A közismerten ötlet- és fantáziadús szerző (Éskovács Péter - a szerk.) újabb eredeti marketing-fogása sajnos a Magyar TDM Szövetség által hangsúlyosan és folyamatosan kárhoztatott, súlyos hazai turizmus-szervezési / - menedzsment (hiány) okozta problémák egyik konkrét „eredményére” világít rá. Hogy csak a tényeknél maradjunk: több „helyi turisztikai szakember” jelezte már egy-másfél évvel ezelőtt, hogy kellene törődni – többek között - a határnyitás évfordulójával.

Egyébként érdemes lenne tisztázni, ki is számít „helyi turisztikai szakembernek”, és hány, nemzetközileg is versenyképes, komplex turizmusmenedzsment-tudással – és annak megfelelő kompetenciakörrel és fizetéssel - rendelkező szakember van ma Magyarországon. Mivel egy rövidesen napvilágot látó kutatás kritikus eredményei szerint legfeljebb három…

Akik mégis vannak, azok az átlagosnál lényegesen magasabb szakmai tudásukat éppenséggel - szakmai előéletük mellett - külföldi tanulmányutakon, konferenciákon, azokhoz kapcsolódó workshopokon szerezték, részben a hazai oktatás hiányosságai miatt… Amúgy helyi turisztikai szakembereknek sem dolguk, sem lehetőségük nemzeti szintű, pláne nemzetközi programokat kidolgozni, sem finanszírozni, ez azért nehezen vitatható.

Udvariasan szólva is irreális azt várni mondjuk Balatonfenyves, Bükfürdő, Gárdony vagy Debrecen helyi TDM – szervezetétől, hogy országos kampányt szervezzen hazánknak, és ezt mondjuk Németországban népszerűsítse, (és akkor ne beszéljünk Budapestről, ahol, - döbbenetes még leírni is, - nincs turizmus menedzsment szervezet)… Az az állítás persze nehezen vitatható, hogy a nosztalgiára, az élményre való „ráhatás” hozhatott volna sok pénzt és érdeklődő (kulturális) turistát német nyelvterületről, akikből a legtöbbet veszítette Magyarország az elmúlt 25 évben (csak a Balatonon több mint kétmillió vendégéjszakát).

A kérdés csupán az: kinek van/lett volna erre képessége, kompetenciája és forrása? Még rövidebben: kinek a dolga? A helyi TDM szervezeteknek ez az illetékes minisztérium szerint sem feladatuk - emberük, pénzük, lehetőségük sincs nemzetközi „akciókra”. „Klasszikus értelemben”, azaz milliós vendégéjszakával és (euróban) milliós finanszírozással vett térségi (regionális) TDM – szervezetek, akik „piacra vihetnék” a desztinációkat, programokat, Magyarországon gyakorlatilag nincsenek.

Az, hogy ezzel, – a turizmus menedzsment rendszer kiépítésének elmaradásával, – hazánk uniós vállalásait sem, és többek között azért nem teljesítette, mivel az erre igényelt 13,4 Mrd Ft-ból 9 milliárdot az NFÜ vagy az őt utasító döntéshozó az elmúlt pénzügyi ciklusban „elspórolt”, az alig érdekel valakit.

A Balaton vagy Budapest turizmusának menedzselése továbbra sem feladata senkinek. Szállodai vagy egyéb, a versenyszférában dolgozó szakembertől ezt ugyancsak nem várhatja el komolyan senki. A Magyar Turizmus Zrt külpiaci marketingtevékenységre fordítható forrásai információim alapján rendkívül korlátozottak. Az összes turizmusból (a turisztikai szolgáltatóktól, vállalkozóktól) befolyó adó és járulék gyakorlatilag az államnál és a szerencsésebb önkormányzatoknál van. Szóval?... A turizmus rendszere és menedzselése Magyarországon ma nem hogy versenyképes lenne nemzetközileg, hanem továbbra is teljességgel szabályozatlan.

Nem működik a Nemzeti Turizmus Bizottság, nincsenek világos feladatokhoz rendelt kompetens(!) felelősök és források: az egyik potenciálisan legerősebb, legfejlődőképesebb nemzetgazdasági ág koncepcionális, stratégia fejlesztése a turisztikai államtitkárságon kívül láthatóan csak a TDM szervezeteket érdekli. Úgyhogy egyelőre láthatóan Éskovács Péterre marad a feladat, hogy a hazai turisztikai rendszer nemlétéből fakadó hiátust, évtizedes elmaradást és problémákat kezelje.