A magyar utazók leginkább repülővel érkezhetnek ebbe a tengerparti városba. Minket, a Turismo Valencia vendégeit, rövid zürichi átszállással a SWISS légitársaság gépe repített ide. Valencia tündökölve fogadott minket – hiába volt már november. Ez nem meglepő, itt az év több mint 300 napján nem takarják el felhők az eget. Némi bátorsággal még a Földközi-tengerben is megmártózhattunk.

Valencia igazán turistabarát hely: a belváros gyalogosan is könnyedén meghódítható, a távolabbi látnivalókat és a tengerpartot pedig a Bus Turistic járataival fedezhetjük fel. Feltétlenül érdemes Valencia-kártyát kiváltanunk, ezzel igen sok helyre kedvezményes a belépés és a közlekedés is benne van az árban.

GÖRÖG, MÓR, VALENCIAI

Valencia nevében az egykori görög alapítást őrzi, majd a mórok több száz éves uralma következett, amit a spanyol ural- kodónak csak a 13. században sikerül megtörniük. Az 1930-as évek polgárháborújában egy ideig az ország fővárosa is volt, majd több évtizedes dermedtség után igazi modern fejlődését az uniós belépés indította el. Ne lepődjünk meg, ha kevéske spanyoltudásunk időnként zátonyra fut a városban, hiszen itt a valenciai nyelvet beszélik, mely erősen különbözik a kasztíliai spanyol és a katalán nyelvtől egyaránt. A lakosok többsége ugyan nem beszél más nyelvet, de rettentő készségesen próbál segíteni a kérdezősködő turistának.

Az óváros kapuja az Ajuntament tér, itt áll a szépen megformált Városháza, természetesen rajta kitűzve az uniós, a spanyol és a valenciai lobogó. A történelmi és szakrális központnak tekinthető Plaza de la Reina-n lévő turistainformációs irodában kezünkbe vett térkép és fotóalbum segítségével egyből indulhatunk felkeresni a nevezetességeket. Igazodási pontként a mindenhonnan látható középkori katedrális kínálkozik, múzeuma és tornya látogatható, kincstárának féltett értéke a Szent Grál kelyhe is. A székesegyház mögötti Plaza de la Virgen közterén az Elhagyottak Nagyasszonya templom mellett ült össze a „vizek tanácsa”, ahol sok évszázadon keresztül a létfontosságú öntözővíz elosztását szabályozták. A feltűnően szép és masszív 15. századi Lonja, azaz Selyem- börze, máig megőrizte nem csak épségét, de börze jellegét is. Továbbmenvén, nem messze Európa egyik legnagyobb vásárcsarnokához érünk, mely elsőként szecessziós díszítésével, majd elképesztő választékával, rendezettségével és tisztaságával kelti fel figyelmünket. A helyenként szűk utcák közt számos szép palotát és templomot találunk, megnézhetjük az Egyetem védett főépületét, majd a bámulatos küllemű és igen gazdag gyűjteményt magáénak tudó Kerámia Múzeumot. Óvárosi sétánk végén a Turia folyó mára lefedett és részben beépített völgyéhez érünk, ez irányból a városmagot az egykori vár maradékaként imponálóan fölénk magasodó kettős őrtorony védi.

A belváros szélén magasodik az Északi pályaudvar, szecessziós díszítése miatt utazási szándék híján is érdemes betérnünk ide. Közvetlenül mellette áll a hatalmas Aréna, mely az itt már a korai mágikus idők óta kedvelt bikaviadaloknak ad helyet, de e számunkra kegyetlen szórakozás múzeumául is szolgál.

A Turia folyó szeszélyessége miatt pár évtizede lefedték a tenger felé tartó medrének jorészét; közparkok és sportpályák létesültek a felszabaduló területen, de itt találhatjuk a modern Valencia egyik fő büszkeségét, a Ciutat de les Arts i les Cienciest, a művészet és tudomány városát. A Santiago Calatrava építész formabontó tervei alapján megépült városrészben a folyó mentén sorakoznak a fenomenális építmények: a Zenepalota, az Opera, a L”Hemisferic planetárium-lézerszínház, a Fülöp herceg­ ről elnevezett tudományos gyűjtemény, a parkként is működő Botanikus kert és az L’Oceanográfic, a különlegesen megépített hatalmas akvárium, melyben helyenként a fejünk felett úsznak el a halak, köztük a termetes cápák és ráják, és ahol még víz alatti étterem is működik.

PAELLA ÉS MLCALET

A budapesti spleen után feltűnő, milyen könnyed, mediterrán derű uralja a várost, ezt megtapasztalhatjuk bármelyik kávézóban, étteremben, de az utcai járókelők nekünk szánt röpke mosolya is őszinte. Miguel barátunk, aki a Turismo Valencia részéről kalauzol minket, a pompás nevezetességeken túl különös hangsúlyt fektet az éttermek és a helyi ételek szakadatlan kipróbálására, ennek következtében ejtjük útba a Don Salvatore, a Seuxerea és a La Huerta kulináris szentélyeket. Leves hiányában meg sem próbálunk ellenállni az előételek hosszú sorának, így a kötelező valenciai főétel, a sokféle módon rizzsel és sok egyébbel elkészíthető paella már alig fér belénk, ám természetesen a tengeri ételek sokaságát éppígy megkóstolhatjuk. Italok közül a valóban kitűnő borok kiválasztásában jobb, ha baráti segítséget kérünk, és mivel az európai kézműves sörforradalom ide is betört, így a helyi sörkínálatból ki ne hagyjuk a MIcalet elnevezésűt. Amennyiben valami igazán helyi különlegesség a vágyunk, térjünk be a Café de las Horas-ba, ahol a tulajdonos Marco mellett az általa kiötölt rózsateával, vagy az Agua de Valencia nevű alkoholos koktéllal egyaránt varázslatos barátságot köthetünk.

Alkalmas szállásunkat a belvároshoz közel is könnyen megtalálhatjuk, a Bed and Breakfast szálló kényelmes szobáival, és a másik két nagyvároséhoz képest remek áraival úgy is kiszolgálja a város megismerése utáni vágyunkat, hogy egy közeli kávéházban kínálja fel reggelijét, így is alkalmat teremtve az itt lakókkal való kapcsolatteremtésre.

ASZTALOSOK ÜNNEPE

Feltétlenül szólnunk kell a városban megrendezett számos fesztiválról, ezek között is nagyon különleges Las Fallasról. Ezen az asztalosok és ácsok által a márciusi József napkor elindított egy hetes eseményen a sok kisebb szobor és szoborcsoport mellett a főalakot vagy fejet megmintázva, jókora, akár 20-30 méteres favázra papírmaséból szobrot emelnek, melyet az ünnep lezárásaként, mintegy látványos tisztítótűzben, szinte extatikus hangulatban elégetnek. A hosszú évek során megalkotott szoboralakokat a Fallas múzeumban őrzik, köztük mára egészen modern figurák is megjelennek. A szobrok tervezése és a fallerók, az ünnepi szolgák és lovagok tisztje apáról fiúra öröklődik. A város határában létesült az afrikai szafarik helyszínét idéző Bioparc, ahol jól elkerített, de mégis szinte kézzel fogható közelségben megcsodálható vadállatokat szemlélhetünk meg, a sokak által kedvelt szurikátáktól a hatalmas elefántokig. A speciális állatkert egyik fő díszállata az első, nem vadonban született gorilla, akit a kérésnek megfelelően még plexi ablakon keresztül sem szabad bosszantani fényképezésünkkel.

Végezetül térjünk vissza oda, ahonnan érkeztünk, a tengerpartra, mely alig 10 percre van a belvárostól. A kikötő óratornyos épületétől induló pálmafás sétányon hamar elérhetjük a Las Arenas ötcsillagos szállodát, melynek eleganciája a jómódú spanyolok mellett Európa más tehetős utazóit is idecsábítja, egyebek mellett kiváló uszodájával. A finom homokos plázs viszont szinte skandináv módra mindenkié, nincs elkerített szakasz, bárhol füröd- hetünk – akár még novemberben is.

A meghívásért köszönet: Turismo Valencia – Miguel Ángel Pérez, Turespaña – Jaime Hecht Lombardo, SWISS