Evlia Cselebiről kevés feljegyzés maradt fenn. Annyit tudni, hogy az édesapját a török szultáni udvar ékszerészeként ismerték. Fia jó nevelést kapott és szépen énekelt. Cselebi sokfelé utazott a világon és sok emberrel is találkozott. Az élményeit egy terjedelmes sorozatban, az Utazások Könyvében írta le. Ezt a művét az 1680-as években az egyiptomi Kairóban tíz kötetben adta ki.

Útjai során 1660 és 1668 között Magyarországon is járt és élményeit a könyvsorozat hatodik kötetében írta le, amelyet később, a neves turkológus Karácson Imre (1863-1911) fordított magyarra és látta el jegyzetekkel. Kereken 110 éve, 1904-ben a Magyar Tudományos Akadémia jóvoltából jelent meg a magyar nyelvű változat.

A hírneves török világutazó érdekes képet festett a XVII. századi magyar állapotokról és - többek között - leírta Budát, a Balatont és Esztergomot is. De munkájából azt is megtudhatjuk, hogy látogatást tett Zrínyi Miklós Szigetvár egykori hős védőjénél és 1661-ben eljutott az akkori Felső-Magyarországra is. Ugyanakkor járt Budapesten is, leírása szerint, az erős bástyájú Buda váránál. Valószínűleg II. Rákóczi György erdélyi fejedelem udvarával is megismerkedett. A szerző a török történetírás hagyományait követve gyakran túloz munkájában. Ennek ellenére az Utazások Könyve mégis igen értékes forrás a mai szakembereknek, a XVII. századi Magyarországról.

Egyébként Egerben azért emeltek szobrot a török világutazónak, mert közel 350 éve, 1664-ben itt is járt. Az akkor török uralom alatt levő városról szólva visszaemlékezéseiben megemlíti a dzsámit, amelyet csaknem negyedszázaddal később, 1687-ben foglaltak vissza a magyarok. Az imahelyet a katolikusok kapták meg, akik Szent József tiszteletére káptalani templomnak használták. Azután az Irgalmasoknak ajándékozta Erdődy László Ádám püspök, amely a mellette épített kórház - ma modern gyógyítóhely - kápolnája lett. A nemrég befejezett egri belvárosi rekonstrukció részeként ez is megújult.

Evlia Cselebi írásában említést tett az egri minaretről is, amely ma Európa legészakibb, török kori emlékműve. A negyven méter magas "kőtű", 14 szög alaprajzú építmény. Emellett arra is utalt, hogy a törökök használták elsőként azokat a meleg vizű forrásokat, melyek az Eger-patak mellett törtek fel a föld alól és medencét alakítottak ki. Ennek későbbi reprezentánsa lett a város szívében található híres Törökfürdő, a gyógyturizmus egyik fellegvára Észak-Magyarországon.

A másik fennmaradt fürdőmaradvány pedig a vár tövében - a Tinódi Sebestyén téren - feltárt és felújított egykori tisztálkodóhely, amelyet Valide szultánáról neveztek el. Ebben viszont nem volt medence, mert gőzfürdőként működött és a tisztálkodást folyóvízzel biztosították.

A szerző a vár főbejárathoz közel levő egykori Török-kertbe is elkalauzolja olvasóit, amelyet jelenleg újjáépítenek és a jövőben különböző túrák kiindulópontja lehet. Ezt a jellegzetesen török kapuvédőbástyát, az úgynevezett „barbakán”-t ismét láthatják majd a vendégek.