Kipukkad a GDP-lufi, de a zöld növekedés is zsákutca

A diskurzus a zöld gazdasági növekedés témája mentén azt feszegette, hogy elválasztható-e a gazdasági növekedés, a GDP növekedése a környezetre nehezedő terhek, nyomás fokozódásától és az erőforrások túlhasználatától, továbbá, hogy milyen alternatívák létezhetnek a növekedés alapú gazdasági modell mellett.

A kerekasztal résztvevői – Éger Ákos, a Magyar Természetvédők Szövetsége ügyvezető elnöke; Gelencsér András levegőkémikus, akadémikus, egyetemi tanár (Pannon Egyetem) Gyulai Iván, az Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapítvány igazgatója; valamint Köves Alexandra, ökológiai közgazdász, a Corvinus Egyetem docense – különböző nézőpontokból vizsgálták a kérdést.

Bár merőben eltérő jövőképpel és szemlélettel rendelkeztek, az előadók egyetértettek abban, hogy mind a GDP-növekedés, mind a zöld növekedés elszakadt a valóságtól, nem veszi figyelembe a természeti korlátokat. Le kell számolni a korlátlan növekedés mítoszával: a tét ma már nem egyszerűen a fenntartható átállás előremozdítása, hanem a katasztrófa elkerülése vagy mérséklése.

Nem lesz happy end

Gyulai Iván videóüzenetben képviselte nézeteit: rávilágított, hogy a zöld technológiák megjelenése csak az arányokat változtatta meg az elérhető erőforrásokban, de nem váltotta ki a fosszilis energiákat, sőt fokozta azok használatát. Az adóssághalmozásra épülő, fenntarthatatlan gazdasági rendszert pedig meglátása szerint kizárólag a fogyasztás radikális csökkentésével lehet élhetőbb mederbe terelni. Gelencsér András a résztvevők közül a leginkább pesszimista nézeteket vallotta: általános iskola 7-8. osztály szintje kell ahhoz, hogy belássuk, a növekedés – bármilyen a színe – nem fenntartható egy véges erőforrásokkal rendelkező bolygón, mégis mindenki hagyja magát elkábítani.

Ahogy fogalmazott, a zöld növekedés, a zéró emisszió és a fenntartható fejlődés fogalmak mögött nincs valódi tartalom, állampolgártól döntéshozóig mégis mindenki elhiszi ezt a mesét, s ebben élünk, míg szembe nem jön a valóság.

„Nem lesz happy end!” – összegezte.

Rendszerszemléletre van szükség

Köves Alexandra a hálózatelmélet keretei között elemezte a helyzetet: a világot egy olyan hálózatként írta le, amely önmagában nem, csak a csomópontjai növekednek, és ha az egyik csomópont növekszik, a másiktól von el erőforrást. A lineáris világképről át kell állni a rendszerszemléletűre, és erősíteni kell a nem növekedés mozgalmát, felfedezve a növekedésen túli értékeket és a hierarchikus rendszer helyett az együttműködés kultúráját meghonosítani. Ez lenne a legfontosabb átállás – figyelmeztetett. Éger Ákos a zöld civil szervezetek egyik legfontosabb dolgaként jelölte ki a GDP-növekedés fétisével való leszámolást, hiszen minden környezeti kár ebből következik.

Szintén a rendszerszemlélet mellett érvelve rámutatott, hogy a mostani szakpolitikák egy-egy szektorra koncentrálnak, így nem látják át a következmények komplexitását.

Valójában a zöld innovációk mind a növekedést szolgálják, ezért szükséges átkeretezni a fenntarthatóság fogalmát, s valódi tartalommal feltölteni a róla való párbeszédet.

A beszélgetőpartnerek egyetértettek abban, hogy a növekedési szemléletet a globális, adósságra épülő pénzügyi kultúra élteti, és nagyobbrészt a fejlett országokon – ennek a rendszernek a legnagyobb haszonélvezőin – múlik, hogy ki tudunk-e törni ebből a káros spirálból. Az MTVSZ társszervezője annak a nemzetközi konferenciának, melyet a globális gazdasági igazságosság kérdései mentén szerveznek a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen május 26-án.