A LIFE4OakForests projekt elsődleges célja a korábban gazdálkodásba bevont tölgyes élőhelyek természetességi állapotának javítása, az erdő szerkezetének gazdagítása és az idegenhonos fajok őshonos elegyfajokra cserélése. A beavatkozások egy részét már korábban is alkalmazták, és sok helyen alkalmazzák ma is.

Újdonság azonban, hogy számos nemzetközi szinten is úttörőnek számító eljárást Európában elsőként a LIFE4OakForests projekt keretében próbált ki három hazai nemzetipark-igazgatóság és egy olasz regionális park az erre kijelölt területeiken.

A tapasztalatokat a projekt végén gyakorlati kézikönyvben gyűjtik össze és adják közre. Ez hasznos útmutatót jelenthet az erdőgazdálkodók számára is, mert a beavatkozások között vannak olyanok, amelyek nem jelentenek többletköltséget vagy elmaradt hasznot, így gazdasági erdőkben is alkalmazhatók az erdő élővilágának gazdagítására. 

A 15 hektáron elterülő, jellegzetes Balaton-felvidéki erdőtömb a Pécselyi-medencében található.

A 300 méteres tengerszint feletti magasság kedvez a terület mintegy 40 százalékát borító pannon gyertyános-tölgyesek számára. A terület többi részén pannon molyhos tölgyes erdőket és pannon cseres-tölgyeseket találunk. A dombtetőkön a molyhos tölgyesek egy részét körülbelül 70 évvel ezelőtt helyenként fekete fenyővel váltották fel. A pannon gyertyános-tölgyesekben pedig korábban gazdasági célú erdőgazdálkodás folyt, ezért 2–6 hektáros, a faállományok összetételében, szerkezetében és korban homogén erdőrészletek alakultak ki. A korábbi erdőgazdálkodás következtében a területen a csertölgy az ökológiailag indokoltnál nagyobb arányban terjedt el. A termelőszövetkezeti hasznosítást mintegy 30 évvel ezelőtt felváltotta a természetvédelmi kezelés.

Az intenzív gazdálkodás felhagyása után megindultak a természetes folyamatok, amelyeket a projekt során végzett munka felerősített és felgyorsított.

Ennek köszönhetően az iparszerű erdőgazdálkodás nyomai mára már alig láthatók. A projektben végzett beavatkozások eredményeként a természeteshez már közelítő állapotokat találunk: fajgazdag, térszerkezetében is változatosabb erdőket, valahol „félúton” a természeti szempontból optimálisnak nevezhető állapot felé. Így ezen a területen már azt is be tudjuk mutatni, hogy a hosszabb távú természetvédelmi kezelésekkel milyen állapotot szeretnénk elérni a projekt többi helyszínén

A pécselyi területen is megtalálhatók a korábbi erdőgazdálkodás nyomán egykorúvá, fafajkészletükben szegényebbé vált erdőfoltok.

A faállományban ezért különböző méretű és alakú „lékeket” alakítottak ki különböző holtfatípusok létrehozásával.

A lékek célja a szerkezeti változatosság elősegítése, illetve az ebbe az irányba ható természetes folyamatok megindítása, nem pedig az erdészeti gyakorlatból ismert cél: az erdő faanyagának kitermelése, és a kivágott fák helyén a makktermésből származó csemeték segítségével az erdő “felújítása”.

A lékek kialakítása két módon történt, egyrészt ténylegesen fák kidöntésével, másrészt a fák törzsének meggyűrűzésével, ami azok lassú, 2-4 év alatti kiszáradását eredményezi. Az élőhely megváltoztatása a lék méretéből és a beavatkozás jellegéből adódóan így kevésbé drasztikus, a “lék„ valójában évek alatt alakul ki. A kidöntött, valamint a meggyűrűzött fák anyaga a helyszínen maradt: így jelentős mennyiségű álló és fekvő holtfa keletkezett. A fák döntése “magas tuskóval” történt, a nagyjából 1 m magas visszamaradó tuskók sajátos és fontos élő- és táplálkozóhelyek.

A pécselyi erdő fa- és cserjefajokban gazdag, közelít a természetes állapotokhoz, azonban vannak olyan fajok, amelyek hiányoztak, vagy nagyon kis számban fordultak elő.

Egyik ilyen fafaj a – talán legritkább őshonos vadgyümölcs – házi berkenye.

Ezt a hiányt csemeteültetéssel pótolták. Többféle tölgyfaj is jelen van a területen, a csertölgynek azonban az elmúlt időszakok erdőgazdálkodása jobban kedvezett, ezért aránya magasabb, mint a természetes állapotban lenne. A holtfaképzés így leginkább ezt a fajt érintette. A tölgyfajok arányának javításában szajkók segítségét is igénybe vették. A térségben gyűjtött molyhostölgy-makk szajkótálcákba került, ahonnan aztán a madarak néhány héten belül széthordták és “elrejtették” a területen.

Fontos megemlíteni, hogy a pécselyi erdőkben (is) nagyon magas nagyvad létszám egyértelműen akadályozza az erdő természetes folyamatainak – differenciálódásának, megújulásának – működését. A nagyvad ugyanakkor az erdő fésze, tehát teljes kizárása sem lehet indokolt. A szarvas és a vaddisznó jelenlétének, erős károkozásának csökkentése érdekében 25 méter oldalhosszúságú, négyzet alakú területfoltokat kerítettek be 1 méter magas fémpanel kerítésekkel. A kerítések tetején széles, fehér szalagot húztak ki, így azok messziről jól láthatóvá váltak.  A nagyvad, még a gímszarvas is inkább megkerüli ezeket a jól látható és felmérhető nagyságú akadályokat, mintsem hogy energiát pazaroljon a beugrásra. Vadkamera felvételek bizonyítják a kerítések hatékonyságát.