Ezt egy balatoni szállodás állítja, akivel annak kapcsán ülünk le beszélgetni, hogy végigvegyük, a pandémia tépázta helyzetben hol tart most belülről nézve a szállodai szektor.

A két regionális marketingigazgatóságnál bekövetkezett személyi változások kapcsán munkatársunk számba vette, hogyan alakult Magyarországon az elmúlt évtizedek során a közérdekű turisztikaimarketing-szervezetek sorsa.

Hazánk 22 borvidéke közül méretében a kisebb, hírnevét tekintve a jelentősebb borvidékek közé tartozik a Móri borvidék. A Bakony és Vértes között, a Móri-árok mentén fekvő borvidék a régió dinamikus növekedési pályát bejáró térsége, turisztikai szempontból egyre jelentősebb külföldi vendégkörre tesz szert, a kereskedelmi szálláshelyek vendégéjszakáinak tekintetében meghaladva ezzel a belföldi turisták által a borvidék iránt tanúsított érdeklődést. A móri történelmi bor vidék a XVIII. század során meghonosított szőlő- és borfajtának, a móri ezerjónak köszönhetően vált híressé. A térség számos területen kiemelkedő turisztikai adottsággal rendelkezik.

A Magyar Turizmus Zrt. nagyszabású szakmai nyílt napot tartott november 28-án Budapesten, a VAM Design Centerben azzal a céllal, hogy jövő évi marketingtevékenységét közvetlenül mutassa be szakmai partnerei lehető legszélesebb körének, majd személyes egyeztetéseket folytasson az együttműködési lehetőségekről.

Ba­la­to­ni study tú­rán mu­tat­ta be a Ma­gyar Tu­riz­mus Rt. a mé­dia és a szak­ma kép­vi­se­lő­i­nek, hogy a ví­zen és a víz kö­rül mi min­den vár­ja a tu­ris­tá­kat az új sze­zon­ban. A há­zi­gaz­da a Ba­la­to­ni Re­gi­o­ná­lis Pro­jekt Iro­da ve­ze­tő­je, Ko­vács Mik­lós volt.

Fürdőfejlesztések megyeszerte

Itt a nyár, mi pedig ki sem látszunk a pálmafás, tengerpartos, sütkérezős – henyélős üdüléskínálatból. De mit tegyen az, aki valami másra, esetleg többre vágyik? Ahol a biztonság kedvéért akad azért tengerparti üdülőparadicsom, és kulturális örökségünk egész tárháza is megtalálható.

Jó ötlet volt a Magyar Turizmus Rt.-től, amikor a „családi” üdülés témájú sajtótúrát megtervezték. Valóban alig van Észak-Magyarországnál változatosabb kínálattal rendelkező régió hazánkban.

Az eg­ri vár­mú­ze­um je­len­tős re­konst­ruk­ci­ók­kal és min­den ko­ráb­bit túl­szár­nya­ló éves prog­ram­so­ro­zat­tal em­lé­ke­zik meg Do­bó­ék pél­da­mu­ta­tó helyt­ál­lá­sá­ról.

A He­ti Tu­riz­mus­tól bú­csú­zó fő­szer­kesz­tő. (Ugyan­is az ál­ta­la szer­kesz­tett leg­kö­ze­leb­bi lap­szám, amit ja­nu­ár ele­jén vesz­nek majd kéz­be, már a 2heti Tu­riz­mus cí­met vi­se­li.) Va­gyis a rend­szert és pe­ri­o­di­kát vál­tó fő­szer­kesz­tő port­ré­ja kö­vet­ke­zik, e ro­vat tör­té­ne­té­ben elő­ször, a kol­le­gi­a­li­tás okán, te­gez­ve.

A re­gi­o­ná­lis együtt­mű­kö­dés egyik nagy­sze­rű pél­dá­ját je­len­tet­te a Du­nán­tú­li Tu­risz­ti­kai Be­fek­te­té­si Workshop, ame­lyet no­vem­ber 21-én ren­de­zett a Ma­gyar Tu­riz­mus Rt., a Ba­la­to­ni Re­gi­o­ná­lis Tu­risz­ti­kai Pro­jekt Iro­da, a Budapest–Közép-Duna-vidéki, a Dél-du­nán­tú­li, a Kö­zép-du­nán­tú­li és a Nyu­gat-du­nán­tú­li RMI a tér­ség vál­lal­ko­zói, ön­kor­mány­za­tai és pro­jekt­gaz­dái szá­má­ra. Cél­juk az volt, hogy hasz­nos öt­le­tek­kel, in­for­má­ci­ók­kal ösz­tö­nöz­zék a be­fek­te­té­si ked­vet a ré­gi­ók­ban.

Két­ezer­re te­he­tő a pa­lo­ták, a kas­té­lyok és a kú­ri­ák szá­ma Ma­gyar­or­szá­gon, eb­ből nyolc­száz a mű­em­lék, il­let­ve a mű­em­lék jel­le­gű épü­let. Me­gyén­ként mi­ni­mum egy tu­cat olyan kas­tély van, ame­lyik­ben szo­ci­á­lis, gye­rek- és re­ha­bi­li­tá­ci­ós ott­hon mű­kö­dik, már­pe­dig ezek nem kas­tély­nak va­ló in­téz­mé­nyek. A kas­tély­sor­so­kat is­mer­ve meg­ál­la­pít­ha­tó, hogy a szo­ci­á­lis ott­hon­ként hasz­nált épü­le­tek van­nak a leg­ros­­szabb ál­la­pot­ban.

Mun­ká­ja – tet­szik, nem tet­szik – szin­te na­pon­ta mér­he­tő: több ma a ven­dég, mint teg­nap volt, töb­ben jön­nek az idén, mint ta­valy. „Nem fé­lek a szá­mok­tól. Az idén pél­dá­ul a bel­föl­di tu­riz­mus 17 szá­za­lék­kal emel­ke­dett a ta­va­lyi­hoz ké­pest. Azt hi­szem, csak egy­szer kell el­ér­ni, hogy ide­jöj­jön va­la­ki, s az­tán biz­tos, hogy vis­­sza­tér. Vis­­sza­vár­juk.”

A szep­tem­ber 11. utá­ni hely­zet­ről, a ki­lá­ba­lás esé­lye­i­ről ren­de­zett szak­mai fó­ru­mot lap­tár­sunk. Ami biz­to­san ki­de­rült: nincs – még nem is igen le­het – egy­sé­ges ál­lás­pont.

Saj­tó­tá­jé­koz­ta­tót tar­tott a Ma­gyar Tu­riz­mus Rt. az As­to­ria szál­ló­ban az észak-ma­gyar­or­szá­gi és az észak-al­föl­di ré­gió lo­vas tu­riz­mu­sá­nak hely­ze­té­vel és fej­lesz­té­si le­he­tő­sé­ge­i­vel ösz­­sze­füg­gés­ben. Eh­hez ap­ro­pót az je­len­tett, hogy az MT Rt. meg­bí­zá­sá­ból Lóska Já­nos, az Equus Kft. ügy­ve­ze­tő igaz­ga­tó­ja ve­ze­té­sé­vel át­fo­gó ta­nul­mány ké­szült a két ré­gió lo­vastu­riz­mu­sá­ban rej­lő adott­sá­gok jobb ki­hasz­ná­lá­sá­ról.

A múlt hé­ten Pro Turismo em­lék­érem­mel tün­tet­ték ki. „A meg­hí­vó­ból nem de­rült ki, hogy én is ka­pok egy pla­ket­tet. Kel­le­mes meg­le­pe­tés és nagy meg­tisz­tel­te­tés volt.”

Tíz éve min­den nyá­ri sze­zon­zá­rás azt mu­tat­ja, nőtt az uta­zá­si kedv. Töb­ben és több­ször uta­zunk, s már rég­óta nem a ma­gyar nyel­vű ide­gen­ve­ze­tett utak a ked­ve­sek. A nyelv­is­me­ret biz­ton­sá­got ad, ezért a tu­ris­ták sok eset­ben csak szál­lás­fog­la­lá­sért fo­lya­mod­nak az uta­zá­si iro­dák mun­ka­tár­sa­i­hoz. Azt vi­szont, hogy ho­vá uta­zunk, a po­li­ti­ka és a di­vat ha­tá­roz­za meg. Hor­vát­or­szág­nak évek­be tel­lett, amíg el­vesz­tett ven­dé­ge­it vissza­csa­lo­gat­ta. Eb­ben az év­ben vi­szont re­kor­dot dön­tött, hi­szen már a sze­zon ele­jén fog­lal­tak vol­tak a szál­lo­dák. Jú­li­us­ban, au­gusz­tus­ban egy gom­bos­tűt is alig le­he­tett le­ej­te­ni a hor­vát ten­ger­par­ton. Iz­ra­el az idén je­len­tős visz­­sza­esést köny­vel­het el, míg a spa­nyo­lok – a ter­ror­tá­ma­dás­ok el­le­né­re – nem pa­nasz­kod­tak a lá­to­ga­tók szá­má­nak csök­ke­né­sé­re. So­ro­za­tunk­ban a na­gyobb uta­zá­si iro­dák szá­mol­nak be for­gal­muk ala­ku­lá­sá­ról és az uta­zá­si di­vat vál­to­zá­sá­ról.

„A világ legszebb helye a Mekong deltavidéke. Ha eljutsz oda, eltűnődhetsz: jó fele megy-e a világ? Én még annyi boldog embert nem láttam, mint ott, pedig még villany sincs arrafelé.”

Az ötcsillagos Parádsasvári Kastélyszálló jelmondatát egy királyi látogatásnak köszönheti. (1917-ben IV. Károly és felesége, Zita királyné szállt meg itt.) A szlogen: Ahol valaha a király volt a vendég, ma a vendég a király!