Ezek szinte egyszerre csapnak le ránk – és bevallom, hasamat igencsak kedvelő utazóként az első meghatározó élményem a helyi ételekkel való találkozás volt. És a sokadik is. Borneón ugyanis nem lehet rosszat enni. A helyi éttermek és büfék a maláj, a kínai, az indiai és az indonéz konyha legjobb fogásait kínálják, meseszép, színpompás tálalásban.

Ha valamit érdemes kiemelni, az egy klasszikus maláj étel, a streetfoodként is népszerű satay nyárs: csirke, marha vagy bárány húsából készül, mogyorós szószt adnak hozzá, háromszögletű kupacokban főtt rizst, valamint pár kocka uborkát és hagymát. Ennyi, több nem is kell a tökéletes boldogsághoz.

Életünk legjobb indiai kajáit is ott ettük, ahol megkezdtük ennek a hihetetlen szigetnek a felfedezését: Kuchingban, Borneó legmenőbb városában.Hiszen muszáj imádni egy olyan helyet, aminek a neve malájul macskát jelent, tele van látványos cicaszobrokkal, és persze a nyilvános helyeken felbukkanó, láthatóan jól tartott macsekokkal.

De Kuching fekvése is pazar: az államnak is nevet adó Sarawak folyó két partján terül el, izzadó-illatozó-zajongó dzsungeltől szegélyezve; a látképet pedig a világ talán legizgalmasabb külsejű parlamentje és a térség legmagasabb zászlórúdja teszi teljessé.

A teljes írást laptársunk, a Privátbankár Világjáró rovatában olvashatják.