Honoluluban, az Egyesült Államok ötvenedik tagállamának fővárosában nem olcsó a szállás, különösen ha a világhírű partszakasz, a Waikiki Beach közelében akarunk megszállni. Rengeteg szálloda van, de nekem hetekbe került, míg találtam a világhálón egy viszonylag elfogadható árú szállást...
OLCSÓ SZÁLLÁS, NEGYVENEZERÉRT
Az Ewa Hotel meglehetősen szerény szobája majd negyvenezer forintba került egy éjszakára úgy, hogy ehhez nem járt reggeli, és további ötezret legomboltak naponta a bérelt autó parkolóhelyéért. Igaz, cserébe közel voltunk a strandhoz, ahol napozás közben figyelhettük Oahu szigetének turisztikai forgalmát: a rendhagyó széljárás miatt az érkező gépek az orrunk előtt szálltak le, és körülbelül hárompercenként érkezett egy repülő. Jellemzően nyugdíjas amerikaiakat hoznak (a keleti partot épp rekornagyságú hótakaró borította, így nem csoda, hogy a melegbe menekült, aki tehette), másrészt japán osztálykirándulások tagjai, valamint kínai nászutasok érkeztek nagy számban.
A kínaiaknak köszönhetően egyébként annyira megemelkedtek az ingatlanárak a szigeten (különösen a turistaövezetekben), hogy őslakos már nehezen tud venni magának saját tulajdont.
MINDEN BAJ OKA: AMERIKA
A fővárosban van egy, a turisták által sűrűn látogatott palota. A Iolani Palace építését Kalakaua király rendelte el 1879-ben. A palota előtt jókora táblán olvashatjuk el a fontosabb tudnivalókat, ám a szöveget időnként módosítják a látogatók. A műemlék üzemeltetői minden este gondosan lesikálják a filctollal odaírt új információkat, de
másnap, nyitás után valahogy mégis újra odakerülnek. Ottjártamkor a kulcsmondat így nézett ki: „A király lánytestvére és követője a trónon, Lili’uokalani királynő két évig uralkodott, és 1893. január 7-én távolította el őt a trónjáról egy ideiglenes kormány.” Az „ideiglenes kormány” szókapcsolatot áthúzta valaki, és azt írta föléje: „the USA”.
SORRY, HAWAII!
A hawaiiak – akik ma már csak a lakosságnak kevesebb mint húsz százalékát adják – úgy gondolják, hogy az Egyesült Államok jogtalanul bitorolja a szigeteket, és nemzetközi bíróságokon küzdenek az igazukért. Az egykori jogtalanságot egyébként a maga módján elismeri Washington is: az USA Kongresszusa a hawaiiak ellen elkövetett történelmi agresszió miatt törvényjavaslatban kért bocsánatot – The Apology Bill néven –, amelyet Bill Clinton elnök írt alá.
TILOS A HULA
Elgondolkodtató történet az is, miért vannak ők ilyen kevesen. Amikor az angol James Cook 1778-ban megérkezett a szigetekre, nemcsak a civilizáció vívmányait hozta el tengerészeivel együtt, hanem a szifiliszt, a kanyarót, a tífuszt és a fekete himlőt is. A nyolcszázezres lakosság védtelen volt az új betegségekkel szemben, így az 1832-es népszámláláskor már csak százharmincezer őslakost találtak. Időközben megérkeztek az amerikai minisszionáriusok is, akik gyorsan keresztény hitre térítették az őslakosokat, emellett az írást-olvasást is megtanították, azonban a hittérítők gyerekei már nem az egyházi tevékenységre koncentráltak, hanem hamar megszerezték a földi paradicsom gazdag termőföldjeit. Miután megvolt a föld, betiltották a tradicionális táncot, a hulát, valamint a helyi nyelvet is, és az angolt tették kötelezővé.
JELENTKEZZ A SEREGBE!
A hawaii nyelv ma az egyik legveszélyeztetettebb a világon! A friss statisztikák is elkeserítőek: a szigeten az őslakosok a legszegényebbek, nagyon kevés földet birtokolnak, és a börtönökbe is közülük kerülnek a legtöbben. Nem tudnak egyetemre menni, mert nem tudják kifizetni, és aki ki akar törni a szegénységből, annak nincs más választása, mint belépni a hadseregbe. Mivel Hawaii a csendes-óceáni térség egyik stratégiai pontján fekszik, eléggé túlmilitarizált térség: Oahu sziget huszonkét százaléka katonai terület.
A PROFIT AMERIKÁBA MEGY
Gyakran látni a strand felett F16-os vadászgépeket, mert ugyanazt a kifutópályát használják, mint a polgári gépek. A néhány kilométeres parszakasz telis-tele van szállodával: itt az összes amerikai multilánc, ennélfogva a profit is Amerikába megy, az őslakosok legfeljebb recepciósként vagy karbantartóként dolgozhatnak.
FANTASZTIKUS LÁTNIVALÓK
Oahut egy nap alatt körbe lehet járni autóval, és fantasztikus dolgokat lehet látni. Gyönyörű partszakaszok (északon hatalmas hullámokkal), a földdarab közepén pedig hatalmas ananászültetvények, hegyek és vizesések – valóban paradicsomi állapotok. Mi négy nap után átrepülünk a legnagyobb szigetre, amely az állam nevét is adja. Itt van minden: láthatunk működő vulkánt és esőerdőt, strandolhatunk a tengerparton, de gázolhatunk hóban is a 4200 méter magas Mauna Kea csúcson, ahol a világ egyik leghíresebb csillagvizsgálója működik.
HIPPI SZÁLLÁSADÓK
Ezen a szigeten figyeltem fel arra is, men�nyi hippi él Hawaiin. Ha kicsit eltávolodunk a turistazónáktól, minduntalan szivárványszínű zászlós és békejeles kolóniákba botlani.
Sikerült egy általuk üzemeltetett szálláshelyen szobát foglalni, és a Dragonfly, vagyis Szitakötő panzió az egyik legfurább élmény volt a szigeteken. A zuhanyzó a szabad ég alatt volt kialakítva (színváltós zuhanyfejjel), a szobák pszichedelikus festményekkel és keleti szobrokkal telepakolva. Nincs tévé, de gyors a net, és a nagyon bio-natúr koncepcióval némi ellentmondásban volt a rengeteg fröccsöntött műállat és drótból hajlított szitakötő. A szomszéd szoba konkrétan egy lakókocsi volt, meglehetősen fura vendégekkel – mindez kilométerekre a legközelebbi lakott településtől, a dzsungel közepén. Amikor a nagyon bio- és vegetáriánus reggeli végén elvittünk volna egy kávét, kiderült, hogy próbálják elkerülni a műanyag használatát, így pohár helyett egy uborkásüvegben adtak az útra feketét.
