Az Unesco világörökségi címére az 1972-es „eredeti” Egyezmény alapján, továbbá a szellemi kulturális örökségekre vonatkozó 2003-as Egyezmény alapján lehet pályázni. Jelenleg 745 kulturális, 188 természeti és 29 vegyes világörökségi helyszín van a világon. A cím elnyerése a presztízs mellett a megőrzéshez szükséges forrásokhoz való jobb hozzájutást és a turizmus fejlődését is segíti. A cím elnyeréséért a pályázó helyszínek részéről az illetékes nemzeti, régiós, stb. intézmények szakmai támogatásával küzdelem folyik. E cikkben az építészeti hagyományőrzéssel, környezetvédelemmel összefüggő kérdésekről nem, csak a turizmus szempontjairól beszélnék.
Az Unesco listájára való felkerülés a hosszas előkészítés után nagy sikert jelent helyi szinten és az országnak is. Legutóbb hazánkból a Szellemi Kulturális Örökségek Listájára került fel a solymászat és Mezőkövesd ünnepelheti. Kérdés azonban: jövedelmező-e mindez a turizmusiparnak?
Nemzetközi viszonylatban nagyon is, a hazai világörökségek ellenben általában nem hozzák a külföldön elvárható – és másutt kimutatható – hozamokat. Egyes Unesco-helyszínek turizmusa (látogatószám, vendégéjszakák, költés) a listára kerülés után többszáz százalékkal nőtt. Fontos persze, hogy hasonló típusú Unesco helyszínt hasonlítsunk össze, és nehézségek adódhatnak a méréssel kapcsolatban, főleg az olyan – nálunk gyakori – örökségtípussal, mint a kultúrtáj. Ez azonban nem tarthat vissza attól, hogy a helyi közösség képviselőivel, turisztikai szakemberekkel, vendéglősökkel felvett mélyinterjuk alapján ne pórbáljunk meg képet alkotni arról, ami szálláshelystatisztikák nélkül is feketén-fehéren megfigyelhető. A következtetésem pedig az, hogy elképesztő és bosszantó módon a nemzetközi példákkal homlokegyenest ellenkezően, hazánkban a világörökségi státusz nem hoz számottevő jövedelmet, a listára kerülés után (tartósan) semmiféle fellendülés nem következik be.
|
Módszertani nehézségek Nehéz adatot gyűjteni arról, hogyan változott a világörökségi helyszíneink vendégforgalma, mivel a magánszálláshelyekre vonatkozó adatgyűjtés csak 2000-től indult. Márpedig Hollókő (1987), Aggtelek (1995) és Pannonhalma (1996) tekintetében szállodák a turisztikai kínálatban nem játszottak és azóta sem játszanak szerepet, a magánszállások vendégéjszaka-adatai pedig az UNESCO listára kerülés éve előtti évekből ismeretlenek. Hollókőn az eladott várbelépők száma nem nőtt az elmúlt 10 évben, Pannonhalma vendégforgalma ugyanezen időszak alatt a KSH szerint csökkenést mutat. Tokajban 2001-ben 10.629 vendéget regisztráltak, 2010-ben 10877-et, 2011-ben csak 9211-et, tavaly már csupán 9090-et. |
Lesújtó állításait iletően tudna konkrétabb lenni?
A Fertőd-Neusiedler See Kultúrtáj 2001-es listára kerülése nem hozott gazdasági előnyöket, a KSH adattáblái szerint Tokajban a vendégszám, Hollókőn a vendégéjszaka-mutató még csökkent is. Pannonhalma sem tudott az Apátság megnövekedett belépődíj-bevételein túl profitálni a listára kerülésből.
Most nézzünk néhány külföldi példát. Az 1978 ban Unesco-listára került wieliczkai sóbánya Krakkó közelében, folyamatos forgalomnövekedéssel már elérte az 1,1 milliós éves látogatószámot, a japán Shirakawa falucska 600 ezerről 1,8 millióra növelte a vendégforgalmát, piacot hozva a helyi termelők ajándéktárgyainak és bioélelmiszereinek. (Részletesebben lásd a keretes cikket).
A világörökséggé nyilvánítás kapcsán Tokaj, Pannonhalma, Hollókő öbb millárd forintos európai uniós támogatást kapott. Ön a fejlesztéseket az elmaradt mutatók miatt utólag feleslegesnek tartja?
Isten őrizzen ettől. A világörökségek bázisán nyert fejlesztési pénzek javítják az infrastruktúrát, a turisztikai szuprastruktúrát, emelik a termék, a fogadóképesség színvonalát az adott fejlesztés természete szerint, s a helyi közösség környezetének, életminőségének új szintjét hozzák létre. Egyes helyszínek veszélyeztetetté nyilvánítása, megtámogatása, majd levétele a veszélylistáról, mint a wieliczkai sóbánya és Dubrovnik esetében, kifejezetten sikeres volt.
Akkor a mi világörökségi helyszíneinken miért nem fejlődik hasonló tempóban a turizmus?
Előrebocsátom, hogy nem szabad erőltetni általános igazságokat, és recepteket ráhúzni minden egységre, én leginkább azokról a helyszínekről beszélnék, ahol az örökséghely nemzetközileg nem annyira ismert, s ahol épp a listára kerüléstől lett volna várható a fellendülés. Olyan nemzetközi vonzerejű helyszínnél, mint Budapest, arról következtetéseket megfogalmazni, hogy az Andrássy út világörökséggé nyilvánítása mennyire hozott plusz vendéget, s ez hogyan bogozható ki a főváros iránti keresletből, vagy hogy a 2010-ben Európa Kulturális Fővárosaként ünnepelt Pécs vendégforgalmának tavalyi örvendetes növekedése mely részben köszönhető az Ókeresztény Emlékek világörökségi státusával, alapos külön kutatás nélkül nem lenne szerencsés. A kérdés inkább az, hogy Tokaj, Pannonhalma, Hollókő, Fertőd Kultúrtáj stb. esetében miért nem jelent meg a robbanásszerű fejlődés.
Nos, a hiba okát szerintem a turisztikai szakmai alapokon történő desztináció-menedzselés hiányában kell keresni. Fantasztikus építészmérnöki, műemlékvédelmi szakmai teljesítményekkel jellemezhetők e hazai felterjesztések. A menedzsment (kezelési) tervek nagyon komolyak, néprajzi, környezetvédelmi, építészeti, a megóvás jogi eszköztárát felvonultató kvalitásokban gazdag anyagok születtek minden esetben. Ami viszont a turizmust illeti, véleményem szerint szinte semmi nem történt. Talán abból a feltételezésből indultak ki a városatyák, műemlékvédelmi szakemberek, hogy „világörökségileg” meg lett csinálva a helyszín, és innentől már csak aratni kell: turisztikailag önjárók lesznek e dicsőséges emblémával felruházott helyszínek.
Nem lettek. A világörökség-lét az unikális élmény magasfokú reményét hordozza a bizonytalan érdeklődőben, a helyszín számára pedig valóban a magasabbfokú turisztikai potenciált, de ez még kevés!
Mit kellene tenni ebben a helyzetben?
A javasolt recept: külön turisztikai kezelési tervet kell készíteni, annak keretében pedig, ami mindennél fontosabb: marketingkoncepció kell az apró taktikai intézkedésekig lebontva. Milyen egyszerű lenne persze, ha a világörökségi helyszíneken profi TDM szervezetek dübörögnének és meglépnék ezeket a lépéseket. Hollókő az ország „tdm-ileg” legfejlettebb régiójában van,még térségi tdm is van „felettük”, csakhogy konkrétan és helyileg nincs működő TDM szervezet az elvárható – és hiányzó - marketingtevékenységgel. FertődKultúrtáj vagy Pannonhalma területén nincs is ilyen szervezet. Tokaj az egyetlen, ahol aktívan működik a TDM-szervezet, de meglátásom szerint ott sem történt meg az elvárt fellendülés, talán a marketingre fordítható források szűkössége miatt. Skóciában akad olyan hely, ahol igazi vonzerő alig van, de a fantázia (a víziszörny ötlete) és a fantasztikus piacra viteli technika (marketing) pótolja azt, és dől a vendég: www.visitlochness.com. Nálunk vonzerőben nincs hiány, csak a turisztikai termékké válás akadozik, a piacra vitelre pedig már szinte nem jut energia.
A turisztikai tanácsadóknak, desztinációs menedzsereknek egyaránt nagy mozgástere és felelőssége van ezen a területen, de csak akkor, ha egyáltalán helyzetbe vagyunk hozva. Ha a település jegyzője úgy érzi, mindent tud a turizmusról, és még spórolni is akar, akkor annak meg is lesz a böjtje.
|
Minden magyar világörökség hungarikum A Hungarikum Bizottság ez évi első ülésén összeállította a törvény erejénél fogva hungarikumnak minősülő nemzeti értékeket összesítő első listáját. A magyar nemzeti értékekről és a hungarikumokról szóló 2012.évi XXX. törvény erejénél fogva az UNESCO eredeti világörökségi listáján szereplő magyar helyszínek továbbá az emberiség szellemi kulturális örökségének listáján szereplő hungarikumok „automatikusan” a hungarikumlistára kerültek, mint hungarikumnak minősülő nemzeti értékek. |
Aki többet szeretne tudni a témáról, várjuk a május 10-ei Hungarikumok és országmarketing reggelire!
