A magyarországi turizmus tavalyi alakulásáról tett közzé részletes tanulmányt a Központi Statisztikai Hivatal, mely a szállás- és vendéglátóhelyek forgalmának alakulásától a régiók turizmusának teljesítményén át a ki- és beutazásig számos területet érint. Első cikkünk az egyes szegmensek 2015-ös eredményeivel érintőlegesen foglalkozott, a másodikban a szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás helyzetét és nemzetgazdaságban betöltött szerepét mutattuk be, harmadikként a magyar lakosság belföldi és külföldi utazásainak 2015-ös alakulását taglaltuk, sorozatunk negyedik részében a Magyarországra tett külföldi utazások jellemzőit mutattuk be, az ötödik téma az utazásszervezés alakulása volt, hatodik cikkünk a fürdőkkel kapcsolatos statisztikákat mutatta be, sorozatunk utolsó része pedig Magyarország egyes régióinak turizmusát veti össze.

Az ország kevésbé fejlett régióiban élők kevésbé tudnak élni a rekreációs turizmus életminőséget javító hatásaival. Arra kérdésre, hogy megengedhetik-e maguknak, hogy évente legalább egy alkalommal elutazzon a család egy egyhetes pihenésre, a Közép-Magyarországon lakók több mint fele igennel válaszolt, a Dunántúlon élőknél ez az arány 45–48% között mozog, a Dunától keletre elhelyezkedő régiókban mindössze 33–38%. A lakóhely régiója mellett a települések mérete is fontos tényező, minél kisebb településen lakik valaki, annál kevésbé kedvezők a lehetőségei.

A magyarok többnapos belföldi turisztikai célú utazásaik során sok esetben nem lépik át a lakóhely régiójának határát. Ez alól kivételt képez a Balaton térsége, ahová az egész országból nagy arányban utaznak.

Az összes utazásra fordított idő 24%-a realizálódott a legnagyobb tavunknál, Budapest–Közép-Duna-vidék részesedése 17, Észak-Magyarországé 12, Észak-Alföldé 11, Dél-Alföldé 10% volt a teljes belföldi turizmuson belül. Növekvő érdeklődés figyelhető meg a Tisza-tó iránt.

A Közép-Magyarországon lakók utazásra fordított ideje a Balatonnál éves viszonylatban 5,8 millió nap volt, ami a régió belföldivendég-forgalmának 40, a teljes többnapos belföldi turisztikai forgalomnak pedig a 9,4%-a. Az előző évben az utóbbi még 11% volt.

A hosszabb időtartamú utazásokra elsősorban a magasabb költéssel járó, szórakozás, pihenés, üdülés motiváció jellemző, és kevésbé jelentős a rokonlátogatási célú utazások száma. Ennek hatására a regionális különbségek sokkal jelentősebbek, mint a rövidebb, hétvégi utazásoknál. A fővárosiaknak 35, a Dunántúlon élőknek 24–31, az Alföldön lakóknak 20%-a vett részt ilyen utazáson.

A motiváció, a célrégió és a turisztikai költés igen szoros kapcsolatban van egymással. A Balaton térségét elsősorban szórakozás, pihenés céljából keresik fel a turisták, míg a Budapest–Közép-Duna-vidék régióba tett utazások felére ismerős meglátogatása miatt kerül sor, de a hivatalos célú utazásokon eltöltött idő 36%-a is ide irányul.

Az egyes régiók belföldi turizmusból származó bevételei nem minden esetben állnak arányban az odaérkezők számával, mivel a turisták napi költése területileg jelentősen eltér. Az összes turisztikai fogyasztás 30%-a realizálódott a Balatonnál, a Budapest-Közép-Duna-vidék régiónak – az alacsony napi költéssel járó utazások nagy száma miatt – Észak-Magyarországhoz hasonló nagyságú bevétel jutott, annak ellenére, hogy az előbbiben 42%-kal több időt töltöttek el az utazók, nagy arányban rokonlátogatási céllal. Figyelemre méltó Nyugat-Dunántúl helyzete is, ahol a magas költéssel járó utazások voltak jellemzők.

2015-ben a több napra Magyarországra utazó külföldiek 36%-a legalább 1 éjszakát eltöltött Budapesten. A fővárosba tett utazások célja nagyrészt városnézés, üzleti utazás, körutazás, rokon- és barátlátogatás. Az utazások száma (5,1 millió) jelentős mértékben, 21%-kal emelkedett 2014-hez viszonyítva. Állampolgárság szerint vizsgálva az utazáson részt vevőket, főként a Németországból, az Egyesült Államokból és az Egyesült Királyságból érkezők aránya kimagasló (13, 11, illetve 8%). Az Ázsiából, illetve az Európából érkezők aránya sorrendben 9, valamint 72%. A Magyarországra tett legalább egyéjszakás tartózkodással járó utazások 35%-a a Nyugat-Dunántúlra, 9–9%-a a Balatonra és az Észak-Alföldi régiókba irányult.

A külföldivendég-forgalom erős területi koncentráltságára utal, hogy a kereskedelmi szálláshelyeken eltöltött vendégéjszakák 60%-át a fővárosban, további 13%-át a Balatonnál regisztrálták. A Balaton turisztikai régióban eltöltött külföldivendég-éjszakák száma 1,2%-kal csökkent, a Budapestre látogató külföldi turisták 7,4%-kal több vendégéjszakát töltöttek el 2014-hez képest. A külföldivendég-éjszakák száma – Dél-Dunántúlon és Észak-Magyarországon mérséklődött, a többi idegenforgalmi régióban nőtt.

A Balatonon, ahol a belföldivendég-forgalom 26%-át regisztrálták a szálláshelyeken, 4,8%-kal emelkedett a vendégéjszakák száma. Jelentős forgalmat könyvelhettek el Budapest-Közép-Duna-vidék és Észak-Magyarország idegenforgalmi régiókban is a szálláshelyek, ahol az országos belföldivendég-forgalom 14–14%-a realizálódott, és az eltöltött éjszakák száma 4,9 és 7,1%-kal nőtt 2014-hez képest.

A belföldivendég-éjszakák számát tekintve a három legnépszerűbb város Budapest, Hajdúszoboszló és Siófok volt, a külföldiek a legtöbb vendégéjszakát Budapesten, Hévízen és Bükön töltötték el. A külföldivendég-éjszakák tekintetében a rangsor változatlan a 2014-es évhez képest. A belföldivendégéjszakák alapján az első 5 város tartotta helyét. Eger a 6. helyre ugrott a 10. helyről, Balatonfüred pedig eggyel feljebb lépett. Gyula, Sopron és Bük visszacsúszott a toplistán.

Az üzleti célú egyéb szálláshelyeken mind a kilenc turisztikai régióban nőtt a vendégforgalom. A vendégek 23, a vendégéjszakák 29%-át (1 millió 552 ezer vendégéjszakát) a Balaton régióban regisztrálták 2015-ben. Az oda érkező vendégek száma 7, az általuk eltöltött éjszakák száma 6%-kal emelkedett a bázisidőszakhoz képest. A külföldivendég-forgalom növekedése a – kis súlyt képviselő – Tisza-tónál volt a legnagyobb mértékű, a vendégek száma 80, az ott töltött éjszakák száma 51%-kal emelkedett. Legkisebb mértékben a Balatonnál emelkedett a külföldi forgalom, a vendégek száma 5,1, az általuk eltöltött éjszakák 2,7%-kal bővült. A belföldi vendégek és vendégéjszakák száma a Dél-Dunántúlon bővült a legjobban, 41 és 34%-kal. A belföldi- és a külföldivendég-éjszakák együttesen Budapest-Közép-Duna-vidéken emelkedtek számottevően, 45%-kal. Ezen belül is Budapest szerepe meghatározó, a vendégek 54, a vendégéjszakák száma 47%-kal volt nagyobb az előző évhez képest. A budapesti vendégforgalom több mint háromnegyede az V., a VI. és a VII. kerületben koncentrálódott, ezek közül is kiemelkedő a VI. kerület, ahol a budapesti forgalom kétötödét regisztrálták.

Az egyéb szálláshelyi teljesítmények mintegy tizedét képviselő falusi szállásadás területén a kínálat csökkenése ellenére a forgalom nőtt, a vendégek száma 16, az általuk eltöltött éjszakáké 9%-kal. A vendégéjszakák száma a kilenc turisztikai régióból hétben emelkedett, Budapest-Közép-Duna-vidéken és Nyugat-Dunántúlon csökkent. A legnagyobb mértékű bővülés a Dél-Alföldön volt (48%-os) az előző évhez képest.

A nem üzleti céllal üzemeltetett szálláshelyek a statisztikai régiók közül Közép-Dunántúlon jelentették a legtöbb vendégéjszakát, Közép-Magyarországon a legkevesebbet. Emellett az előző évhez képest a forgalom legnagyobb mértékben Dél-Alföldön nőtt (mintegy 26%-kal), Nyugat-Dunántúlon csökkent (19%-kal).

A vendéglátóhelyek régiók szerinti megoszlása az előző év végi állapothoz hasonló. Az egységek 31%-a Közép-Magyarországon, 35%-a az Alföldön és Észak-Magyarországon, egyharmada a Dunántúlon üzemelt.

A magyarországi közfürdőhasználat területileg eltérő jegyeket mutat. Budapesten – ahol a fürdőlátogatások 20%-a valósul meg, illetve nagyon nagy számban találhatóak uszodák és tanuszodák – az éven belüli szezonalitás jóval kisebb, mint az ország többi részén. A legnagyobb (július) és a legkisebb forgalmú (december) hónap vendégforgalmának aránya Budapest esetében másfélszeres, míg Budapesten kívül több mint háromszoros. A legnagyobb vendégforgalmat Budapesten, Zala és Hajdú-Bihar megyékben mértük, ezek együttes értéke az összes vendégforgalom közel 37%-át adta. Állandó jelleggel, legmagasabb számban Budapesten és Pest megyében (Közép-Magyarországon) üzemeltek fürdők, legkisebb arányban Dél-Dunántúlon. Közép-Magyarországon a fürdők közel fele (a turisztikai szempontból kevésbé releváns) uszoda (vagy tanuszoda) volt.