A Budapesti Corvinus Egyetem harmadéves hallgatói kutatást végeztek Kulturális turizmus című tárgy keretében 2016. február – május között Dr. Jászberényi Melinda egyetemi docens (BCE Turizmus Központ) és Phd hallgatója, Bodnár Dorottya vezetésével.

A kutatásban 85 hallgató vett részt 4-5 fős projektcsoport formájában, 20 budapesti múzeum körében, a turizmus szemszögéből vizsgálva azok vonzerejét a magyar látogatók és a külföldi turisták vonatkozásában.

A kutatás keretében meghatározott szempontok alapján személyes megfigyelést követően elemezték az intézmények működését többek között a kommunikáció, informativitás, interaktivitás, modern eszközök használata, önkéntesség szempontjai alapján. Mélyinterjúkat készítettek a múzeumok vezetőjével vagy egy általa kijelölt személlyel ugyanazon kérdésekben.

A hallgatói munka kiterjedt arra is, hogy a múzeum által kijelölt keretek között rövid elemzést, piackutatást készítettek, amelyet követően javaslatokat fogalmaztak meg az egyes intézmények számára, miként erősíthető a múzeumok és a turizmus kapcsolata.

Az együttműködés, amelyet segített a Pulszky Társaság - Magyar Múzeumi Egyesület is, a bevont múzeumok, a BCE, valamint a hallgatók oldaláról egyaránt sikeresnek mondható, így a Kulturális turizmus tárgy keretében az elmélet és a gyakorlat találkozására épített projektmunka várhatóan a jövőben is folytatódni fog - közölte lapunkkal Dr. Jászberényi Melinda egyetemi docens. 

Néhány vélemény a múzeumi szakemberek részéről az együttműködés értékeléseként:

Nagyon örültem, hogy ilyen kedves és érdeklődő hallgatók jártak nálunk. Bízom a további együttműködésben, örömmel teszünk eleget az ilyen típusú felkéréseknek a jövőben is.

Üdítő szellemiségű hallgatók voltak! Végig nyitottak, érdeklődők voltak a múzeum munkájával kapcsolatban, releváns kérdéseket tettek fel és hasznos észrevételeket fogalmaztak meg.

A hallgatók megismerték és megértették a múzeumot, annak problémáit. Az elemzést lelkiismeretesen elvégezték, majd erre naprakész, praktikus, a múzeum helyzetét minden tekintetben figyelembe vevő megoldási javaslatokat ajánlottak.

A kutatásba bevont partnerek között megtalálhatók a néhány 1.000 fős látogatószámú kisebb múzeumok, kiállítóhelyek és az akár 100.000 fős látogatószámot meghaladó kiemelt budapesti múzeumok is. A kutatás eredményei azt mutatják, hogy a múzeumok felismerték azt a látogatói szükségletet, amelyet irányukban támasztanak. Többségében családok, valamint a fiatal korosztály irányában szeretnék erősíteni kommunikációjukat, számukra szeretnének több programot szervezni.

Sok esetben az online kommunikációra vonatkozó javaslatok megfogalmazása volt a kijelölt hallgatói feladat, amelyek általában rendkívül hasznos és praktikus információkat fogalmaztak meg pl. a különböző közösségi médiumok használatával kapcsolatban. A múzeumok jelentős részében kisebb fejlesztési támogatások keretében beszereztek audio-vizuális eszközöket, kézzel fogható tárgyakat, felölthető ruhákat, ezek azonban egyelőre elenyésző részét képezik a kiállításoknak, egy-két kivételtől eltekintve.

A vizsgált múzeumok közül kevesen dolgoznak idősebb, vagy az IKSZ program keretében fiatal önkéntesekkel, akikkel kapcsolatban változó tapasztalataik vannak. Munkájukat általában hasznosnak tartják, habár sokszor többletmunkát jelentenek a dolgozóknak, elmondásuk szerint azonban rendszeresen nem lehet velük számolni.

Kommunikáció vonatkozásában rendkívül alacsony költségvetéssel rendelkeznek, így szinte csak az ingyenes felületeket tudják használni. Célcsoportokat tekintve nehezen tudják leszűkíteni és meghatározni azt a kört, akit elsősorban be szeretnének vonzani az egyes intézményekbe, a marketinget (legyen az kis vagy nagyobb összegű) viszont a „mindenkinek szól” szemlélettel nehéz hatékonyan megvalósítani.

Fontos lenne felismerniük azt is, hogy programjaikkal, az említett modern szemléletet követő kiállításokkal sokkal szélesebb kört tudnának bevonzani, nem csupán a kifejezetten kulturális motivációjú látogatót (vagy esetlegesen a szakmai érdeklődőt). A kötetlenebb rendezvények, a szórakozva tanító kiállítások, esetleges kiegészítő funkciók a jövőben alkalmasabbá tehetnék a múzeumokat arra is, hogy közösségi térként, a szabadidő könnyed eltöltésének helyszíneként tekintsenek rájuk.

Sok esetben figyelték meg a hallgatók azt is, hogy a múzeum által meghatározott célcsoport, a kiállításban közölt információk és azok minősége/mennyisége, valamint az alkalmazott kommunikáció formája nem felel meg egymásnak, ezt minden esetben átgondolni és egységesíteni szükséges.

Néhány esetben olyan problémákat is megfigyeltek a hallgatók, amelyek szinte költségek nélkül, odafigyeléssel kiküszöbölhetők lennének (pl. olvashatatlan tárgyfeliratok, félrecsúszott kiállítási tárgyak, poros, pókhálós vitrinek).

Összességében az intézmények nyitottak a változásokra, források hiányában azonban nehezen látnak esélyt a fejlődésre, ezért is értékelhető hasznosnak a hallgatók kreatív javaslatai, amelyek sokszor kifejezetten a költséghatékony vagy ingyenes ötleteket gyűjtötték össze.