Floridáról hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy egy szépkorúak és spanyol ajkú bevándorlók lakta állam – sok amerikai nyugdíjas ugyanis az északabbra fekvő, hidegebb államokból leköltözik a meleg vidékre, amikor már nem köti a munkahely. Köztük az amerikai magyarok is, mert itt egész évben meleg van, rengeteg a zöld terület, és gondtalan nyugdíjaséveket lehet élni.

MAGYAROK MENNI FLORIDA

Ennek ellenére Sarasota nem elöregedett vidék, rengeteg fiatal hazánkfia is érkezik a jól fizetőmunkahelyek reményében. Diplomás mérnökök, tanárok. Itt takarítanak, füvet vágnak, pincérkednek, mert így is sokkal többet keresnek, mint otthon.

Nem hivatalos becslések szerint a tágabban vett környéken (ez a floridai félsziget nyugati partját jelenti Tampa és Naples között) legalább ötvenezer a magyar származásúak száma.

DÉL NEW YORKJA

Itt egy másik amerikai sztereotípia is megdől, miszerint egy település a kultúrájáról híres. A Dél kis New Yorkjának is hívják amúgy Floridát, mert van saját operaháza, balettegyüttese, szimfonikus zenekara, tizenöt (!) színháza, három egyeteme, és több múzeuma, galériája és egyéb kulturális intézménye. A kultúra szezonja októbertől áprilisig tart, amikor a város lakossága a duplájára növekedik, amikor másutt beköszönt a hideg.

ESZTER HÁZA

Oka van annak, hogy Floridába vetődöm: a világsztár focikapus, az amerikai válogatott és az Everton hálóőreként ismert Tim Howard édesanyját keresem. Ő is magyar anyanyelvű, Fekete Eszterként látta meg a napvilágot Budapesten. Hatévesen, ’56-ban menekült el családja, és most is magyarok között él egy csinos házban a városban. Meséli, hogy amikor megvásárolta az épületet, az összes szükséges átalakítási munkát el tudta végeztetni magyar szakemberekkel, mert minden területen talált hazánkfiát.

KOSÁR NEM, FOCI IGEN!

Eszter negyvennégy éve nem járt szülő-hazájában. Amint megszülettek a gyerekei, elvált a férjétől, és a két fiú nevelésére kellett koncentrálnia. A labdarúgás választása is az európai gyökerek miatt volt (Eszter nagyapja futballbíró volt Miskolcon), mert bár Timmy tehetségesnek mutatkozott kosárlabdában is, de ott hatalmas volt a konkurencia. Az akkor még kevéssé népszerű labdarúgásban nagyobb fantáziát látott az édesanyja a hiperaktív kisfiúnak, aki nem a kapuban, hanem csatárként kezdte el labdarúgó-karrierjét.

OBAMA IS IMÁDJA

A döntés annyira jónak bizonyult, hogy még Barack Obama is felhívta a sportolót, hogy gratuláljon: a Belgium elleni világbajnoki nyolcaddöntőn ugyan 2–1-re kikapott a csapat, de Tim Howard bekerült a Guiness Rekordok Könyvébe az egy világbajnoki mérkőzésen bemutatott leg-több (16) hárítással. „Most már nem fura, kezdem hozzászokni, hogy megyek az utcán, és a fiamat látom egy poszteren. Sosem gondoltam, hogy Tim ide jut, ami-kor ezt az egészet elkezdtük, nem voltak ilyen merész álmaim.”

MEGHÖKKENTŐLIVERPOOL

A következőállomás Liverpool, Tim jelenlegi otthona. Nem a város nevét viselő, híresebb csapatnál véd, hanem a nagy riválisnál, az Everton FC-nél.

Van időnk megnézni a Beatles városát, főként a világörökségi listára fel-került kikötőt. Az Albert-dokk ma egy modern és közkedvelt városnegyed múzeumokkal, rengeteg étteremmel, menő bárokkal, szállodákkal és sok-sok turistával. Az anglikán katedrálisban (amely a leghosszabb hajójú, leghatalmasabb orgonájú és leghangosabb harangú székesegyház a világon) meghökkentő dolgot látok: az oltár előtt kávét kortyolgató turisták nézelődnek.

Később veszem észre, hogy ebédelni és vacsorázni is lehet, mert étterem is működik az oldalhajóban! Az talán még belefér, hogy szuvenírshop működik egy egyházi helyen (ennek az emeleti teraszán is van kávézó szendvicsekkel és teákkal), de azt már nehéz elképzelni, valaki úgy indul el otthonról, hogy az istentisztelet után (vagy ahelyett) kellemesen megebédel/megvacsorázik egy templomban.

BUDAPESTI BAKANCSLISTA

Tim csapata edzőközpontjában fogad, és mi meglepetésekkel megrakodva érkezünk. Kap egy Puskás-filmet DVD-n és egy retro-, fűzős labdát a magyar legenda aláírásával.

- Emlékszik valamire, ami tipikusan magyar? – kérdem tőle.

-A kedvenc ételem a csirkepaprikás. A szavakkal már gondban vagyok, mert édesanyám próbált ugyan engem és a bátyámat magyarul tanítani, de nem sikerült. Azonban bárhol magyar szót hallok a világban, felismerem, mert a gyerekkoromra emlékeztet. A nagyszüleim és az édesanyám mindig magyarul beszéltek egymással.

-Szereti a magyar kolbászt és téliszalámit?

-Imádom.

-Szerencséje van, hoztunk párat. Elkerekedett szemmel veszi át az ajándékot.

Aztán megmutatja a tetoválásait (töb-bek között nagyapja magyar katonaruhás fotóját varratta magára, valamint édes-anyja portréját), megemlíti a frissen kicserélt magyar útlevelét, legutóbb pedig egy amerikai szállodaláncnak forgatott PR-videóban is beszélt magyar gyökereiről.

„Eddig egyszer jártam Budapesten, a Manchester Uniteddel voltam, a Debrecennel játszottunk a Bajnokok Ligájában. Legközelebb, ha eljutok, meg akarom nézni a családunk régi házát Budapesten, oda biztosan elmegyek.”