A 10. században állítólag a szerzetes Li Tian próbálta elsőként elűzni a gonosz szellemeket szén-, salétrom- és kéntartalmú bambuszlövedékekkel, majd a szegények felvidítására is ő rendezett tűzijátékot, ami annyira bejött, hogy a látványosság el is űzte a nyomorúságot – szerinte akik látták, egy csapásra jómódúak és boldogok lettek.

200 év telt el, amíg a speciális lőpor vagy a tűzijáték receptje Marco Polo táskájában megérkezett Európába is. A 13. századtól Itáliában pirotechnikai bemutatók kísérték a nagyobb udvari eseményeket. A tűzijáték bekerült a (képző)művészetek közé, és a tökélyre fejlesztett színes robbantásokkal az olasz pirotechnikusok lenyűgözték Európát.

Az első francia tűzijátékot 1615-ben rendezték Párizsban, amikor a Place des Vosges-ön XIII. Lajos és Ausztriai Anna házasságát ünnepelték. De Angliában is nagy népszerűségre tett szert, olyannyira, hogy I. Erzsébet létrehozta a királyi tűzmester címet is. A 18. században az itáliai Ruggieri fivérek a francia udvarban is bemutatták, milyen csodákra képes pirotechnikai tudományuk.

1770-ben XVI. Lajos és Marie Antoinette házasságkötésének utolsó eseménye a tűzijáték lett volna, de tragikus fordulatot vett, mikor a szél a tömeg felé terelte a tűzcsóvákat. Kitört a pánik, mindenki menekült, az emberek egymást taposták. Hivatalosan 133 ember halt meg, más források szerint ezren is odavesztek. A királyt és feleségét teljesen lesújtotta az eset, és az áldozatok családját királyi járulékkal segítették.

Tovább olvasok napjaink legnagyobb szabású tűzijátékairól >>