A Hiúz házban hallott előadás után elindultunk terepre, a tanösvényre. Miután átkeltünk a Bagolybükki patakon, láttuk vaddisznók, szarvasok nyomait, elhullajtott tollakat - mindenhez tartozott történet az adott területről, állatról vagy növényről. A természeti jelenségek együttműködéséről akkor volt szó, amikor elhaladtunk néhány tájidegen lucfenyős "folt" mellett, ahol a a szarvas az agancsával megsértette a fát, a helyén tavasszal gyanta képződott, ahol a vaddisznó szívesen gyantázza a téli bundáját. Ezt az együttműködést tágítják a nagyragadozók, amelyek megmozgatják, mozgásra, figyelésre ösztönzik a vadakat, valamint szabályozzák a populációt, így csökkenthetik a vadkárt.
Nagyragadozó a Skandináv-féldzigeten élő rozsomák, valamint a hazánkban is megtalálható medve, farkas, és az Eurázsiai híúz is - 2019-ben a Vadonleső Program az ez utóbbit választotta az Év Emlősének. Az eurázsiai hiúz egykor egész Európa területén elterjedt volt, azonban a XX. század közepére Nyugat- és Közép-Európa nagy részéről állományai jelentősen visszaszorultak, mert az emberek tűzzel-vassal irtották őket. A Börzsönyben 1-3 egyed él csupán, a Zemplénben és az Aggteleki karszton, valamint Nógrád megye egyes részein is élnek hiúzok, de jelentős létszámú populációról nem beszélhetünk: számuk 10-15-re tehető haznkban.
A hiúz macskaféle nagyragadozó, elsősorban az európai erdők lakója. Testtömege eléri a 20-25 kg-ot, hossza körülbelül 1 méter. Mérete tehát egy vizsláéhoz hasonlítható, ezért nem számít nagymacskának, de a természetben betöltött szerepe alapján a hiúz is igazi csúcsragadozó. A többi macskaféléhez képest farka igen rövid, fülein bojtok találhatók, arcát szakáll keretezi. Bundája foltos, végtagjai hosszúak – ezek vannak segítségére, amikor fára mászik vagy a hóban vadászik. Rejtőzködő, magányos életmódja miatt ritkán kerül az ember szeme elé. Őzet, szarvasborjút is képes elejteni, de kedveli a kisrágcsálókat is, emberre azonban veszélytelen.
Bár a programon nem sikerült meglesnünk természetes közegében, a szervezők nem hagyták a csapatot hiúz nélkül:
A WWF álláspontja szerint természetvédelmi szempontból kiemelkedő jelentőségű a vadon legképzettebb vadászainak megjelenése. A félelmek és aggodalmak legyőzését, valamint az érintettek közötti párbeszéd és tapasztalatcsere elősegítését tűzte ki célul a 16 országot összefogó EuroLargeCarnivores LIFE projekt, aminek keretében meg lehet osztani az együttélés jó gyakorlatait. Nem elhanyagolható tény az sem, hogy a határokon átível ez a tudás.
A medve, farkas, hiúz és rozsomák állományváltozásainak iránya és mértéke olyan változatos Európa-szerte, mint az állományaik megerősödésének okai. Európában becslések szerint kb. 16 000-17 000 farkas és barnamedve, 9 000 hiúz és 1 200 rozsomák él. Az EU Élőhelyvédelmi Irányelvében (Habitat Direktíva) meghatározott természetvédelmi státusz és az ehhez kapcsolódó fajmegőrzési intézkedések hozzájárulhatnak az állományok megerősödéséhez, de a társadalmi jelenségeknek, mint például az urbanizációnak és a különböző földhasználati gyakorlatoknak feltehetőleg még nagyobb hatásuk van az állományváltozásokra.
„A hazánk területén előforduló nagyragadozók állományai az utóbbi évtizedekben szerencsére megerősödtek. A farkasok például szaporodó állományokkal rendelkeznek az Északi-középhegység területén, és a barnamedvék is rendszeresen megjelennek már az országban. Ahhoz, hogy az új helyzet adta kihívásokkal eredményesen tudjunk szembenézni, a különböző érdekcsoportoknak – például a vadgazdálkodóknak, erdészeknek, természetvédelmi szakembereknek és állattartóknak – megfelelő alázatossággal, egymást kölcsönösen elismerve kell együttműködnie. Az EuroLargeCarnivores LIFE program ezt segíti elő”– mondta dr. Patkó László, a WWF Magyarország Nagyragadozó-programjának vezetője.
Van akit nehézség ért a nagyragadozókkal kapcsolatban, mégis előnyt tudott kovácsolni belőle:
{youtube|id=62uyOlCViWk}
