A múlt év végén nyilvánosságra került hazai statisztika szerint a magyar felnőtt lakosság fele súlytöbblettel él, egyötöde pedig jelentős túlsúlyt cipel magán. Az Egyesült Államokban még súlyosabb a helyzet: a JAMA adatai szerint az amerikai felnőttek 68%-a elhízott. A mi földrészünk sem büszkélkedhet: az Európai Unió tagországaiban az elhízottak aránya az utolsó két évtizedben duplájára nőtt.

A legújabb túlélési adatok viszont érdekesen alakultak. Katherine M. Flegal az USA National Center of Health Statistics munkacsoportjával 97 nemzetközi tanulmány metaanalízisét közölte. Az eredeti vizsgálatok eredményeit megfelelően összesíthető módon foglalták össze, így a legkülönbözőbb földrészeken élők adatait együttesen értékelhették. Ezzel a technikával 2,88 millió ember testtömegindexét és túlélését sikerült összemérni, és a normál testtömeghez viszonyítva meghatározhatták a súly változásához tartozó mortalitás kockázatát.

Az egyes statisztikai adatok az Egyesült Államok, az Európai Unió, India, Mexikó, Brazília, Izrael, Japán, Tajvan, Kína és Ausztrália lakosaira vonatkoztak. Normális testtömegindexnek (TTI) a nemzetközileg elfogadott, 18,5 és 24,99 kg/m² közötti értéket vették. Túlsúlynak a 25 kg/m²-t elérő, de 30 kg/m²-nél kisebb TTI számított. A TTI a testsúlynak és a testmagasság négyzetének a hányadosaként könnyen kiszámítható, de a legkülönbözőbb könyvekből és ábrákból egyetlen pillantással is megállapítható.

Az I. fokú elhízás a TTI 30-as, a II.-III. fokú elhízás pedig a TTI 35-ös értékénél kezdődik. A csaknem hárommilliónyi vizsgálati alany adatai szerint az elhízás valamennyi foka együtt a normál testtömegindexhez képest a halálozási kockázat 18%-os növekedését jelenti. Minden elhízási fok 1–5%-kal növeli a korábbi elhalálozás esélyét, kiváltképp a II-III. fokú kövérség, mely a mortalitás kockázatának 2–29%-os növekedésével jár.

Az igazi meglepetést az enyhe súlytöbblet kategóriájában kapták. A világszerte normálisnak vett, 18,5 és 24,99 kg/m² közötti TTI-értékhez képest a teltkarcsúak (TTI: 25–29,99 m²) mortalitása 6%-kal alacsonyabbnak bizonyult. Arra már régóta sok megfigyelés utalt, hogy a nagyon kövér, erősen elhízott emberek különböző, súlyos kísérő betegségek – cukorbaj, magas vérnyomás, szélütés – következtében rövidebb ideig élnek, mint a normál testsúlyúak általában, de arra nem volt megbízható adat, hogy az eddig normálisnak vett TTI-értékűek nagyobb kockázatúak lennének, mint a kissé gömbölydedebb alakúak.

Steven B. Heymsfield és William T. Cefalu azt írja szerkesztőségi közleményében, hogy krónikus betegség hiányában ez az obezitási paradoxon több tényezővel magyarázható. Már kevés többlet zsírszövet is hasznos tartalékot jelenthet bármilyen hirtelen érkező, katabolizáló betegséggel szemben, védőpárna lehet többféle traumás helyzetben, és ez a jövőben sok további vizsgálatot igényel.

„Nem minden felnőttet kell fogyasztókúrára fognunk, akit eddig súlytöbblettel élőnek vagy I. fázisú elhízottnak minősítettünk, kiváltképp akkor, ha valamilyen krónikus betegsége is van. A testtömegindex meghatározása csupán az első lépés az eddiginél alaposabb kockázatfeltáró szűrővizsgálatok elvégzése felé” – olvasható a szerkesztőségi közleményben.