Re­pü­lő­sző­nye­gen az arab me­se­vi­lág­ba

Az in­du­lás 21. szá­za­di volt az Atocha pá­lya­ud­va­ron. Mad­rid jel­leg­ze­tes stí­lu­sú, vé­dett épü­le­te be­lül­ről óri­á­si pál­ma­ház, ahol pa­ti­ka tisz­ta­sá­gú üveg­fa­lak, króm­acél és moz­gó­lép­csők kö­zött ju­tot­tunk el a csúcs­tech­ni­kát kép­vi­se­lő AVE szu­pergyors­vo­nat­hoz. Az AVE két és fél óra alatt zaj­ta­la­nul sik­lik Se­vil­lá­ig. Út­köz­ben egyet­len meg­ál­ló ta­lál­ha­tó: Cordoba. A mel­let­tünk 25o ki­lo­mé­te­res se­bes­ség­gel el­hú­zó el­len­vo­nat csak egy-egy vil­la­nás a szá­gul­dás­ban.

Me­cse­tek és ka­ted­rá­li­sok

A szu­per­tech­ni­ká­ból ki­lép­ve év­ez­re­des kul­tú­rák egy­más­ra ré­te­ge­ző­dő em­lé­kei kö­zé ju­tot­tunk. A le­gen­dás arab ka­li­fá­tu­sok vi­lá­ga se­hol se ke­rült olyan kö­zel Eu­ró­pá­hoz, mint itt. Vé­dett vi­lág­örök­sé­gek kö­zött jár­tunk, s ezt lát­vá­nyo­san jel­zik is.

Cordoba és Se­vil­la óvá­ro­sá­ban oly szű­kek az ut­cák, hogy hál’ Is­ten­nek, csak kel­le­mes gya­log­sé­tá­ra al­kal­ma­sak. Gyor­san meg­szok­tuk, hogy er­re­fe­lé az év­ez­re­des mű­em­lé­kek hét­köz­na­pi tárgy­ként hasz­ná­la­to­sak, fel­be­csül­he­tet­len ér­té­kű ró­mai már­vány­osz­lop­ok buk­kan­nak elő a ven­dég­lők ke­ren­gő­jé­ben és az ut­ca­sar­ki há­zak tá­masz­té­ka­i­ként is. A ma is üzem­ké­pes ró­mai híd­nak még örül­nek a cordobaiak, de hogy az egye­tem épü­le­tét nem tud­ják bő­ví­te­ni, mert az el­ső ka­pa­vá­gás­kor am­fi­te­át­rum rom­jai buk­kan­nak elő, azon már fe­jü­ket csó­vál­ják. A mó­rok be­fo­ga­dó kul­tú­rát ala­kí­tot­tak ki: át­vet­ték a ró­mai már­vá­nyo­kat, az an­tik tu­dást és a kí­nai ta­lál­má­nyo­kat (pa­pír­gyár­tás) is. Az óvá­ros egyik szép­sé­ges, ti­pi­kus andalúz mú­ze­umhá­zá­ban pél­dá­ul az el­ső eu­ró­pai pa­pír­gyár­tó ma­nu­fak­tú­ra egy­ko­ri esz­kö­ze­it is meg­te­kin­tet­tük. Cordobai a kö­zép­kor le­gen­dás tu­dó­sa, a zsi­dó Maimonidész. Szob­rát meg­ta­lál­juk a Juderia ne­gyed kes­keny, ka­nyar­gós ut­cács­kái kö­zött. Ugyan­itt fe­dez­he­tünk fel egy mudejár (arab) stí­lu­sú zsi­na­gó­gát is, amely pes­tis­kór­ház­nak ál­cáz­va vé­szel­te át a szá­za­do­kat, ma pe­dig mú­ze­um­ként mű­kö­dik.

Meg­őriz­ve át­ala­kí­ta­ni

A vi­lág­hí­rű cordobai nagy­me­cset, a La Mezquita mél­tó a hí­ré­re, még a ben­ne épí­tett ke­resz­tény ka­ted­rá­lis sem ron­tot­ta el az össz­ké­pet. Ven­dég­lá­tó­ink meg­mu­tat­ták ne­künk az utób­bi évek ré­gé­sze­ti szen­zá­ci­ó­ját is, a Cordobától alig 8 km-re fel­tárt arab ka­li­fá­tus, Madinat Al- Zahara cso­dás szép­sé­gű épü­le­te­it is. A Sierra Morena szép ki­lá­tást nyúj­tó lej­tő­jén az el­ső ka­li­fa cí­met el­nyert mór ural­ko­dó 929 után kezd­te épít­tet­ni a te­ra­szo­san ki­kép­zett, min­den ed­di­gi­nél pom­pá­sabb vá­ros­erő­döt. Ezek a mezquitak (me­cse­tek), az alcazarok (erő­dí­tett pa­lo­ták), a mo­ha­me­dán pa­ra­di­csom föl­di má­sai, bu­ja, szép­sé­ges ker­tek­kel. Hű­vös csepp­kő­bar­lan­got idéz­nek a pa­lo­ták ma­gas men­­nye­ze­te­i­ről szta­lak­tit­ként le­ló­gó, fa­la­kat be­bo­rí­tó kő­fa­ra­gás­ok. Ezt meg­ta­pasz­tal­hat­tuk ki­sebb és ősibb for­má­ban Cordobában, na­gyobb, pom­pá­san ki és to­vább épí­tett for­má­ban Se­vil­lá­ban. A ke­resz­tény spa­nyol ki­rá­lyok sem tud­tak ele­in­te sza­ba­dul­ni a mór igé­zet­től. A ró­mai és arab ala­po­kon to­vább­épí­tett se­vil­lai Alcazar 14. szá­za­di ré­szei meg­té­vesz­té­sig arab ihletetségűek. A ké­sőb­bi gó­ti­kus ré­szek is a túl­cif­rá­zott platareszk stí­lus­ban épül­tek, de az im­po­záns pa­lo­tá­nak van­nak re­ne­szánsz ki­egé­szí­té­sei is. Se­vil­la mai jel­kép­ét, a 93 mé­ter ma­gas Giraldát, a ha­rang­tor­nyot is mi­na­ret­ből épí­tet­ték át. A le­nyű­gö­ző se­vil­lai ka­ted­rá­lis kő­be vé­sett cso­dá­já­ban azon­ban már a spa­nyol vi­lág­bi­ro­da­lom ös­­sze­sí­tett mű­vé­szi eré­nye és al­ko­tói ener­gi­á­ja győ­zött. Ko­lum­busz sír­em­lé­ke is eb­ben a vá­ros­ban ta­lál­ha­tó.

Egy vi­lág­bi­ro­da­lom nyo­mai

Se­vil­lá­ban for­dul a vi­lág: az arab me­se­vi­lág em­lé­kei mel­lett az egy­ko­ri spa­nyol vi­lág­bi­ro­da­lom gaz­dag­sá­ga, óri­ás lép­té­kű épít­ke­zé­sei nyer­nek te­ret. A vá­ros­ban már két (1929 és 1992) vi­lág­ki­ál­lí­tást ren­dez­tek. Az ibero-amerikai nosz­tal­gia az egy­ko­ri ame­ri­kai gyar­mat­bi­ro­da­lom fel­bom­lá­sa után is nyo­mon kö­vet­he­tő. Pél­da er­re a do­hány­gyár, egy ki­sebb vá­ros­ne­gyed­del fel­érő óri­á­si pa­lo­ta, amely leg­ke­vés­bé gyár­nak, sok­kal in­kább ope­ra­dísz­let­nek tű­nik. A vá­ros imázsához az óri­á­si, bi­ka­vi­a­dal­ok­ra szol­gá­ló aré­na is el­vá­laszt­ha­tat­la­nul hoz­zá­tar­to­zik. A Plaza de America és a Plaza de Espana stí­lu­suk­ban és mér­ete­ik­ben a spa­nyo­lok szen­ve­dé­lyes ra­gasz­ko­dá­sát hir­de­tik tör­té­nel­mük­höz.

A Mad­ri­di Tu­risz­ti­kai Hi­va­tal tá­jé­koz­ta­tá­sa sze­rint a fő­vá­ro­si köz­le­ke­dés fej­lesz­té­se ha­tal­mas lé­pé­sek­kel tör­té­nik: 11 vo­na­las föld­alat­ti-há­ló­za­ta ha­ma­ro­san ki­ter­jed­tebb lesz, mint Lon­do­né. Az új re­pü­lő­tér be­fo­ga­dóké­pes­sé­ge 35 mil­lió utas éven­te. Mad­rid pá­lyá­zik a 2012-es olim­pia meg­ren­de­zé­sé­re. A Prado, a Thyssen-Bornemissza és a Reina Sofia mú­ze­u­mok há­rom­szög­ében nagy­ará­nyú épít­ke­zé­sek foly­nak, Mad­rid tu­risz­ti­kai imá­zsá­nak hang­sú­lyos ré­sze lesz mú­ze­u­ma­i­nak gaz­dag­sá­ga. Ta­valy no­vem­ber­ben Ma­net-ki­ál­lí­tás mi­att áll­tak sor­ba a tu­ris­ták, idén Dalí lesz az ün­ne­pelt.

A ré­szeg ves­­sző An­da­lú­zi­ai lá­to­ga­tá­sunk­kor, nap­fé­nyes no­vem­ber­ben egy sö­tét­ ró­zsa­szín vi­rá­gok­kal bo­rí­tott ma­gas cser­je, né­pi­es ne­vén a ré­szeg ves­­sző on­tot­ta vi­rá­ga­it. Be­csí­pett és el­té­vesz­tet­te az év­sza­kot. An­da­lú­zia egé­sze ilyen fo­ko­zott élet­ér­zést su­gá­roz, nemcsak mű­em­lé­kek­ből, ha­nem az andalúz élet­mód­ból és stí­lus­ból áll ös­­sze e vi­dék egye­di, sa­já­tos von­ze­re­je. A he­lyi­ek vis­­sza­fo­gott, ko­re­og­ra­fált, de ki­tar­tó szen­ve­dé­lyes­ség­gel ra­gasz­kod­nak ha­gyo­má­nya­ik­hoz, le­gye­nek azok lát­vá­nyos egy­há­zi ün­ne­pek, bi­ka­vi­a­dal­ok, fla­men­co-es­tek, föl­dig érő fe­ke­te csip­kemantillák, vagy a patiók szub­kul­tú­rá­ja. Sze­rény be­já­ra­ta van a leg­több ven­dég­lő­nek is, ám utá­na bel­ső ud­va­rok el­ső lá­tás­ra át­te­kint­he­tet­len la­bi­rin­tu­sa fo­gad. Min­den ré­gi, a gyö­nyö­rű év­szá­za­dos csem­pék és ma­jo­li­kák, a tor­ré­rók ké­pei és ki­tö­mött fe­ke­te bi­ka­fe­jek a fa­la­kon. Egy va­la­mi­re­va­ló ét­ke­zés ide­je többórá­nyi­ra, a fel­szol­gált fo­gá­sok szá­ma át­te­kint­he­tet­len­né nyú­lik. A szám­ta­lan elő­é­tel (tapas) el­ma­rad­ha­tat­lan tar­to­zé­ka a le­ve­gőn szá­rí­tott, fű­sze­re­zett son­ka.