a remegés, a szédülés, a hányinger vagy hányás és a mellkasi fájdalom. Ezek mellé pszichés szimptómák is társulhatnak: már napokkal a repülés előtt koncentrációs vagy alvászavarok léphetnek fel, és a pánik is gyakor jelenség, amelyet fenyegetettségérzés és az a meggyőződés táplál, hogy a levegőben valami rossz fog történni.

Amint azt Gail Saltz a CNN-nek elmondta: az aviofóbiások nem kizárólag magától a repüléstől retteghetnek. Az általuk érzett szorongás kiterjedhet a repüléssel járó összes körülményre: arra, hogy zárt térben kell utazniuk, ahonnan a leszállásig nincs módjuk szabadulni, a tudatra, hogy esetleg elkapnak valamilyen fertőző betegséget a többi utastól, hogy tériszonyuk lesz, turbulenciába kerül a gép vagy éppen lezuhan.

A repülésiszony kialakulásához számos ok járulhat hozzá. Például a már meglévő szorongás, egy korábban átélt trauma – autóbaleset, természeti csapás, amely során veszélyben volt az élete –, esetleg a tanult viselkedési minta. Azok a gyerekek, akik látják, hogy szüleik rettegnek a repüléstől, nagyobb eséllyel lehetnek maguk is aviofóbiások. 

Saltz kiemelte, aki retteg a repüléstől, annak felszállás előtt és alatt tudatosan kerülnie kell azokat a tényezőket, amelyek fokozhatják a szorongást.