ht Mi­ért ép­pen a tu­riz­mus?

– Nem is tu­dom. Az uta­zá­si szak­má­hoz ko­ráb­ban csak an­­nyi kö­zöm volt, hogy a csa­lád­dal ren­ge­teg­szer jár­tunk ki­rán­dul­ni, nya­ral­ni. Ez az élet­for­ma, a más né­pek, kul­tú­rák meg­is­me­ré­se na­gyon tet­szett.

ht S mi­ért ép­pen Szol­nok?

– Volt itt egy szol­no­ki fiú, aki meg­szé­dí­tett.

ht ? – Már nem va­gyok olyan szé­dü­lős.

ht Iro­dá­já­ban min­den új, a ka­pun még táb­la sincs. Most köl­töz­tek?

– Igen, a Kos­suth La­jos ut­cá­ból a Só­ház ut­cá­ba. Ha­tan va­gyunk, fi­a­tal, na­gyon össze­tar­tó, jó csa­pat.

ht Mi­vel fog­lal­koz­nak?

– Egy mon­dat­ban: a ré­gió komp­lex tu­risz­ti­kai mar­ke­tingte­vé­keny­sé­gé­ért va­gyunk fe­le­lő­sek. Ki­csit bő­veb­ben: an­nak a há­rom me­gyé­nek csi­nál­juk töb­bek közt az ide­gen­for­gal­mi pro­pa­gan­dá­ját, aho­vá ma­gá­tól ne­he­zeb­ben jön­ne el a tu­ris­ta. Ah­hoz, hogy ide, az Észak-Alföldre el­ér­jen – kü­lö­nö­sen Sza­bolcs­ba, Haj­dú-Bi­har­ba –, át kell utaz­nia az or­szá­got, s köz­ben itt-ott haj­la­mos le­mor­zso­lód­ni. Na­gyon meg kell dol­goz­nunk te­hát, hogy ide­ta­lál­jon: konk­rét és von­zó ter­mé­ke­ket kell kí­nál­ni.

ht Hát ak­kor hall­junk egy-két csá­bí­tó mon­da­tot. Mi­ért men­jek mond­juk Sza­bolcs­ba?

– A Ti­szá­ért pél­dá­ul. A Fel­ső-Ti­sza­-vi­dék olyan szép, olyan érin­tet­len, hogy azt egy vá­ro­si em­ber el­kép­zel­ni sem tud­ja. Én idén vol­tam elő­ször egy vízitúrán, s már tu­dom, hogy et­től kezd­ve min­den év­ben el­me­gyek. Az itt élők­ben él még a ha­gyo­má­nyos ven­dég­sze­re­tet, a be­re­gi tér­ség­ben sok­fé­le lát­ni­va­ló vár­ja az uta­zót, és fan­tasz­ti­kus gaszt­ro­nó­mi­ai ka­lan­dok hí­vo­gat­nak. Hí­re­sek az it­te­ni ét­kek, fő­ző­ver­se­nye­ket ren­dez­nek. Szil­va­lek­vár­fő­ző ver­seny, cin­ke­fő­ző-ver­seny...

ht Meg­fő­zik a cin­két?

– Meg, de az nem ma­dár.

ht Hall­hat­nánk a re­cep­tet?

– Ké­rem. 1 ki­ló krump­lit ka­ri­ká­ra vá­gunk, ke­vés sós víz­zel pu­há­ra főz­zük, majd cso­mó­men­tes­re tör­jük, s fo­lya­ma­tos ke­ve­rés mel­lett, a le­vé­ben, 40 de­ka liszt­tel be­sű­rít­jük. Ösz­­sze­főz­zük, áll­ni hagy­juk, majd olaj­ba már­tott evő­ka­nál­lal ki­szag­gat­juk, s íz­lés sze­rint hor­dós ká­posz­tá­val, hagy­más­zsír­ral vagy kap­ros juh­tú­ró­val nya­kon önt­ve tá­lal­juk.

ht Ki­csit ne­he­zen in­dult, de a vé­ge egész jó lett. Na és Haj­dú-Bi­har?

– So­rol­jam? A Hor­to­bágy, a pusz­ta, amely a vi­lág­örök­ség ré­sze. Ki­csit meg kell újí­ta­ni a lá­to­ga­tószisz­té­mát, ne csak csi­kós­prog­ra­mot és gu­lyás­le­vest kí­nál­junk, ha­nem hoz­zuk kö­ze­lebb a pusz­ta il­la­tát, han­gu­la­tát, ezer­nyi ar­cát. És hát a gyógy­für­dők, ame­lyek je­len­tős ven­dég­for­gal­mat bo­nyo­lí­ta­nak. A kul­tú­rá­ról nem is be­szél­ve.

ht Szol­nok kör­nyé­ke?

– Mos­ta­ná­ban itt is sok min­den tör­té­nik. Meg­újul a me­gye, olyan kis te­le­pü­lé­sek vál­toz­nak meg szin­te egyik nap­ról a má­sik­ra, mint pél­dá­ul Cserkeszőlő. Va­ló­sá­gos kis ék­szer­do­boz lett a fa­lu­ból: fel­újí­tot­ták a für­dőt, apart­manszál­ló épült.

ht Leg­újab­ban Deb­re­cen­ben la­kik, on­nan in­gá­zik há­rom me­gyé­je kö­zött. Ez ma­ga egy va­ló­sá­gos tu­riz­mus, nem?

– A szol­no­ki iro­da, s a há­rom me­gye te­le­pü­lé­sei kö­zött élek, elég so­kat négy ke­ré­ken.

ht Ho­gyan to­vább? Mit ígér?

– Van egy el­fo­ga­dott tu­risz­ti­kai kon­cep­ci­ónk és fej­lesz­té­si prog­ra­munk, amit dr. Len­gyel Már­ton dol­go­zott ki. Mi is ke­mé­nyen be­le­dol­goz­tunk eb­be az anyag­ba, amely 2006-ig fo­gal­maz­za meg a leg­fon­to­sabb irá­nyo­kat, fel­ada­to­kat. S most azon va­gyunk, hogy ez meg is va­ló­sul­jon.