A kutatás során több, nagyjából 80 méter átmérőjű kör alakú temetkezési helyeket találtak, amelyekben emberi és állati csontokra bukkantak. Számos esetben az építményt alacsony kőfal is körülveszi, megyek közepén egyetlen holttest maradványai láthatók.
Bár ásatás még nem történt a lelőhelyeken, a kutatók úgy vélik, az úgynevezett Atbai-körtemplomos temetkezésekhez tartoznak. Az elmúlt száz év során feltárt hasonló emlékek alapján ezek a sírhelyek mintegy 4500–6500 évvel ezelőtt épülhettek, írja cikkében az index.hu.
A feltételezések szerint a temetkezési helyeket létrehozó közösségek nomád állattartók voltak, akik csordáikkal vándoroltak a térségben.
Fotó: DepositPhotos.com
Ezt támasztja alá az is, hogy az emlékek többsége egykori vízlelőhelyek, kiszáradt folyómedrek és oázisok közelében található.
Ezek a lelőhelyek egy olyan korszakból származnak, amikor a Szahara éghajlata jelentős átalakuláson ment keresztül.
A száraz és a csapadékos időszakok a sivatag története során ciklikusan váltakoztak, fogalmaznak a cikkben, az utolsó úgynevezett „Zöld Szahara” periódus körülbelül 15 ezer és 5 ezer évvel ezelőtt zajlott, amikor a mai sivatag helyén füves szavannák és gazdag élővilág terült el.
A kutatók szerint a temetkezési emlékeket építő kultúra ebben a kedvező időszakban élhette virágkorát, majd a fokozódó elsivatagosodással együtt tűnhetett el.
