Tony McShane chi­ca­gói ügy­véd úgy dön­tött, ki­sza­kad hét­köz­na­pi fá­ra­dal­mai kö­ze­gé­ből. Át­bön­gész­te a hir­de­té­se­ket, s je­lent­ke­zett egy úgy­ne­ve­zett vi­a­daltú­rá­ra. Ha­ma­ro­san egy seb­té­ben ös­­sze­ál­lott csa­pat tag­ja­ként a vir­gi­ni­ai Kék Pár­kány (Blue Ridge) hegy ol­da­lán ta­lál­ta ma­gát, amint ne­he­zen zi­hál­va ka­pasz­ko­dik fel­fe­lé. A hegy­te­tőn vár­ták őket az uta­zá­si iro­da em­be­rei he­gyi brin­gák­kal és a le­eresz­ke­dés már ezek nyer­gé­ben tör­tént. A mind­ös­­sze négy­ta­gú kis te­am ily mó­don 24 óra alatt 110 ki­lo­mé­tert tett meg, és a tu­risz­ti­kai cég ál­tal meg­hir­de­tett ka­land­ver­se­nyen 22 kvar­tett kö­zül a 12. he­lyet sze­rez­te meg.

– Pom­pás volt, más­kor is jö­vök. Az iga­zi tel­je­sít­mény nem az, hogy tíz csa­pa­tot ma­gunk mö­gött hagy­tunk, ha­nem hogy ön­ma­gun­kat le­győz­tük – vé­li a ver­seny­ről a 40 éves Tony McShane.

– Testileg-lelkileg-idegileg fel­fris­sül­tem, si­ker­él­mény­­nyel let­tem gaz­da­gabb, er­re nem saj­ná­lom a pénzt. Egy­re töb­ben van­nak így ez­zel, és a vi­a­daltu­riz­mus egy­re több pénzt hoz. Troy Farrar, az Ame­ri­kai Ka­land­ver­se­nyek Szer­ve­ző­iro­dá­ja ne­vű cég ve­ze­tő­je azt mond­ja: 1999-ben kezd­ték meg a tu­riz­mus­nak ezt a sa­já­tos for­má­ját évi öt­ven vi­a­dal­lal, és ma mes­­sze túl­ha­lad­ták a há­rom­szá­zat. Ta­pasz­ta­la­ta sze­rint az egy­na­pos vi­a­da­lok részt­ve­vő­i­nek 15, a leg­hos­­szabb küz­del­mek részt­ve­vő­i­nek 75 szá­za­lé­ka nem ér cél­ba.

„De sen­ki nem hő­bö­rög. A jó­részt ülő­mun­kát vég­ző em­be­rek a si­ker­ből is, a ku­darc­ból is azt a ta­nul­sá­got von­ják le, hogy nem sza­bad vis­­sza­ri­ad­ni az ilyen ki­hí­vá­sok­tól.”

Ha­son­ló­kép­pen vé­le­ke­dik az új üz­let­ág egy má­sik nagy­ágyú­ja, Don Mann, az ame­ri­kai ha­di­ten­ge­ré­szet egy­ko­ri hi­va­tá­sos bú­vár­ja, aki­nek vi­a­dal­tu­risz­ti­kai cé­ge, az Odyssey Adventury Racing (Odysszeusz ka­land­ver­se­nyek) név­re hall­gat. Ná­la egy ki­sebb ver­seny már 750 dol­csi­ból ki­jön. Az alasz­kai Iditasport ve­tél­ke­dőt té­len tart­ják. Nyolc na­pig tart, gya­log, ke­rék­pá­ron (jé­gen-hó­ban), sí­léc­cel. Ugyan­ez az út­vo­nal és idő­tar­tam be­fi­zet­he­tő ku­tya­szá­nos vál­to­zat­ban is. A tá­vol­ság az alasz­kai fő­vá­ros­ból in­dul­va és oda vis­­sza­tér­ve po­tom 560 ki­lo­mé­ter. A Supreme Adventure Race ne­vű cég ke­vés­bé ke­mény. Vi­a­da­la az idahói Teton-völgyben tör­té­nik nyá­ron. Jason Bagby Los An­ge­les-i üz­let­em­ber:

„Lát­tunk med­vét, szar­vast, nap­nyug­tát, nap­kel­tét, de nem lát­tunk sem­mi nyárs­pol­gá­rit. 12 csa­pat kö­zül a má­so­di­kak let­tünk, mi kell még?”

A Mild Seven cég tu­ris­taver­seny­zői Hong­kong­ból re­pül­nek Kí­ná­ba, az or­szág bel­se­jé­be és vagy 600 ki­lo­mé­tert gya­lo­gol­nak, brin­gáz­nak a Jang­ce part­ján, il­let­ve ka­ja­koz­nak a fo­lyón. De a töb­bi ver­sen­­nyel el­len­tét­ben csak na­pi né­hány órán át. Utá­na pi­he­nés, jó va­cso­ra, lu­xus­ho­tel. Mind­ez Hong­kong­ból 2900 dol­lár. Jó ame­ri­kai szo­kás sze­rint a vi­lá­gért sem 3000. Radó