Moldáviáról nagyon keveset tud általában a magyar. Tudja talán, hogy a Szovjetunió egyik utódállama, tán azt is, hogy rendre felmerül, Románia szeretné magáénak tudni a területet, de többet nem nagyon.
Az 1700-as évek rendszeres orosz-török háborúit követően Moldávia, azaz Besszarábia orosz uralom alá került. Moldva 1859-ig megmaradt fejedelemségnek, majd Cuza ezredes egyesítette Havasalfölddel, s létrejött az első román állam, mely majd 1918-ban sok csalfasággal, budapesti forradalmi események katasztrofális következményeként megszerzi Erdélyt is.
1918-1940 között a teljes terület Románia (azaz Nagy-Románia) része, majd jön a Szovjetunió, és a németekkel kötött ún. Molotov-Ribbentrop paktumban szereplő dátumnál három nappal korábban bevonulva, mintegy 50 ezer román tisztviselőt, katonát meggyilkolva szovjet (azaz ismét orosz) területté teszi Besszarábiát.
A szovjet korszak végére az ország lakossága zömében (kb. kétharmad arányban) „moldovánnak” tartja magát, míg a fennmaradó 30-35% ukrán, orosz, román, lengyel, bolgár és gagauz. Ma a hivatalos nyelv a román és az orosz, de a hirdetmények, feliratok szinte csak román nyelvűek, míg a mindennapok kommunikációja nagyobb részt orosz nyelven zajlik.
Moldávia lakosságának majdnem egyharmada a főváros, Kisinyov agglomerációjában él, egy másik harmad vidéken, míg a harmadik harmad külföldön él, dolgozik, nagyobb részt Oroszországban, kisebb részben az Európai Unióban.
Az 1991-ben a függetlenségét kinyilvánító, kb. 3,5 millió lakosú Moldáv Szocialista Szövetségi Köztársaságban polgárháború tört ki. Ennek 1992-ben vége is lett, azonban eredménye máig hat. A Moldávián átfolyó Dnyeszter folyó bal partján ugyanis létrejött egy állam, a kb. félmillió lakosú Dnyeszter Menti Köztársaság (Transnistria), melyet csak Oroszország (és más szakadár országok, mint pl. Abházia) ismert el – ez jogilag Moldávia része, gyakorlatilag azonban az orosz 14. hadsereg „békefenntartása” révén önálló életet él önálló pénzzel, egyértelmű orosz befolyással.
Moldávia de jure és de facto létező másik része a Gagauzia, azaz a Gagauz Autonóm Tartomány 150 ezer lakossal, 1800 km2-en. A gagauzok tulajdonképpen ortodox keresztény törökök, de magukat az úzok, besenyők, kunok utódainak is tartják. Fővárosuk Komrat (románul Comrat), ahol a ma is gondozott Lenin-szobor árnyékában működik a keresztény törökök egyeteme, államhatalmi szervei, és ott áll egy szoborpark, benne többek között a párttitkárokból államfő-diktátorokká lett egykori szovjet tagköztársasági vezetők szobraival. Nagy hát a zavar, a közép-európai (s még inkább a nyugat-európai) vakargathatja feje búbját, miként is van ez az egész?
Turisztikai szempontból egyrészt ez a talányos ideológiai közeg és ennek építészeti, városképi lecsapódása teszi izgalmassá Moldáviát. Mindenképpen meg kell látogatniuk azoknak, akik a tenger habjai helyett inkább a poszt-szovjet világban mártóznának meg. Itt hiába keresünk gótikus katedrálisokat, középkori várakat, szépen rendezett klasszicista városokat – viszont teljes mélységében tárul elénk a Magyarországhoz ezer szállal kötődő térség történelme. A régebbi emlékek közül kiemelkedik a benderi (románul Tighina) vár a Dnyeszter Menti Köztársaságban, amelyet Dugonics András „királyi tanító” az 1700-as évek végén Neszter-Fehér-várként emleget együtt Gyulafehérvárral, Székesfehérvárral és Nándorfehérvárral. A benderi várat Nagy István fejedelem, majd a törökök építették ki. Az 1700-as évek második felében már többször is ostromolják az oroszok, az egyik csatában részt vett a híres Münchausen báró is, rá emlékeztet a várnál az az ágyúgolyó, melyen a Münchausen-történetek szerint a báró repült. A várat nem egyszerű megtalálni a külső védelmi övezetekben lévő ipari, katonai objektumok között, de megéri megkeresni. A belső vár szépen rendbe van téve, élvezetes a kiállítás, sok a denyesztermelléki öntudatot igazoló szobor, felirat.
Moldávia egyik leghíresebb látványossága a cricovai borgazdaság és a földalatti város. Ez a „város” tulajdonképpen úgy keletkezett, hogy a közeli Kisinyov építéséhez innen termelték ki a követ. Végül kialakult egy 130 km hosszú (!) pincerendszer, melyben főleg villamos hajtású autók közlekednek, s bizony még KRESZ-táblák is vannak a hatalmas labirintusban. És természetesen megállók, ahol rendre bemutatnak valamit a turistáknak. Boroshordókat, pezsgőpalackozót, mozit, melyben a gazdaságról vetítenek filmet, kóstolótermeket. Ez utóbbiak hangulata valamiért hasonlít a saharnai kolostorra, csak éppen luxuskivitelben megépítve.
Moldávia élvezhető ország, jó szolgáltatásokkal. Persze a jobb szállodákat meg kell fizetni, a látogatás pedig biztosan egyszerűbb szervezett csoport keretében. Különösen akkor, ha a Dnyeszter Menti Köztársaságba is mennénk. Ide egyébként mindenképpen kell útlevél. A határátkelésekre hosszabb időt kell számolni, a román-moldáv határra akár órákat is. A moldávok viszont barátságosak, kedvesek, elmondásuk szerint azonban boldogok lennének, ha több volna a külföldi vendég.
