Az úgynevezett nulladik nap előadásai közül kiemelkedett a Sziget-fesztivál létrehozójának, valamint az első magyarországi Michelin-csillaggal rendelkező Costes társtulajdonosának, Gerendai Károlynak a szereplése.
Jól jön másnak is a Sziget, OTA-gondok
A Szigettel kapcsolatban az alapító-szervező elmondta, az egy hétig tartó rendezvény 6,5 milliárdos forgalmával ma már Magyarország legnagyobb programsorozata, amelyre 50 ezer jegyet értékesítenek külföldön, és mivel a Szigeten 25 ezer ember fér el, a többi látogató természetesen Budapest más szálláshelyeit tölti, vagyis jelentős turistaszámot és ezzel együtt komoly idegenforgalmi bevételt generál a fővárosnak. A foglalási portálok működéséről szóló kerekasztalnak beharangozott, de inkább négy érdekes, rövid prezentációt magába foglaló együttgondolkodás a szállodás szakma egyik komoly problémáját feszegette: a nagykereskedők, az OTA foglalásainak árpolitikájával szemben mit tehet ma a szállodás? Bogár Zoltán (Danubius Hotels) szerint az a fő probléma, hogy a nagykereskedőkkel való együttműködés során a szállodás elveszti a kontrollt az árai fölött, és hiába öntik tonnaszám a vendéget az ilyen portálok, a szálloda üzletét inkább rombolják, mintsem előrevinnék. Fáska Gábor (Opera Garden) szerint a budapesti szállodások esetében a nagy nemzetközi foglalóportálok (Booking.com, Expedia) elveszik a helyet a direktben foglaló vendégektől, és az is gond, hogy sokszor túl nagy kontingensigénnyel lépnek fel e portálok. „Csak erős idegzetűeknek!” címmel tartotta előadását Fejér Péter (Velence Resort and Spa), aki szomorúan állapította meg, hogy milyen nagy mértékben függnek a vidéki wellness-szállodák az OTA-tól, és mennyire agresszív módon használják ki a lehetőségeiket a foglalási portálok. „Ez tulajdonképpen bújtatott kuponozás” – vonta le a következtetést a velencei-tavi házi szakember. Szekerka András (Hunguest Hotels) ennél sokkal drasztikusabban fogalmazott, szerinte a kuponos történet hazánkban az ostobaság diadalmenete. Arra is felhívta a figyelmet, men�- nyire hibás magatartás a szállodás részéről, ha mondjuk a recepcióst bízza meg a ház weblapjának kialakításával, gondozásával, valamint keresőoptimalizálási feladatokkal.
Vadonatúj ház, régi gondok, gyászos átlagárak
„Profin flexibilis a szék háttámlája.” „Jó a kivetítővászon is.” „Meg az is, hogy természetes fény van a teremben, de a szőnyegpadló nem lesz egy főnyeremény – a vörösbor ebből aztán ki nem jön.” Azonnal nyilvánvaló, szállodások méregetik szakértő szemmel a kecskeméti, vadonatúj Sheraton-ház most debütáló konferenciatermét a közgyűlés napján. Ahol a házigazdák nevében Polgár Tibor igazgató elmondja, a menedzsment célja nem kevesebb, mint a házat a vidék legjobb üzleti szállodájának címéig vezetni, és ehhez a hotel adottságain kívül a személyzet lesz a meghatározó. Az elnöki beszámolóban Kopócsy Andrea ismerteti a legfrissebb, már a márciusi adatokat is tartalmazó számokat, amelyekből kiderül, enyhe javulás tapasztalható a vendégéjszakák és a szobafoglalás terén, viszont továbbra is hátul kullogunk a többi európai desztinációhoz képest a hazai szállodák által kínált átlagárakban és szobafoglaltságban. Egyetlen példa: mi Budapest–Prága–Bécs viszonylatában tavaly átlagosan 65 euróért kínáltunk egy szobát (Prága: 73,8, Bécs: 98,4), míg idén még ez alá MSZÉSZ vezérkar: Kovács István, Kopócsy Andrea és dr. Niklai Ákos Gerendai, aki nemcsak Sziget-témában, hanem topgasztro-fronton is letett bőven az asztalra 46 aktuális is zuhantak a számok – 57,6 eurónál tartunk most (Prága: 62, Bécs: 91,8). Komoly nehézséget jelent a szakmában, emeli ki az elnöknő, hogy a Szép-kártyák szállodaizseb- forgalma közel sem akkora, ami elvárható lenne, sokan sírják vissza az üdülési csekkes időket, amikor jóval nagyobb hazai vendégforgalmat tapasztaltak.
Fine-dining dömping, és a hiányzó láncszem
Az éttermesek viszont megtalálhatják a számításukat, főként, ha olyan helyet nyitnak meg vagy működtetnek, amire ma valóban szükség van – ezt már Zsidai Zoltán Roytól halljuk, az ismert vendéglátós família tagjától, aki szerint lehet ma válságbiztos üzleti modellben működtetni egy vendéglátóegységet – csak érteni kell hozzá. Szerinte ma Budapesten óriási a kínálat és gyenge a kereslet – ez a megállapítás főleg a legfelső szegmensre, azaz a fine-diningot kínáló helyekre igaz. Zsidai úgy véli, kizárólag a „valami mást”, az eltérő szegmensben kínáló házak lehetnek sikeresek, és elengedhetetlen a megfelelő piacismeret, a pontos stratégia kidolgozása, valamint a profi megvalósítás. És melyek ma a nyereséges működésre alkalmas helyek? A modern bisztrók, a helyi ételeket kínáló éttermek, az elegáns éttermek, kerthelyiségek, az ázsiai konyhák, valamint a bárok – ez utóbbiból (meglepő módon) ma igencsak kevés van. Végül érdemes néhány szót szólni a társult tagok szekcióüléséről, amelyen főként arról panaszkodnak a társult tagok – akik főként szállodai, éttermi beszállítók –, hogy nincs megfelelő kapcsolat köztük és üzleti partnereik, azaz a szállodások, éttermesek között. Sőt, megfelelő információt sem kapnak arról, hogy hol kit kereshetnének, kivel vehetnék fel a kapcsolatot egy-egy lehetséges üzleti kapcsolat kiépítése vagy ajánlattétel során. A szekció vezetése ígéretet tett arra, hogy a megfelelő fórumot informálja a helyzetről.