hirdetés
hirdetés

Nyugat-Kréta: vissza a gyökerekhez

Kréta nyugati része több szempontból is a gyökerekhez való visszatérést szimbolizálja: gazdag történelme, a görög mitológia, máig megőrzött egyházi emlékei visszarepítenek minket az időben, a mai krétaiak egy része pedig még mindig a természetből merít: olajfákat ültetnek, gyógynövényeket termesztenek, sőt, még kozmetikumaikat is az általuk termelt alapanyagokból készítik – legyen szó Kanadából hazatért nyugdíjasról vagy buszsofőrről.

A Görög Idegenforgalmi Hivatal által szervezett krétai tanulmányutunkra pont akkor érkeztünk, amikor egy viharos, esős néhány nap vette kezdetét. Az időjárás azonban nem ronthatta el a kedvünket, és kíváncsiak voltunk, hogy mit tud nyújtani az egyébként több mint ezer kilométeres tengerparttal rendelkező sziget az ide érkezőknek. Idegenvezetőnk egyébként elmondta, hogy az idei nyári időjárást a rendkívüli hőségek és az azt felváltó, rövidebb vagy akár néhány napos viharok, esőzések jellemezték. Krétára a görög Aegean Airlines járatával utaztunk athéni átszállással – a hagyományos légitársaság szolgáltatásait még a rövid repülések alatt is élvezhettük, meleg étellel kínáltak minket a fedélzeten, és a transzferidő is kényelmes, mégsem túl hosszú volt. Utazásunk főként Kréta nyugati részét fedte le, ahol a tömegturizmussal ellentétben nagy hangsúlyt fektetnek a falusi és ökoturizmus, a helyi specialitások, valamint a sziget kultúrájának bemutatására, nem mellékesen pedig az egyházi emlékek is számottevők ebben a térségben: díszes templomok, egykori vallási helyszínek romjai, kolostorok várják a híveket és a turistákat is, több helyszínen is felhívják azonban a figyelmet: fotózni csupán az épületen kívül lehet.

Múzsák győzelme a „szárny nélküli” városban

Első utunk a 3-4. században virágkorát élő Aptera ősi városába vezetett, amit a mai napig legendák vesznek körül. A görög mitológia szerint neve ugyanis onnan ered, hogy a múzsák és szirének között a hegytetőn énekversenyt rendeztek, melyben a múzsák győzedelmeskedtek. Szégyenükben a szirének elhullajtották szárnytollaikat, ők maguk pedig a tengerbe zuhantak a magasból. A név magáért beszél: Aptera ugyanis azt jelenti, szárny nélküli. Egy másik történet szerint viszont Kréta egykori királyától, a Kr.e. 1800-as években uralkodó Apterontól ered az elnevezés. De kanyarodjunk vissza egy kicsit a jelenhez: Aptera egy olyan helyszín, ahol az egykori városi élet nyomai kivételes állagban maradtak fenn: színháza, kápolnája és kolostora van, a Souda-öbölre nyíló kilátás pedig minden bizonnyal már egykori lakóit is lenyűgözte – minket legalábbis biztosan. A területen jelenleg is régészeti feltárások folynak, így nem minden része látogatható, de számos építményt megtekinthetünk itt, melyekről nem nehéz elképzelni, hogy valaha hogyan festhettek teljes pompájukban. Apterába egyelőre kevés a szervezett túra, leginkább egyénileg jönnek ide azok a turisták, akik autót bérelnek a szigeten. A romvárost körülbelül 3 euró fejében tekinthetjük meg, ennek keretében egy kis fotókiállítást is láthatunk a helyszínen.

Aptera (Fotó: Berende Alexa)
Aptera (Fotó: Berende Alexa)


Aptera (Fotó: Berende Alexa)
Aptera (Fotó: Berende Alexa)


Aptera (Fotó: Berende Alexa)
Aptera (Fotó: Berende Alexa)


Fotókiállítás Apterában (Fotó: Berende Alexa)
Fotókiállítás Apterában (Fotó: Berende Alexa)


Aptera (Fotó: Berende Alexa)
Aptera (Fotó: Berende Alexa)

Olívát és bort a kolostorból

Aptera látogatásával nem ért véget a történelemórák sora, sőt, itt kezdődött minden. Következő állomásunk az 1634-ben egy szerzetes testvérpár – Lavrentios és Ieremias – által épített tzagaroloni Agia Triada (vagyis Szentháromság) kolostor volt, amely Kréta második legnagyobb városától, az északnyugati partszakaszon fekvő Haníától 15 kilométerre található: a görög ortodox kolostor belső udvarába lépve a gyönyörű, mediterrán látványt még az eső sem moshatta el – ódon falak, színes virágok övezik ezt a kis földi paradicsomot. A dór oszlopok reneszánsz elemekkel keverednek az épületen, melyet Kréta egyik legimpozánsabb kolostoraként tartanak számon, és amely rendkívül nagy hatással volt a korabeli ortodoxokra és katolikusokra. A kolostorhoz múzeum is tartozik, ahol fafaragások, könyvek és ikonok is találhatók, számos, fontos egyházi emlék – többek között kéziratok – azonban megsemmisültek 1821-ben, amikor a görög forradalom idején a törökök megszállták az épületet, és szinte mindent elégettek. A kolostornak már saját boltja is van, amiben nem mást, mint – többek között – az általuk előállított termékeket árulják: például borokat, olívaolajat, mézet, natúrkozmetikumokat vagy a híres, szőlőhéjból készült szeszesitalt, a tsikoudiát, ismertebb nevén a rakit. A helyi finomságokat van is miből előállítani: a kolostor ugyanis 180 hektárnyi szőlővel és mintegy tízezer olajfával rendelkezik. Itt kóstolhattuk meg először az ínycsiklandó krétai fogást, a dakoszt, melyet leginkább előételként vagy egy kis harapnivalóként fogyasztanak – ez nem más, mint pirított barnakenyér, olívaolaj, felkockázott paradicsom, az isteni, leginkább a fetához hasonlítható, szinte túrószerű, helyi mizithra sajt és egy jó adag oregánó összekeverve vagy egymásra halmozva, melynek fantasztikus íze egyszerűségében és a harmóniában rejlik. Vendéglátóink természetesen arról is gondoskodtak, hogy megkóstoljuk a házi készítésű rakit, ami talán a mi törkölypálinkánkhoz áll a legközelebb – sétányi távolságra találtuk a kis lepárlót, ahol kis mennyiségben állítják elő ezt a röviditalt.

Agia Triada kolostor (Fotó: Berende Alexa)
Agia Triada kolostor (Fotó: Berende Alexa)


Agia Triada kolostor (Fotó: Berende Alexa)
Agia Triada kolostor (Fotó: Berende Alexa)


Agia Triada kolostor (Fotó: Berende Alexa)
Agia Triada kolostor (Fotó: Berende Alexa)


Az Agia Triada kolostorhoz tartozó üzlethelyiség egy része (Fotó: Berende Alexa)
Az Agia Triada kolostorhoz tartozó üzlethelyiség egy része (Fotó: Berende Alexa)


Dakoszkóstolás az Agia Triada kolostorhoz tartozó üzletben (Fotó: Berende Alexa)
Dakoszkóstolás az Agia Triada kolostorhoz tartozó üzletben (Fotó: Berende Alexa)


Frissen előállított raki (Fotó: Berende Alexa)
Frissen előállított raki (Fotó: Berende Alexa)

A mindig nyüzsgő agoda

A történelmi és ízutazást Kréta második legnagyobb városa, a közel százezer lakosú, tengerparti Hanía meglátogatása követte. A város egyik központi eleme a helyiekkel és nyaralókkal teli régi piac – az agoda – , ahol van minden, mi szem-szájnak – és turistának – ingere. A pultok roskadoznak a fekete és zöld olajbogyóktól és egyéb mediterrán ínyencségektől, a sajtok, natúrkozmetikumok, zöldségek, gyümölcsök és halak közé pedig jól láthatóan beékelődik egy-egy szuvenírbolt megszámlálhatatlan hűtőmágnessel, pólókkal, kendőkkel, bizsukkal, de a hatalmas épület kellős közepén egy kis fotóösszeállítást is láthatunk arról, hogy hogyan nézett ki a piac képe a korábbi években. Hanía tengerparti promenádja igazi gyöngyszem vízparton fekvő, színes kis kávézóival és éttermeivel – bármelyik vendéglátóegységet választjuk is itt, ha a teraszra ülünk, garantált a káprázatos tengeri panoráma a tipikus haníai városképpel, ahol néha még egy-egy lovaskocsi is elrobog az ember szeme előtt.

Hanía piaca (Fotó: Berende Alexa)
Hanía piaca (Fotó: Berende Alexa)


Hanía piaca (Fotó: Berende Alexa)
Hanía piaca (Fotó: Berende Alexa)


Hanía (Fotó: Berende Alexa)
Hanía (Fotó: Berende Alexa)


Hanía (Fotó: Berende Alexa)
Hanía (Fotó: Berende Alexa)


Hanía éttermei (Fotó: Berende Alexa)
Hanía éttermei (Fotó: Berende Alexa)


Látkép Haníából (Fotó: Berende Alexa)
Látkép Haníából (Fotó: Berende Alexa)

Az ezüst város lassú élete

Haníát követően egy hegyoldalba épített kis faluba, Argiroupoliba érkeztünk. A szűk utcák itt felfelé haladnak, a csúcsra érve pedig az alattunk elterülő Krétára láthatunk rá. Argiroupoli egyébként azt jelenti, ezüst város, ami onnan ered, hogy a régészeti feltárások és az építkezési munkák során rengeteg ezüstérmet találtak a helyszínen – egykor feltehetőleg ezüstbánya lehetett a közelben. Helyiekkel is találkozhattunk a kis faluban: kocsmárossal, eladóval, akik szívesen invitáltak üzletükbe és kínáltak meg egy kis szíverősítővel. Itt éli nyugodt életét Stelios és felesége is, akik 30 év után Kanadából vándoroltak vissza hazájukba, hogy itt töltsék nyugdíjas éveiket. Jelenleg tízhektárnyi avokádóföldjük van a szigeten, ebből exportálnak Európa más országaiba, főként Ausztriába. Azt az avokádót pedig, amit nem tudnak eladni, mert bár egészséges, de fekete pöttyök rontják az összképet, szintén hasznosítják: kisajtolt olajából természetes, avokádóalapú kozmetikumokat készítenek, melyeket az Argiroupoliban lévő kis üzletükben árulnak a betérőknek.

Argiroupoli (Fotó: Berende Alexa)
Argiroupoli (Fotó: Berende Alexa)


Az avokádóültetvény tulajdonosa kis boltjában, Argiroupoliban (Fotó: Berende Alexa)
Az avokádóültetvény tulajdonosa kis boltjában, Argiroupoliban (Fotó: Berende Alexa)


Argiroupoli (Fotó: Berende Alexa)
Argiroupoli (Fotó: Berende Alexa)

Már ott is vagyunk?

Második napunkon gyanútlanul szálltunk be sofőrünk, Spiridon mellé, és egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy az ő vezényletével már az egész csapat énekel és tapsol útközben. Egy biztos: ő tudja, hogyan kell szórakoztatóvá – és nem üresjárattá – tenni a látnivalók közti buszos utazást. Görög dalokat tanultunk, a buszon elhelyezett monitoron olvashattuk a dalszöveget, sőt, még családi történetekkel is szórakoztatott minket menet közben, így hamar eltelt az idő, mire odaértünk a következő állomáshoz.

Vissza a bronzkorba

Az éneklés után komolyabb vizekre eveztünk: egy Kr. e. 1400-1200-as évekbeli, vagyis késő bronzkori temetkezési helyet látogattunk meg, mely a Krétán kialakult minószi civilizáció idején keletkezett. A Réthimno városától kilenc kilométerre délre fekvő Armeni régészeti lelőhelyen van a temető, ahol az 1969-ben megkezdett feltárás során 231 sírt fedeztek fel. A kutatások arra engednek következtetni, hogy a temető kialakítására egy átfogó tervet készítettek, külön területet szánva a vagyonosok, és külön a szegények sírjainak, ám az idő múltával elmosódtak a határok, és a kisebb-nagyobb sírhelyeket végül egy területen alakították ki. Minden sírt sziklába vájtak, és egy lépcsős vagy rámpás folyosón lehet lejutni a kamrába, a gazdagabb sírokat pedig különböző méretű sírkövekkel látták el. Csonttani vizsgálatok szerint az itt eltemetettek átlagéletkora nagyon alacsony volt, a legtöbben 28 és 31 éves koruk között hunytak el, a nők nagy része még fiatalabban, 20 és 25 éves kor között, amit a vizsgálatot végzők azzal hoztak összefüggésbe, hogy a szülés abban az időben nagy kockázattal járt. A sírokban egyébként számos cserépedényt, bronzfegyvert, szerszámokat, díszeket, sőt, féldrágakőből készített nyakláncokat is találtak a régészek, az egyik legjelentősebb felfedezés pedig egy vaddisznóagyarból készített sisak volt.

Bronzkori temetkezési hely az Armeni régészeti lelőhelyen (Fotó: Berende Alexa)
Bronzkori temetkezési hely az Armeni régészeti lelőhelyen (Fotó: Berende Alexa)

Illatos túrák, ízes programok

A temetkezési hely meglátogatását követően az élet és az egészség tematikáját jártuk körül Spiliben, ahol a Maravel Herbal Garden nevű gyógynövénykert található. A kertben 180 féle, többségében gyógy- és fűszernövényt termesztenek, ezt pedig már akkor érezni lehetett, amikor még be sem léptünk a kapuján – a növények illatának kellemes elegye fogadja az ide látogatót, ahogy kiszáll a járműből. A tulajdonos ügyel arra, hogy a vendégek ne csupán tengjenek-lengjenek a növények között, hanem hasznosan és szórakozva töltsék idejüket: sétálótúrákat, gyógynövény- és fűszerszemináriumokat, aromaterápia workshopokat és főzőtanfolyamokat szerveznek, mely utóbbi során a helyi alapanyokból készítik el a fogásokat a résztvevők. Ebbe egy kicsit mi is belekóstolhattunk, szó szerint: joghurtalapú szendvicskrémet kínáltak nekünk, melyet helyben termesztett kaporral, tárkonnyal, fokhagymával, céklával és jácinttal ízesítettek, emellé pedig hibiszkuszból, rózsasziromból és borókabogyóból készült teát szürcsölhettünk. Később Spili központjába is bementünk, ahol a tulajdonos saját üzletében árulja a kerti növényekből készített termékeit – például gyógynövény- és fűszerkeverékeket, natúrkozmetikumokat, gyógynövénylikőröket. Spili egy hegyek ölelte kis település, ott jártunkkor éppen felhőbe burkolóztak a hegycsúcsok.

Maravel Herbal Garden, Spili (Fotó: Berende Alexa)
Maravel Herbal Garden, Spili (Fotó: Berende Alexa)


Maravel Herbal Garden, Spili (Fotó: Berende Alexa)
Maravel Herbal Garden, Spili (Fotó: Berende Alexa)


A Maravel Herbal Garden tulajdonosa (Fotó: Berende Alexa)
A Maravel Herbal Garden tulajdonosa (Fotó: Berende Alexa)


Maravel Herbal Garden, Spili (Fotó: Berende Alexa)
Maravel Herbal Garden, Spili (Fotó: Berende Alexa)


A Maravel Herbal Garden gyógynövényeiből készült vizek (Fotó: Berende Alexa)
A Maravel Herbal Garden gyógynövényeiből készült vizek (Fotó: Berende Alexa)


Spili (Fotó: Berende Alexa)
Spili (Fotó: Berende Alexa)


A Maravel Herbal Garden boltja Spiliben (Fotó: Berende Alexa)
A Maravel Herbal Garden boltja Spiliben (Fotó: Berende Alexa)

A megtörhetetlen kolostor

Utunk a Preveli kolostorhoz vezetett tovább, odaérve pedig már meg sem lepődtünk azon, hogy – hegyek között lévén – innen is káprázatos panoráma tárult elénk, itt éppen a Líbiai-tengerre, mely a Földközi-tenger Kréta és Líbia között elterülő része. A Preveli kolostor két épületből áll, mi a hegytetőn fekvő Teológus Szent János kolostort néztük meg. A vallási helyszínt valószínűleg a középkorban alapították, amikor Krétát elfoglalták a velenceiek, és évszázadokon át a helyiek jelentős egyházi és kulturális központjaként funkcionált. A kolostort azonban nem kímélték a történelem viharai: 1821-ben a török megszállás alatt lerombolták, ám újjáépítését követően is fontos szerepet játszott a megszállók elleni lázadások szervezésében, a második világháborúban pedig – a német invázió során – a hős szerzetesek innen látták el a brit, ausztrál és új-zélandi katonákat, valamint rejtekhelyükként is szolgált az épület. Amint azonban erre a németek rájöttek, a másik, alacsonyabban lévő kolostort lerombolták – ezt egyébként egy teljes körű renoválás után 2013-ban nyitották meg újra. A Teológus Szent János kolostor nemrég felújított, kis múzeumában számos ereklyét, gyönyörű, kézzel festett ikonokat, egyházi öltözékeket őriznek.

Preveli kolostor (Fotó: Berende Alexa)
Preveli kolostor (Fotó: Berende Alexa)


Preveli kolostor (Fotó: Berende Alexa)
Preveli kolostor (Fotó: Berende Alexa)


Preveli kolostor (Fotó: Berende Alexa)
Preveli kolostor (Fotó: Berende Alexa)


Kilátás a Preveli kolostor közelében (Fotó: Berende Alexa)
Kilátás a Preveli kolostor közelében (Fotó: Berende Alexa)


Kilátás a Preveli kolostor közelében (Fotó: Berende Alexa)
Kilátás a Preveli kolostor közelében (Fotó: Berende Alexa)


Amikor a buszofőr tanít táncolni

A kolostorlátogatást követően ismét sofőrünké lett a főszerep: Spiridon a busz csomagteréből előrántott egy összecsukható asztalt, megpakolta kenyérrel, házijoghurttal, mézzel, majd egy lépesmézzel teli kaptárat is kikészített. Megtudtuk, hogy a méz a saját, családi méhészetéből való, és egy gyors kóstoló keretében mutatta be, mi az az ínyencség, amit igazán szeretnek a görögök: a joghurttal és mézzel csurgatott kenyeret, illetve a lépesméz rágcsálását. Ezután szűk sziklafalak között vezetett utunk egy könnyű ebédhez, ami ennél autentikusabb már nem is lehetett volna: a sofőr saját olajfaültetvényét látogattuk meg, ahol az általuk előállított olívaolajból készítette az ekkorra már jól ismert dakoszt, amit háziborral öblítettünk le – mindezt a szabad ég alatt, az olajfák árnyékában. A hangulatot lehetett még tovább fokozni, Spiridon tett róla, hogy ennél is jobban bevonódjunk a görög kultúrába: előkapott egy magnót, és partnerével eljárták nekünk a szirtakit, végül mindannyiónkat megtanított néhány lépésre, hogy a végén együtt ropjuk a görögök táncát – ez pedig méltó lezárása volt krétai utazásunknak.

Spiridon, a buszsofőr dakoszt készít nekünk (Fotó: Berende Alexa)
Spiridon, a buszsofőr dakoszt készít nekünk (Fotó: Berende Alexa)


Szirtakibemutató (Fotó: Berende Alexa)
Szirtakibemutató (Fotó: Berende Alexa)


Így alakult a 2015-ös görög és krétai nyár

Bár Görögország gazdasági helyzete nem adott okot bizakodásra a 2015-ös nyarat illetően, az ország mégis rekordot ért el a turistaérkezések számát tekintve: a nyári szezon folyamán 26 millió turista érkezett Görögországba, ami kétmillióval több, mint az előző évben. A krétai Heraklion repülőtér szeptember 30-ig 2.358.711 utast fogadott, így az athéni nemzetközi repülőtér után a második legnagyobb forgalmat a krétai bonyolította le. A Heraklion repülőtér egyéni rekordot is döntött azzal, hogy augusztus közepén 187 repülőjáratot fogadott naponta. Kréta legjelentősebb küldőpiaca már hosszú évek óta Németország, ez idén sem változott, ezt követi Nagy-Britannia, Oroszország és Franciaország. A 2016-os előrejelzések is pozitívak, a turisztikai hivatal elmondása szerint ugyanis a Földközi-tengeri régióban Görögország, ezen belül is Kréta stabilitásával vonzhatja ide a turistákat.

Kréta számokban

A 8.350 négyzetkilométeren elterülő Krétának 620.000 lakosa van, a sziget több mint ezer kilométernyi tengerparttal rendelkezik, 550 strandjából 100 naturista fürdőzőhely. A sziget tájképét több mint 500 szurdok – többek között az Európában leghosszabb, 18 kilométeres Samaria-szurdok –, 4500 feltérképezett barlang – melyből három Dél-Európa legmélyebbjei közé tartozik –, 60-nál is több kétezer méter feletti hegycsúcs és több mint ezer vízesés alkotja, gazdag élővilága pedig 1700 növényfajból, több mint 400 madárfajból és 14 denevérfajból áll, és érdekesség, hogy a világon itt található a legnagyobb, szigeten élő keselyűpopulációja. Az aktív turisták az E4 európai túraútvonal több mint 500 kilométeres szakaszán túrázhatnak, és ha a természet lágy ölén szeretnének megszállni, akkor 15 kemping közül választhatnak, valamint Görögország hét nemzeti parkja közül egy – a Lefka Ori Nemzeti Park – is itt található. A szigeten mindig is fontos szerepet játszott az egyházi élet: ezt bizonyítja az itt található 800 kolostor, 700, freskókkal díszített bizánci és velencei templom és 200 barlangszerű kápolna is, 120 múzeumával pedig a kultúrára éhes utazó is megtalálhatja számításait. Krétán 71 ötcsillagos szálloda van, az ide érkezők pedig öt aquapark, 15 búvárközpont és 300 spa-központ közül választhatják ki a számukra megfelelőt.

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!