hirdetés

A jelenhez a múlton át vezet az út

Száz meghívót küldtek szét az ország különböző pontjaira egy Balaton-felvidéki kisfaluból: 83-an felülkerekedtek, hogy egyetlen napra visszatérjenek szülőhelyükre, régen látott kedves vendégként. Monoszlón a faluban született, ámde máshová került nőkről, férfiakról, főként idősekről és fiatalokról szólt a szeptembert búcsúztató szombat.

hirdetés

„Tudjuk, hogy a főváros és más nagyvárosok csábítóak, de higgyék el, vidéken is van élet, egy kisfaluban pedig különösen szépek a nappalok és az éjszakák”, mondta köszöntő beszédében a falu polgármestere, Simon György.

Akik pedig hallgatták, a falu jelenlegi apraja-nagyja: jelenleg 120-an lakják az egykor 600 fővel is büszkélkedő Káli-medencei zsákfalut, e szombati napon azoké volt a főszerep, akik innen származtak el máshová.

A vendégsereg összetételét jellemezte a bejárat mellett hagyott botok, járókeretek, a szinte kötelező szemüveg és jónéhány hallókészülék. Ezek az eszközök mit sem vettek el abból, hogy tulajdonosaik a többi elszármazottal együtt felidézzék a régi szép időket, azokat az éveket, amikor együtt koptatták az iskolapadot az akkoriban még javában működő helyi ilyen jellegű intézményben.

A falu legidősebbjeként jelen lévő Csekő Piroska (95) köszöntése
A falu legidősebbjeként jelen lévő Csekő Piroska (95) köszöntése

Volt szatócsbolt is, meg kovácsműhely, mesélték az idősebbek, meg sok-sok öszvér és ökör az udvarok mélyén. A lejtős Hegyi utcát a helyi gyerekek télen szánkókkal lepték el, a falu Fő utcájában meg ráérősen sétálgattak kiöltözve a családok, vagy istentiszteletre igyekeztek vasárnap délelőttjén.

Gál Krisztina gyűjtéseként helytörténeti minikiállítás is szinesítette a napot
Gál Krisztina gyűjtéseként helytörténeti minikiállítás is szinesítette a napot

Idén szeptember utolsó napján ismét együtt sétáltak végig a régi, megszokott épületek között, a volt iskola épületénél, a református templom magas tornyánál megálltak néhány percre, és ámulva fedezték fel, mennyi minden változott, amióta nem jártak errefelé. Lett járda, meg háborús áldozatok emlékműve, az Áfész-boltból vegyesbolt a falu lakóinak és nyaralóinak, és télen-nyáron működő postát is láttak a bekötő út mentén.

Tartalmas, jó ebéddel folytatódott a program – a most a faluban élők kedves figyelmességeként, a legidősebb hazalátogató vendég köszöntésével egybekötve, majd estig folytatódott a jóízű, emlékező beszélgetés. „Hagyományteremtő céllal szerveztük ezt a napot, mondja a polgármester, most először látjuk vendégül azokat, akiknek a házában mi is élünk. Szeretnénk, ha minden évben együtt töltenénk szeptember utolsó hétvégéjét, mert születésüknél, családjuknál fogva az is idetartozik, aki azóta már másutt él.”

Háborús katonai emlék
Háborús katonai emlék

Vágó Ágnes
a szerző cikkei

(forrás: Vendég & Hotel)
hirdetés

Címkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés

Találkozzunk a Facebookon!

Utazási irodásként miképp készülnek a majdani esetleges nyitásra?

Kiadónk társoldalai