Hiszen életveszélyes az a víz, már tavaly is megmondta a falu jegyzője, hogy ez egy bányató és sötét örvények kavarognak benne, nem lehet hagyni, hogy a szegény tudatlan pesti, fehérvári, győri nyaralók itt a nyakukat törjék, tenni kell valamit, de azonnal, még a turistaszezon közepén, nehogy aztán vér száradjon a T. Képviselő Testület lelkén. Bemennek a vízbe, és mire a mellükig ér a víz, addigra halálra fáradnak a sétálásban, legalább egy kilométer az mire elkezdhetnek úszni, addig csak állandóan belerúgnának az iszapba, nem lehet ezt hagyni, kérem elvtársak!

Menjenek a 20 méterrel odébb lévő fizetős strandra; ott, ha megveszik a 600 Ft-os napijegyet, akkor már biztonságban érezheti magát mindenki, az ott már nem bányató és az örvényeket is elsimítja minden egyes fizetős fürdőző elől a T. Képviselő Testület.
Sebbel-lobbal szerdán zárt ülésen 7 kenesei képviselő meg is hozta a döntést: lezárjuk a Balatont, parkosítunk, hadd virágozzék minden virág, júliusban erednek meg az egynyáriak a legjobban, október közepére lesz is nekünk szép kis virágoskertünk, mondták a városatyák, aztán szezon végén majd lebontjuk a vadkerítést. Vadkerítés kell, az nem kérdés, ezek a nyaralók olyan vadak, mindenre képesek.

Ilyen gyorsan Kenesén még a 87 éves Zoli bácsi sem látott dolgozni embereket, pedig ő már sok mindent látott: jöttek, ástak, göngyöltek és ebédre már a jól végzett munka után asszonykájuk várta őket a forró hamisgulyással. Délutánra készen is vala a nagy mű, polgármesterünk s drága képviselőtársai a hetedik órában megpihenhettek. Kerítés állt, rajta nagy betűkkel: munkaterület. Hogy milyen munka azt nem tudjuk, lehet, hogy a kerítésépítés oly kimerítő volt, hogy most szükség van egy kis rekreációra valamelyik horvátországi partszakaszon, azért nincs egyetlen munkás sem a munkaterületen egy hete.

A kerítésépítés megszervezése is profizmusra vallott: 2 rabszállító kocsi várakozott a munkálatok mellett, és a szomszédos utcában lesben várakoztak egy kis bilincselésre a rendőrök, szolgáltak és védtek és fáradoztak az esetleg hőbörgő, a 40 foktól zsírjában és fölháborodottságában izzadó nyaralók hűvösre tétele érdekében. Végül is ez is egy módja a kánikula elleni küzdelemnek.

A nyaralók - akikre a kenesei lakos úgy tekint, mint az átkosban a „cimmerfrájos” a németre, gyűlölte őket, de a márkájukra áhítozott- nem nagyon értették, ismerősök, ismeretlenek elegyedtek beszédbe egymással, hoztak létre polgári köröket, ellenállási mozgalmakat, fölpezsdült az élet, minden éjszakára fölosztották ki vágja ki aznap éjjel a kerítést.
De a szemfüles kenesei önkormányzat ezt nem hagyta annyiban. „Fogtok Ti az anyátok úristenit itt fürödgetni! Nincs kád otthon vagy mi van?! Menjetek vissza szépen haza dolgozni! Miért épp most kell nektek ide jönni a szabadságotokat tölteni?! Gyertek majd novemberben, akkor már nem lesz kerítés, beállított 3 kutyás őrt éjjelre meg nappalra!” Utóbbiak őrzik most a vizet, meg a füvet meg a kerítést. Árnyékban ülnek ők is, 45 fokban.

Közben forgatócsoportok jönnek és mennek, a képviselőtestületben meg már senki sincs, aki megszavazta volna a kerítést. De a legfontosabb sikerült: most se fürdeni, se a partra kiülni, se sétálni, sem naplementézni nem lehet. Igazi turistaparadicsom ez a Kenese! Én levédetném a módszert, utána meg eladnám „frencsájzba” a tengerparti országoknak.

A parton lévő büfések és árusok most nem árulnak semmit - szegények eddig se nagyon, mert a magyar tenger partja évek óta nélkülözi a turistákat, de most totálisan üres a part. Az árusok is nézik a vizet a kerítésen keresztül - ergo az önkormányzatnak fizetendő iparűzési adó picit kevesebb lesz az idén. Nos, legalább nem jön turista a faluba - bocsi, város- hogy elegyék a kenyeret a helyiektől.

A gyüttment nyaralók – egy helyi potentát szerint a büdös pestiek – passzív rezisztenciát hirdettek a helyi vállalkozások ellen; egy fillért sem akarnak Kenesén hagyni, elmennek bevásárolni inkább Veszprémbe. Nem vesznek semmit sem a péknél, nem mennek a helyi fodrászhoz, nem hívják a helyi kertészt, más faluból hívnak embert a nagytakarításra, álljon csak sorba Kenese apraja-nagyja az önkormányzatnál segélyért, nem akarják már tovább eltartani ezt az értetlen közösséget, mely évtizedek óta ellenségként tekint azokra, akikből él.

„Katika, hova lettek a kosarak?” „Hát, Pista bácsi képzelje, elvitték a Pestiek!” A Pista bácsi azt el sem tudja képzelni milyen jól veszik a MÉH-ben a műanyag bevásárlókosarakat, itt halomra gyűjtjük őket, Pesten meg eladjuk. Évek óta élünk több százan ebből a parton.
Mi, kábé az az 50 nyaralótulajdonos, akiknek szerencsétlenségükre itt van több generáció óta nyaralójuk, és akik semmi mást nem szeretnénk igénybe venni, csak a közvagyonú, előttük lévő vizet. De mindezért nem szeretnénk 1 kilométert sétálni, mert mire visszajövünk, kezdődhet elölről a lehűtési akció, mehetünk vissza megint 1 kilométert a szabadstrandra, meg vissza, meg újra, és így lassan el is telik a vakáció ingajáratban.

De úttörő becsületszavunkra tudunk úszni, és gyerekkorunk óta ismerjük a ma már 30 centis vizet, így a polgármester atyuska életünkért való aggódását inkább a bevételféltés motiválhatja ily elementáris erővel. Ez a rakoncátlan 50 ember itt pancsikál és nem akar fizetni a kiemelt üdülőhelyi adón kívül már a strandon, na ezért van annyira kevés bevétel itt ezen a csodásan kiépített, igényes strandon!!! De ha lezárjuk előlük a vizet, na, akkor majd rendbe jön azonnal a költségvetés, mert kénytelenek lesznek a strandra járni!
Nagyon ravasz.

Eddig 2 millióban van a kerítés, a strand éves bevétele másfél millió. De mit számít mindez ahhoz képest, hogy most sikerült jól kibabrálni ezekkel a lomha nyaralókkal, akik ide jönnek és csak a lábukat lógatják nyár kellős közepén.

Mihalik Zsuzsa