Francia elegancia vörös téglás háttérrel
Ezt nem lehet kihagyni – mondják sokan a dél-franciaországi Toulouse-ba érkező turisták közül. Igazuk is van, mert ebben a pezsgő életet élő városban sokféle látnivaló, program fogadja a látogatót.
Vonattal érkeztünk a 450 ezer lakosú városba, amely a negyedik legnagyobb település Franciaországban. Ahogy leszálltunk a szerelvényről, rögtön megragadott bennünket a főpályaudvar hosszan elnyúló, régi épületének szépsége. A januári enyheségben több száz vendég sétált ki az állomásról. Ez az egyik kiindulási pontja a városba érkezőknek, akik választhatnak, hogy autóbusszal, metróval vagy városnéző kocsival mennek a centrumba, vagy inkább gyalogosan teszik meg az utat. Mi ez utóbbit választottuk. Így előkerült a hátizsákból a Toulouse főbb nevezetességeit szemléltető térkép, amely iránytűként szolgált a város felfedezéséhez. Mint meggyőződhettünk róla, ez a település spanyol és olasz jegyeket is hordoz, mégis vérbeli francia.
Természetes díszlet a ma emberének
Ahogy a belváros felé gyalogoltunk, elénk tárultak az autókkal zsúfolt utcák, melyek két oldalán szabályos sorrendben, a helyi építőanyagból, a rózsaszínű kőből, valamint vörös téglákból készült házak sorakoztak. Az elegáns környezetet reprezentálva a franciák rózsaszín és vörös városnak is nevezik ezt a kétezer éves múltra visszatekintő metropoliszt. A pazar, természetes díszlet pedig különleges képet nyújt erről a városról a mai kor emberének is.
A főpályaudvarral szemben láttuk a híres Canal du Midit, azt a csatornát, amely ma is vízi útként szolgál és összekapcsolja az Atlanti-óceánt a Földközi-tengerrel. Régi története van ennek a létesítménynek, hiszen a Napkirályként emlegetett XIV. Lajos uralkodásának idején alakították ki. A feljegyzések szerint 1667-ben tervezték, és 12 ezer ember építette egy évtizeden át. A 240 kilométer hosszú csatorna napjainkban a világörökség része, melynek partjait a kerékpárosok, a gyalogosok és futók használják.
Utunk során nemcsak a szép házakat, a patinás régi és új szállodákat csodáltuk meg, hanem a belvároshoz közelítve azt a szökőkutat is, amelynek tetején a kora XVII. században élt költő, Pèire Godolin (1580-1649) életnagyságú szobra áll. A poéta szimbolikusan könyvet tart a kezében. A szökőkút melletti parkban most januárban – nekünk szokatlanul – virágos növények egész sora díszlett. Itt a belváros egyik fákkal övezett sétányán tartják rendszeresen a régiségek vásárát. Antik bútorokat, festményeket, szőnyegeket, régi könyveket, folyóiratokat, térképeket árultak az egymás mellé felállított sátrakban.
Toulouse központjának ékköve a főtér, amelyet a város szívének is neveznek. Hosszú sétálóutcát köt össze, amely a budapesti Váci utcához hasonlít, telis-tele cégérekkel jelzett márkás üzletekkel. A boltok kirakatai sokszínű divatcikkeket kínálnak. A tér keleti oldalán áll az 1750-ben épített Capitol, azaz a városháza neoklasszikus épülete. Az épületsor egy részében egyébként az önkormányzat működik, mellette pedig a franciák egyik legragyogóbb operaházát találtuk. A belsejében levő berendezés egy részét még a XVI. században készítették és máig megőrizték.
Monet-től a búcsújáró bazilikáig
Tovább haladva a város egyik különleges épületéhez, a Szépművészeti Múzeumhoz érkeztünk, amely napjaikban a sokféle toulouse-i bemutatóhely és tárlat egyik reprezentánsa. A vörös téglás, emeletes ház korábban Ágoston-rendi kolostor volt, ma viszont gazdag műkincseivel hatalmas korszakot átfogó múzeum. A római kortól kezdve a XX. század elejéig mutatnak be többek között különböző szobrokat, továbbá kora keresztény szarkofágokat. Mint megtudtuk, a múzeum legérdekesebb részei a francia termek, ahol Delacroix, Ingres és Courbet munkái láthatók. A XX. századot pedig – többek között – Monet néhány műve képviseli.
Ebben a dél-franciaországi városban találni Európa egyik legszebb búcsújáró templomát, a Saint Sernin Bazilikát. A monumentális, egy tornyú, román stílusú templomot a krónikák szerint 1096-ban szentelték fel. A bazilikát az elmúlt évtizedekben teljesen felújították, ennek köszönhetően ma már az eredeti fényében pompázik. Emellett neves épületként tartják nyilván a helyiek a St. Étienne katedrálist is, amelyet öt évszázad alatt alakítottak, amíg elnyerte a mai formáját. Többségében viszont a XII-XIII. században építették, de még a XVII. században is alakítottak rajta. A főtemplom csodálatos szobrai és díszes rózsaablaka hasonlítanak a párizsi Notre Dame-hoz. A templomok közül láttuk még a puritán egyszerűségű, de igen híres Jakubinusok szenthelyét is. Különös és szokatlan a belső elrendezése, miután a főoltár a templom közepén található, az épülethez pedig kis kert is tartozik.
Folyóparti séták és helyi ételspecialitások
Sok helybelinek és turistának nyugalmat, kikapcsolódást jelent, ha ellátogat a Garonne folyóhoz, amit régi híd köt össze Toulouse két városrészével. Nagyszerű látvány nyílik innen, hiszen a város szinte minden része kitárulkozik, miközben kitűnő panoráma nyílik a folyóra is. A környéken sok a zöld park, lenn a rakparton pedig sétányon járkálnak idősek, fiatalok és családok. Természetesen sok erre az étterem, a bár, a kávézó, amelyekben olyan helyi specialitásokat kínálnak a vendégeknek, mint a kolbász, a sólet, a libamáj vagy desszertként a Fenetra nevű sütemény.
Toulouse nemcsak elegáns, hanem építészetével, kultúrájával, zenei életével, híres egyetemével és dinamikusan fejlődő iparával sokakat vonz az esztendő minden évszakában.
