A Besszádok Lengyelország legnagyobb hegységrendszere, területileg nagyobb, mint a Tátra vagy a Szudéták. Nehéz elhinni, hogy egykoron ez volt az ország egyik legnépesebb régiója, ahol egy faluban több ezren éltek egymás mellett. Miközben e lenyűgöző hegyeket, a vad természetet és az itteni látnivalókat felfedezzük, izgalmas történetekre is fény derül.

Bojkók és lemkók földjén

Lengyelország délkeleti csücske, szó szerint az ország vége, jobban mondva az eldugott szeglete. Egyedülálló tája tele van ortodox fatemplomokkal, amelyek tükrözik gazdag kulturális sokszínűségét és amelyek mind arra emlékeztetnek, hogy nem is olyan réges régen még különböző etnikai csoportok éltek itt, akiknek ez a ma már lakatlan terület volt az otthonuk.

Történt ugyanis, hogy a lengyel és szovjet hatóságok az Ukrán Felkelő Hadsereg feltételezett támogatása miatt a Kárpátaljai-vajdaság területén élő több százezer lemkót és bojkót űztek el 1947-ben a „Visztula-hadművelet” során. Falvaikat elpusztították, ami maradt, széthordták. Ma a környéken járva első pillantásra nyomát sem látni annak, hogy e tájon egykor mekkora élet volt, pedig mindkét közösség hozzájárult a vidék sokszínű kulturális arculatához.

Szerencsére több múzeum, skanzen és helyi kezdeményezés őrzi a kultúrájukat, amelyeket ott jártunkkor mi is megismerhettünk.

Például, ha ellátogatunk hagyomány és a modern technológia helyi központjába. A FANTO, a Beszkidi Kulturális Örökség Központja, és nem csak az itt élt népcsoportokról mesél, hanem megmutatja a lengyel múzeumok kreatív világát is, és Varsó után ismét arra  a következtetésre jutunk, hogy a lengyelek különösen jól tudnak múzeumokat létrehozni. A FANTO nem csak egy látványos múzeumi tér, hanem egy olyan hely, ahol a múlt új életre kel. Kortárs eszközökkel, mégis tiszteletteljesen, ahol tökéletesen sikerül megszólítani a mai látogatót – legyen az X, Y, Z, vagy Alfa generációba tartozó.

Van itt minden, ami ahhoz kell, hogy a 2025-ben lekösse az ember figyelmét és közben tájékoztasson. Egy külön teremben, lenyűgöző hang- és képhatásokkal mutatják be például a térség múltját, a természet erejét és a helyiek mindennapjait. Egy érzékenyen megszőtt vizuális élmény fut a szemünk előtt, amely egyszerre informál, hanem érzelmileg is bevon és elvarázsol.

Valamivel távolabb innen, Sanok városa mellett található skanzenben körülbelül 180–200 eredeti fatemplom, ház, csűr és középület található.

A skanzen kiindulópontja a XIX. századi hatalmas piactér, ahol betekinthetünk többek között az egykori posta, a kocsma, az órásműhely, vagy éppen iskola életébe, majd tovább sétálva megismerkedhetünk a bojkó és lemkó fatemplomokkal és a népcsoportok falusi életével.

A skanzen különlegessége a Połańec-i zsinagóga hiteles másolata, mely nagyon jól mutatja, milyen békében éltek itt egymás mellett a régi népek.

A Smolnikban található fatemplom sem csupán egy építészeti ritkaság, hanem élő történelmi emlék: egykor a falusi közösség központja volt, túlélte a tatár pusztításokat, a világháborús borzalmakat, majd a kommunista korszak szomorú rombolását, és amely, mint idegenvezetőnktől Karolinától megtudjuk, mára a Lengyel Faépítészeti Tanösvény egyik állomása.

Belépve a templomkert kapuján időutazásra indulhatunk.

A görögkatolikus fatemplomot 1791-ben építették egy már korábban itt állt templom helyén, amelyet annak idején a tatárok gyújtottak fel, olvasható a templom előtti táblán. 1951-ben még egy falu is volt a környékén, de azok korábbi lakóit szintén a Visztula-hadművelet során erőszakkal kitelepítették. Amikor ma szétnézünk, mindenhol a zöld tájat látjuk, a falunak halvány nyoma sem látszik, mintha soha nem lett volna itt élet. De csak látszólag. Mert a régi fatemplom mellett, a lenyugvó nap fényében ennek ellenére minden porcikánkat átjárja a hely szelleme.

Ha nagyon figyelünk, halljuk a fák és a fűszálak meséit, a korábban itt élő emberek hangjait. A sok borzalom és tragédia egyáltalán nem érezhető, csak a béke, és a ruszin legendák szellemei és mágikus alakjai. Miközben az alacsony fakerítésen ücsörgök és nézem, amint fák levelei között átszűrődő fény megcsillan a templom fa zsindelyein, mintha az idő is megállna egy pillanatra. Csend van, csak a madarak halk éneke és az évszázadok suttogása szűrődik ki a deszkák közül.

Indulás a hegyre: előbb túrabakancsban, majd két keréken

Másnap a Beszkidi-hegység 1346 méter magas csúcsának meghódítása felejthetetlen élmény, amely során Lengyelország egyik legszebb és legnépszerűbb túraútvonalát járjuk be. Wołosate faluból indulunk a Tarnicára vezető és a végén mintegy 21 kilométeres táv megtételére. A túra látványos, változatos, és persze rendesen fárasztó is, de minden erőfeszítést megér.

Miközben felfedezzük a lenyűgöző hegyeket, számos kereszt kíséri utunkat, utalva ismét az egykor itt álló falvakra. Hol medvehagyma illata száll a levegőben, hol gyönyörű lila virágokat látunk, hol fenséges panoráma tárul elénk, hol pedig állatok nyomaira leszünk figyelmesek a lábunk előtt. Sajnos négynapos túránk alatt egyszer sem fedte fel magát a terület szimbóluma, a hiúz, viszont mint túravezetőnktől, Paweltől megtudtuk, a lábunk előtt heverő kupacot egy farkas hagyhatta itt. A csúcsra vezető út egyébként tökéletesen járható volt, és a hatalmas kereszthez felérve pedig a látvány minden fáradtságot feledtetett.

Mint másnap kiderült, a Besszádokban nem csak túrázni lehet, az erdei ösvényeket és az izgalmas látnivalókat két keréken is felfedezhetjük. Bérelhetünk kerékpárt a Rowery Madej csapatától, akik személyében egyébként ismét profi túravezetőket kaptunk: Kasia és édesapja, Andrzej kísér minket utunkon, aki a nap során többször is mosolygósan mesél a lengyel-magyar barátságról, és arról hogyan jártak át régen Magyarországra. Menő KTM elektromos kerékpárjainkkal Iwoniczból indulunk útnak és előbb a helyben található kastélyhoz tekerünk, majd Iwonicz Zdrójba, ahol – ha már itt vagyunk – gyógyvízszünetet tartunk és megkóstoljuk a népszerű fürdőváros gyógyvízkínálatát, amely számtalan betegséget gyógyít.

Pihenőnk után, immár gyógyvízzel feltöltekezve tekerünk tovább ismét egy hegyre, biciklinknek hála könnyedén felkaptatunk a Przymiarkira, majd innen Rymanow Zdróig, ahol egy jó kávé és fagylalt után tekerünk vissza túránk kezdő állomására.

Vízi kalandok, hajtányozás és egy sörgyár

A környék felfedezését lehetetlen abbahagyni, mert tele van látnivalóval és annyi, de annyi programmal, hogy hosszú napokat lehet itt úgy eltölteni, hogy egyrészt mindig valami újat próbálunk ki, másrészt mindezt úgy, hogy nincs tömeg. Ellenben vannak gyönyörű tavak, mint a zegzugos Solina-tó, amely nyáron igazi turista és vízisport központ és amely Lengyelország legnagyobb gátja által jött létre.

A hatalmas, körülbelül 22 km²- es tóra csodás kilátás nyílik a gátról, de még jobb a kilátóból, ahová felvonó visz fel. Az alsó állomástól indulva az úton végig lenyűgöző a kilátás, miközben egyre magasabbra repít a felvonó, elénk tárul a táj, a tó, a gát. A felső állomáshoz érve még magasabbról szemlélhetjük a tájat, a kilátó teraszáról egyszerűen elképesztő a körpanoráma.  A tó felfedezéséhez bérelhetünk persze kajakot, vízibiciklit, de akár elektromos hajót is, amelyet magunk is elvezethetünk. Ha még ezek után egy újabb különleges dolgot próbálnánk ki a közelben, akkor a hajtányozás remek móka, már csak azért is, mert hajtányunk az Ursa Maior kézműves sörfőzde mellett halad el, ahová programunk végén beugorhatunk egy látogatásra és sörkóstolóra.

Adrenalinra éhezőknek: zipline és hegyi rollerezés

Nem messze Solinától Lengyelország leghosszabb zipline pályája található, kipróbálása erősen javasolt, de aki nem érzi magában a kalandvágyat, az e-rollerrel vághat neki az erdőnek és a lefelé vezető útnak. Mi persze alig várjuk, hogy csússzunk, idegenvezetőnktől kapott tippnek köszönhetően hason, ami fantasztikus dimenziót adott a csúszásnak, nekünk meg az igazi szabadságérzést. Amint elengedtek, egy pillanat alatt elillant a félelem legapróbb csírája is, átvette a helyét az élvezet, ahogy széttárt karunkkal repültünk, mint a madár. A szél süvített csapott az arcunkba, de kit érdekelt amikor könnyedén lebegve siklottunk a mélybe. Alattunk a völgy, előttünk a zöldellő hegyoldalak, miközben frissen nyírt fű illata lengedezett a levegőben. Nem is kell ennél több, talán csak a csúszás után néhány finom falat.

Lengyel gasztronómia minden mennyiségben

A környéken tett kirándulás nem csak a túrázásról, a kultúrális élményekről és a lenyűgöző kilátásban való gyönyörködésről szól, hanem igazi csemege az ízlelőbimbóknak is. 

Akár a skanzen mellett, a rusztikus hangulatú Gospoda pod Białą Górą-ban, akár polanczyk-i Hotel Skalnyban, akár a hegyvidéki túrákhoz tökéletes kiindulópontot kínáló Carynska fogadóban eszünk, akár a zipline pályánál található (többszörösen díjazott!) hegyi étteremben a pierogi és a halak különböző változatai és az autentikus lengyel vidék ízei garantáltan jóllakatnak.