Hiába a kétszer négy-öt-hat-sávos sugárutak, hiába a koncentrikus körgyűrűk, a 210 forint körüli benzinár és a pörgő gazdaság miatt rengeteg az autó, amely itt sokkal inkább státuszszimbólum, mint közlekedési eszköz. Ez abból is látszik, hogy míg az 500 kilométer hosszú, 192 állomásból álló metróhálózaton fél-egy óra alatt el lehet jutni a város egyik távolabbi pontjából a másikba, addig ez kocsival minimum kétszer ennyi időbe telik. A dugóban persze mindenki láthatja, mivel közlekednek honfitársai. Talán az öbölállamokban fut még ennyi luxusautó, sportkocsi és flancos terepjáró. A turizmus szempontjából a közlekedési helyzet mindenképpen fontos, hiszen ezzel kalkulálni kell a program összeállításánál, és adott esetben többórás transzferidőkkel kell számolni. Ennek ellenére Moszkva fantasztikus város. A minap az 1000 út utazási iroda, az UTair légitársaság és a moszkvai idegenforgalmi hivatal meghívására egynapos villámlátogatáson ismerkedtem meg a metropolis néhány látnivalójával. A Malév megszűnése óta az Aeroflot az egyetlen légitársaság, amely a magyar és az orosz főváros között közlekedik. A Wizzair jelentkezett ugyan, hogy átveszi a Malév repülési jogait, de ezt az oroszok nem fogadták el. A versenyhelyzet hiánya miatt persze az árak meglehetősen magasak. Alternatívát csak az átszállásos megoldások jelenthetnek, illetve a bécsi, pozsonyi indulás. A szlovák fővárosból közlekedik például a UTair (ejtsd „Juter”) légitársaság járata a moszkvai Vnukovo repülőtérre. A pozsonyi reptér igazán kellemes meglepetés: modern és átlátható az épület, alig indul járat, egyáltalán nem kell sorban állni. Amikor mi utaztunk, Bombardier CRJ gép közlekedett az útvonalon. A fedélzeti szerviz viszont a régi szép időket idézte: kétféle bor, háromféle meleg főétel, előétel, sajt, édesség, tea, kávé volt a kínálat, amelynek elfogyasztása még egy éhes felnőtt férfi számára is komoly kihívást jelentett.

Jut is, marad is

Moszkvai kirándulásunkon közelebbről is megismerkedtünk a UTAir nagy ívű fejlesztési terveivel. A Vnukovón bázisrepteret üzemeltető társaság dinamikusan növeli forgalmát. Naponta átlagosan 300 járatot indít Oroszország és a világ több mint 100 repülőterére. Az Aeroflot és a Transaero mögött a harmadik legnagyobb forgalmú orosz légitársaságnak számít, 2012 első fél évében 3,570 ezer utast szállított. A forgalom bővülése szédítő: 2001- ben még csupán egymillió utasról, ezzel szemben 2011- ben már 6,5 millióról beszélhetünk. Az idei terv 9,2 millió utas. A légitársaság kétlépcsős fejlesztési programot valósít meg: 2012–2016 között elsősorban távol-keleti járathálózatát bővíti, 2015–2020 között pedig egy új, kelet-szibériai gyűjtő-elosztó központot alakít ki. Hogy pontosan hol lesz a bázisrepülőtér, arról még nem született döntés. A UTAir-nek jelenleg egyébként Vnukovo mellett gyűjtő-elosztó központjai működnek Szurgutban, a Don folyó melletti Rosztovban, Szamarában, Ufában és Tyumenben. Vnukovón egyébként az idén várhatóan 12 millió utas fordul meg, akik közül minden második a UTAir járataival érkezik. A növekvő forgalom miatt jelenleg is komoly építkezések zajlanak a reptéren. A UTAir folyamatosan vonja ki flottájából az idősebb Tupoljev típusú gépeket, és állítja forgalomba a Boeingeket és Airbusokat. Az idén két darab 767-200- asra, valamint három 737-500-asra kerül a társaság logója. Az igazi flottabővülés azonban a jövő évtől várható: 2013–2020 között 40 darab Boeing 737-800/900-as, 2013–2016 között pedig 20 darab Airbus 321-es érkezik.

Önkiszolgáló a GUM-ban

Moszkva látnivalóit egyetlen nap alatt megtekinteni természetesen lehetetlen. Rövid kirándulásunk során eljutottunk a legendás Vörös térre, ahol még mindig áll Lenin mauzóleuma, és a kommunizmus apostolának bebalzsamozott testét is meg lehet tekinteni. A kilométeres sorok elmúltak, állítólag maximum egy órát kell sorban állniuk az érdeklődőknek. A téren található a Kreml, az orosz főváros történelmi központja, az uralkodók, cárok erődített palotája. Putyin elnök hivatala is itt található. A tér másik oldalán hasonlóképp érdekes történelmi épület, a Vaszilij Blazsennij-székesegyház található. Érdemes nem csak kívülről megszemlélni a jellegzetes hagymakupoláiról könnyen felismerhető, az 1500-as évek második felében épült, különleges templomot. Évszázados falfreskók, ikonosztázok láthatók odabenn, de az alig ötven férőhelyes főhajóban egy négyfős férfikar egyházi zenei bemutatóját is élvezhetjük. Alig néhány lépésnyire innen találjuk az orosz főváros egy másik emblematikus  épületét, a GUM áruházat. A szovjet idők csúcsáruháza, amelyben egykor órákat álltak sorban az emberek valamilyen hiánycikkért, ma már luxusbutikoknak ad otthont. A legdrágább francia márkák mellett önkiszolgáló éttermek is működnek a házban: az öltönyös, Rolex órás menedzserek itt békésen várják a sorukat, míg nekiülhetnek kanalazni a borscs levest vagy villára tűzni a kijevi csirkemellet.

Körkép csata után

Érdekes látnivaló a történelem iránt érdeklődőknek a borogyínói ütközetről készült körkép. Franz Alekszejevics Rubo alkotása a csata után 100 évvel, a mi Feszty-körképünkkel nagyjából egy időszakban készült, és a hangulata is nagyon hasonló. A festmény előterét Moszkvában is „élővé varázsolták”: makettek, égő házak romjai, elesett katonák, kövek, mezők teszik „kézzelfoghatóvá” az élményt. A csata az orosz nemzeti büszkeség szempontjából kulcsfontosságú volt: Napóleon oroszországi hadjárata itt megtört, és innen egyenes út vezetett későbbi dicstelen távozásához. Ha már túl vagyunk minden történelmi látnivalón, felkereshetjük az osztankinói tévétornyot, ahonnan ragyogó kilátás nyílik az enyhe szmogfelhőben úszó metropolisra. Vigyázzunk az időzítéssel, a toronyba csak egész órakor indulnak a liftek, így ha 18.02-kor érkezünk jegyet venni, hétig csak sétálgathatunk a környéken. Némi időt persze nem árt erre hagyni, mivel a torony előtti téren szép orosz veteránautó- és motorgyűjteményt találunk.