A fürdők pénzügyi helyzetének rendezése
Magyarországi fürdők 98%-a önkormányzati tulajdonú gazdasági társaság tudaljonában és/vagy üzemeltetésében van. A szállodaiparral ellentétben a magántőke alig van jelen, mégis egy versenypiacon kell megélniük. Milyen reformra volna szükség a hatékonyság növeléséhez? A Magyar Turisztikai Szövetség zártkörű sajtóreggelijén jártunk.
Boros László Attila, a Magyar Fürdőszövetség elnöke felhívta a figyelmet arra, hogy az elmúlt 20 évben 3 fürdőfejlesztési program zajlott hazánkban, de az utolsó támogatási időszak óta eltelt annyi idő, amennyi alatt egy fürdő létesítmény megkopik. Elmondása szerint a korábbi támogatási időszakokban nem volt hangsúlyos a fenntarthatóság vagy megtérülés. A berendezések, attrakciók folyamatosan veszítenek versenyképességükből, hiszen ezek akkor versenyképesek, amikor megépülnek, majd még nagyjából 3 évig és 7 év az a ciklus, amikor erősen el kell azon gondolkodni, hogy tovább fejleszteni, felújítani, vagy cserélni kell ezeket az attrakciókat. Ehhez a fürdőknek nincs saját forrásuk. „Összágazati érdek, hogy a minőségükben egyre javuló és egyre bővülő szálláshelyekkel és az adott desztinációkat kiszolgáló infrastruktúra fejlődésével párhuzamosan olyan attrakcióink is legyenek, melyek minőségükben, versenyképességükben, vonzerejüjben méltóak a szálláshelyekhez”-fogalmazta meg a Magyar Fürdőszövetség elnöke. Ehhez egy új fürdőfejlesztési programra van szükség.
Rendszerváltás
Boros László Attila elmondása alapján a jelenlegi finanszírozási rendszer elavult, olyan motivációs elemekkel nem rendelkezik, amelyek a hatékonyságot és a teljesítmény növelését szolgálnák. éppen ezért a a fürdőket üzemeltető gazdasági szervezetek és vállalkozók egyesülete strukturális reformot sürget (amelyről a Magyar Turisztikai Ügynökséggel el is kezdtek egyeztetni.) A szövetség elnöke 2020-tól látja reálisnak, hogy felálljon egy új finanszírozási rendszer. Terveik szerint a sikeres reformot követő többletbevételek a rendszerben maradnának, és nem az egyes fürdőket üzemeltető társaságok nyereségét növelnék, hanem azt szolgálják, hogy a rendszer fenntarthatóbb legyen és hatékonyabban működjön.
Boros László Attila hangsúlyozta: a reformokat nem csak várják, hanem tenni és áldozni is hajlandóak érte, például támogatják, hogy a többletbevételek egy része a nemzetgazdaságba forogjon vissza. Valamint vállalnák az ágazati bérek emelését és eszközfejlesztést, ez utóbbira az elmúlt évtizedekben nem volt forrás. A Magyar Fürdőszövetség elnöke szerint kedvezményes áfakulccsal óriásit lehetne lendíteni a forráshiányos ágazaton. Az ÁFA csökkenésből származó többletbevételeket visszaforgathatóak a munkabérekre, szolgáltatás-fejlesztésre. Akár olyan kombinált megoldásokban is érdekeltek, mint ami a szektorban ismert 4%-os hozzájárulással már működik. Könnyid László, a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetségének elnöke egyetértett: véleménye szerint érik egy „turizmus-áfa” kifejezésnek a létjogosultsága. "Ha az 5+4-es modellt nézzük hosszú távon, akkor ez az, ami valószínűleg működőképessé tudja tenni az ágazatot és forrást tud biztosítania fejlesztésekre."
Szabályozás
Boros László Attila felhívta a figyelmet arra, hogy érvényben van egy 1996-ban kelt népjóléti miniszteri rendelet – sok olyan szolgáltatást vagy eszköz került használatba az elmúlt 22 évben, amelyeket ez a rendelet nem is ismer. Mégis, amikor ellenőrzik a fürdőket, akkor ez alapján ellenőrizek a hatóságok. Könnyid László, a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetségének elnöke hozzáfűzte, hogy a jogszabályi háttér elavultságát jól példázza, hogy olyan víztisztítási technológiák léteznek, amiket az ellenőrző szerv nem ismer. Például, azt, hogy az ózonnal lehet vizet tisztítani, azt a magyar jogrendszer nem ismeri. Egyetértettek abban, hogy a szabályozás felülvizsgálatára, frissítésére van szükség, ez semmilyen állami forrást nem igényel.
