Kö­zös cél­juk el­ső­sor­ban He­ves me­gye ide­gen­for­gal­mi lát­vá­nyos­sá­ga­i­nak, kul­tu­rá­lis és gaszt­ro­nó­mi­ai sa­já­tos­sá­ga­i­nak, ha­gyo­mány­őr­ző te­vé­keny­sé­ge­i-­nek, il­let­ve pá­rat­lan ter­mé­sze­ti ér­té­ke­i­nek be­mu­ta­tá­sa volt.

A meg­hí­vot­tak Nagyréde vá­ro­sá­val is­mer­ked­het­tek meg elő­ször. Ba­lázs Jó­zsef pol­gár­mes­ter kö­szön­tő be­szé­de után a Bor­mú­ze­um­ba lá­to­gat­tak, ahol a pol­co­kon több száz pa­lack bor so­ra­ko­zik. A Gróf Nagyrédei az egyik leg­köz­is­mer­tebb bor­csa­lád, ame­lyet a hely­be­li Sző­lős­kert Rt. bo­rá­sza­ta ké­szít. A pin­cé­szet­be be­té­rők rusz­ti­kus kör­nye­zet­ben íz­lel­he­tik a mi­nő­sé­gi bo­ro­kat.

A hegy­vi­dék és a sík­ság ta­lál­ko­zá­sá­nál épült Gyön­gyös, a Mát­ra ka­pu­ja. El­ső­sor­ban mint hí­res „bor­vá­ros” él a köz­tu­dat­ban ha­tá­ron in­nen és túl. A hó­dolt­sá­gi idők­ben már a tö­rö­kök is szí­ve­sen kós­tol­gat­ták az it­te­ni ne­dű­ket. Mi­e­lőtt bár­ki be­tér­ne a Mát­rai Bo­rok Há­zá­ba, ér­de­mes kör­be­sé­tál­ni a fel­újí­tott bel­vá­ro­son, vé­gig a sé­tá­ló­ut­cán. A tér észa­ki ré­szén ma­ga­so­dik az im­po­záns két­tor­nyú ba­rokk nagy­temp­lom, amely­nek kincs­tá­rá­ban Ma­gyar­or­szág egyik leg­gaz­da­gabb egy­há­zi gyűj­te­mé­nyét őr­zik.

Ez­után ka­lan­do­zá­sunk a leg­több he­lyen érin­tet­le­nek tű­nő Ti­sza-tó­nál foly­ta­tó­dott. Abádszalókra ér­ve Mol­nár Ani­ta, a Ma­gyar Tu­riz­mus Rt. Ti­sza-ta­vi RMI igaz­ga­tó­nő­je kö­szön­töt­te a ven­dé­ge­ket, mi­e­lőtt iga­zi ti­szai ha­lász­lét és tú­rós csu­szát szol­gál­tak vol­na fel a meg­éhe­zett tú­rá­zók­nak. Az igaz­ga­tó­nő ez­után is­mer­tet­te ré­gi­ó­ja tu­risz­ti­kai le­he­tő­sé­ge­it, a vo­nat­ko­zó ada­to­kat.

A Ti­sza-tó egyik leg­szebb ki­kö­tő­jé­ből, Ör­vé­nyes­ről in­dult a kö­zel más­fél órás csó­nak­tú­ra a vi­lág­örök­ség ré­szét ké­pe­ző, egye­dül­ál­ló ma­dár­re­zer­vá­tu­mon ke­resz­tül. A Po­rosz­ló­ig ve­ze­tő ta­vi „ös­vé­nye­ken” ka­nya­rog­va Ma­gyar­or­szág leg­meg­ka­póbb, leg­va­rázs­la­to­sabb ter­mé­sze­ti cso­dá­it, egy pá­rat­lan ví­zi vi­lá­got fe­dez­het fel az ide­lá­to­ga­tó. Szá­mos ma­dár­faj és rit­ka ví­zi nö­vé­nyek ott­ho­na a vad­re­gé­nyes vi­dék.

A po­rosz­lói par­ton épült Fűz­fa Pi­he­nő Park fo­gad­ta a ven­dé­ge­ket. Nagy Le­ven­te HKIK-elnök kö­szön­tő­je után Hidvéginé Mol­nár Ju­dit, az Észak-ma­gyar­or­szá­gi RMI igaz­ga­tó­ja tá­jé­koz­ta­tott a ré­gió 2001. évi mar­ke­ting­te­vé­keny­sé­gé­ről, to­váb­bi ter­vek­ről.

Bog­ács Po­rosz­ló­tól észak­ra, a Bükk­al­jai bor­vi­dék pe­re­mén he­gyek-völ­gyek kö­zött bú­vik meg. Négy és fél hek­tá­ron el­te­rü­lő ter­mál­für­dő­jé­vel, bor­kul­tú­rá­já­val és ro­man­ti­kus ter­mé­sze­ti szép­sé­ge­i­vel nem­zet­kö­zi hír­név­re tett szert. A gyógylétesítmény nyolc me­den­cé­jé­ből egy hi­deg vi­zes, fe­szí­tett víz­tük­rű, a töb­bi ké­nes ter­mál­víz­zel vár­ja a für­dő­ző­ket.

Még észa­kabb­ra in­dul­va, Eger­től 10 km-re fek­szik Noszvaj. A fa­lucs­ka el­ső­sor­ban ha­gyo­mány­őr­ző nép­szo­ká­sa­i­val, né­pi ün­ne­pe­i­vel csa­lo­gat­ja a he­gyek kö­zé év­ről év­re a tu­ris­tá­kat, s mind­eh­hez ki­vá­ló dísz­le­tül szol­gál­nak a bük­ki he­gyek. Hí­re­sek a noszvaji pin­ce­na­pok és szil­va­na­pok, ame­lyek az it­te­ni re­mek bor­ra és a gaszt­ro­nó­mi­á­ra épül­nek. Míg az előbbin a bor­ké­szí­tés for­té­lya­it les­het­jük el, mi­köz­ben a fa­lu­si por­tá­kon ke­men­cé­ben sül a ka­lács, az utób­bi ün­nep­sé­gen a szil­va­lek­vár-ké­szí­tés csín­ját-bín­ját okít­ják a lel­kes kö­zön­ség­nek. 1790-ben emel­ték a te­le­pü­lé­sen az Almási gró­fi csa­lád mag­tá­rát, amely­nek al­já­ban egy pin­cét is ki­ala­kí­tot­tak. Ma a Mág­nás Bo­rok Há­zát ta­lál­juk itt, ben­ne egye­di han­gu­la­tot, s ki­vá­ló eg­ri bo­rok gar­ma­dá­ját.

Eger az egyik leg­szebb és leg­ré­gibb ba­rokk vá­ros a Kár­pát-me­den­cé­ben. A bo­ra­i­ról is hí­res Szép­asz­­szony­völgy­ben egy több száz éves ká­pol­na mel­lett ma­ga­so­dik az 1999 ta­va­szán új­ra meg­nyílt há­rom­csil­la­gos Ho­tel Vil­la Völgy. Fe­dett te­ra­szán bor­kós­to­lók­kal mú­lat­hat­juk az időt a mél­tán hí­res eg­ri bo­rok tár­sa­sá­gá­ban.

Ha a fő­vá­ros fe­lé ves­­szük az irányt, Domoszló és Verpelét kö­zött fél­úton buk­ka­nunk Kisnánára és an­nak haj­dan fé­nyes vá­rá­ra. A ma már tor­zó épít­mény a te­le­pü­lést át­sze­lő or­szág­út men­tén, a Mát­rá­ból ere­dő két pa­tak ál­tal kör­be­ölelt dom­bon áll. Im­már min­den év­ben meg­ren­de­zik itt a lo­va­gi já­té­ko­kat. A köz­ség ked­ve­ző fek­vé­se és gaz­dag vad­ál­lo­má­nya mi­att ked­velt ter­mé­szet­já­ró hely és va­dász­te­rü­let. A tú­ra utol­só, de nem ke­vés­bé lát­vá­nyos ál­lo­má­sa Parádsasvár volt, ahol a szá­zad­for­du­ló bé­ke­éve­i­nek nyu­gal­mát áraszt­ja a két és fél hek­tá­ros park­ban ál­ló öt­csil­la­gos Kas­tély­ho­tel Sasvár. Az ősi kas­tély­ban a ko­ra­be­li han­gu­lat és a mo­dern kor tech­ni­ká­já­nak diszk­rét ele­gyé­vel ta­lál­ko­zik ko­runk ván­do­ra.