ALiszt Ferenc-repülőtérről a röpke 2 óra 15 perces utat az Air Malta KM521-es járatával tettük meg Valletta Luqa repülőtérig. Leszállás után a transzferbuszunk a Dingli sziklákhoz vitt, egy piciny kápolnához, ahol egy kilátóterasz­ról először csodálhattuk meg Málta roman­tikus partjait. Utunk innen Mdinába, a régi fővárosba vezetett. Évezredek történelme elevenedik meg a szűk kis utcákban, amelyek köveit előbb a főníciaiak, majd a rómaiak, később pedig a Máltai Lovagrend tagjai kop­tatták simára. A „Csendes város”-ban paloták sokasága várja látogatóit, mint a Magisterial, a Gatto Murina, a Falzon, a Santa Sofia-paloták vagy az Isabella-ház. A ma kevesebb mint 300 lakosú város patinás otthonoknak, butikhoteleknek és remek éttermeknek ad otthont. Első vacsoránkat a Trattoria AD1530-ban töltöttük. Ezután Qawra városába in­dultunk tovább, ahol a Seashell Resortban elfoglaltuk szállásunkat.

SZIGETKÖRÚT HOP-ON, HOP-OFF BUSSZAL

Másnap a szállodánkkal szemben lévő busz­megállóban felszálltunk a Supreme Travel Malta egyik emeletes hop-on, hop-off buszá­ra, ahol turistákkal együtt utazva élvezhettük az emeletről a finom májusi máltai szellőt és napsütést. A busztársaság érdekessége, hogy az audio guide egyik nyelve a magyar, és magyar nemzetiségű munkatársuk is van. Utunk Marsaxlokk halászfaluba vezetett, ahol a halászok kisebb-nagyobb hajóinak sokasá­ga és szemet kápráztató sokszínűsége várt bennünket. Itt rövid sétát téve magunkba szív­hattunk a falusi élet halszaggal vegyülő nyu­galmát. Ebédre egy kicsiny olasz étterem, a La Nostra Padrona vendégei voltunk közvetlenül a tengerparti sétányon. Teli hassal, a kiváló ételek után újra felültünk egy buszra, és tovább­mentünk a Blue Grotto csónaktúrára, amely sajnálatos módon a nagy szél és a sziklákat verdeső hullámok miatt elmaradt. Vis major… A tengerből a szikla mélyére nyúló, csodálatos hasadék látványát így sajnos nem élvezhettük. Ismét egy kirándulóbusz fedélzetén indultunk tovább Sliema városába. Itt jutott idő ajándéko­kat vásárolni és körülnézni. A város utcácskáin a világmárkák boltjai és éttermek váltogatják egymást. Az itt található lovagkori Tigné kikötői erőd az UNESCO-világörökség részét képezi.

A double decker ezután visszarepített minket kiindulópontunkra, Qawrába, ahol a tengerparti sziklára épült, egyedi hangulatú Cafe del Mar étterem kiváló ételeivel élvezhettük az estét.

CSAPATÉPÍTÉS DZSIPTÚRÁVAL GOZÓN

Másnap korán reggel indultunk a máltai szigetcsoport második legnagyobb tagjára, Gozóra. A komp mindössze harminc perc alatt kelt át a szigetre. Ezután volt szeren­csénk meglátogatni a Ggantija templomokat, amelyek a legrégebbi ember alkotta építmé­nyek bolygónkon. A kiállítás a leletekről és a hatalmas sziklákból épült templom érde­kes programnak bizonyult. Délután öt Suzuki Samurai dzsip és nagy kalandok vártak ben­nünket. Csapatokra osztották a társaságot, és a dzsipekkel el kellett mennünk Gozo leg­különfélébb pontjaira, hogy csapatképet ké­szítsünk a látványosságoknál. Mindezt persze a többiek előtt. Száguldottunk… Ellátogattunk a qbajjari sólepárlóhoz, ahol végig lehetett követni, hogy a tengervízből hogyan nyerik ki a sót, elmentünk Gozo egyik legnagyobb homokos partjára, a Ramla Bayre, megnéztük Calypso barlangját, ahol az azúrszín tenger a szikla alá fut, láthattuk a Fungus sziklát, ezt a hatvan méter magas monolitot, végül a csa­pat Dwejrában találkozott, az Azúr-ablaknál. Kétségtelenül ez Gozo egyik legcsodálatosabb természeti látnivalója. Több tíz méterrel a ten­gerszint felett húzódó boltívet koptatott a víz a mészkősziklába. Érdemes minél hamarabb ellátogatni ide, mert a víz néhány évvel ez­előtt is hatalmas szikladarabot szakított le belőle, és két éven belül el fog tűnni a tenger erőteljes hullámai miatt. Kora este a komp visszavitt minket Máltára, és a szállodánktól nem messze lévő Dolmen Hotelben költöttük el jól megérdemelt vacsoránkat.

LOVAGOK NYOMÁBAN

Hétfőn reggel a fővárosba, Vallettába utaz­tunk. Hangulatában nagyon hasonlít a vá­ros Mdinára, de szabályos négyzetrácsos szerkezetével alapvetően különbözik is tőle. Legtöbb időnket a Szt. János-társkatedrá­lisban töltöttük. A keresztény egyház egyik legszebb barokk katedrálisa a világörökség ré­szét képezi. Padlójának teljes felületét a híres lovagok nagyméretű márványemlékei teszik ki, amelyek alatt a lovagok nyugszanak. Az ol­dalhajókban a lovagrend nyelvi területeinek külön-külön kápolnát emeltek. Magyarország nevét a német kápolna fala őrzi feliratában. A kápolna után egy jóval modernebb szórako­zás várt bennünket, a Malta 5D-show. Ez egy háromdimenziós mozi mozgó ülésekkel és il­latfelhőkkel. Nagyon szép, izgalmas és ötletes filmet láthattunk Málta teljes történelméről. Bemutatták, kik és mikor támadták és lak­ták a szigeteket. Ezután elsétáltunk az Upper Barrakka Gardenbe, és megnéztük a Saluting Batteryt, ahol a nagy ünnepek idején ma is ágyúszóval tisztelegnek a régmúltnak. Ebé­dünket a régi kikötői épületben kialakított Ta Liesse étteremben fogyasztottuk el. Sajnos a csónakázást megint elverték a hullámok, de „a május szeles hónap” – mint azt Éva, az ide­genvezetőnk mindvégig mondta. Birgu városa azonban kárpótolt bennünket. Ez a 2600 lako­sú település pont azon a félszigeten helyez­kedik el, amelynek a végéről csodálatos képet kaphatunk Vallettáról. 1571-ig Birgu vagy más néven Vittoriosa volt Málta fővárosa. Ismét a nap végéhez értünk, amikor is a Seashells Resort büfévacsorája várt bennünket.

Az utolsó napon a sziget szállodakínála­tába nyertünk betekintést. Az utolsó szállo­dából egyenesen a repülőtérre vitt bennünket a busz, ahonnan a bécsi repülőtérre érkez­tünk meg. Innen transzferbusszal utaztunk Budapestre.

A négyéjszakás túra nem volt elég fel­fedezni az országot, de az egyértelműen kiderült, hogy Málta rendhagyó úti cél, ahol a strandolás és napozás mellett a fő hang­súlyt a kultúra kapja. Történelme izgalmas, természeti látnivalói lenyűgözőek. Valletta 2018-ban Európa kulturális fővárosa lesz, amire már most készülődik a város vezetése, de programokat addig is egész évben gaz­dagon kínál az ország az idelátogatóknak.