Az áp­ri­lis 21–25. kö­zöt­ti ren­dez­vé­nyen 350 né­met ki­ál­lí­tó (tar­to­má­nyi ide­gen­for­gal­mi hi­va­ta­lok, ré­gi­ók, vá­ro­sok, ho­te­lek, ha­jó­tár­sa­sá­gok, uta­zás­szer­ve­zők, busz­vál­lal­ko­zók) ös­­sze­sen 8600 m2-en mu­tat­koz­tak be. A workshopon 650 vá­sár­ló vett részt a vi­lág 52 or­szá­gá­ból. Mel­let­tük tár­gyalt még 40 né­met vá­sár­ló és 70 szak­új­ság­író is. Idén 9 ma­gyar uta­zás­szer­ve­ző­nek és egy új­ság­író­nak nyílt le­he­tő­sé­ge a né­met part­ne­rek­kel fel­ven­ni a kap­cso­la­tot a DZT bu­da­pes­ti iro­dá­já­nak se­gít­sé­gé­vel.

A leg­fris­sebb fel­mé­ré­sek alap­ján az idei GTM mind a ki­ál­lí­tók, mind a be­vá­sár­lók ré­szé­ről nagy meg­elé­ge­dést vál­tott ki. A ki­ál­lí­tók 2/3-a ítél­te a ren­dez­vé­nyen va­ló rész­vé­telt hasz­nos­nak. A be­vá­sár­lók 71%-a (a ta­va­lyi 58%-hoz ké­pest) tért ha­za új aján­la­tok­kal a tar­so­lyá­ban. A ki­ál­lí­tók 88%-a kap­ta azt a GTM-től, amit el­várt, meg­ál­lás nél­kül tár­gyal­tak a vi­lág min­den tá­já­ról ér­ke­ző uta­zás­szer­ve­zők­kel, 22%-uk­nak konk­rét üz­le­te­ket is si­ke­rült köt­ni­ük. Ami szin­tén fi­gye­lem­re mél­tó, hogy a ki­ál­lí­tók 13%-a idén elő­ször vett részt a workshopon, ám 87%-uk rend­sze­re­sen uta­zik a GTM-re.

A lá­to­ga­tók 49%-a el­ső al­ka­lom­mal lá­to­gat­ha­tott el a ren­dez­vény­re, 90%-uk a pi­ac fel­mé­ré­se és in­for­má­ció­gyűj­tés cél­já­ból ér­ke­zett. 83%-uk az új kap­cso­la­tok ki­épí­té­sét tar­tot­ta a leg­fon­to­sabb­nak, 53%-uk pe­dig a már meg­lé­vő kap­cso­la­tok ápo­lá­sát, fel­fris­sí­té­sét he­lyez­te elő­tér­be. A leg­na­gyobb ér­dek­lő­dés (71%) a vá­ros­lá­to­ga­tá­so­kat kí­sér­te. Az új tar­to­má­nyo­kat a lá­to­ga­tók 63%-a, a ré­gi­e­ket pe­dig 70%-a tar­tot­ta fi­gye­lem­re mél­tó­nak. Így a ré­gi és az új tar­to­má­nyok irán­ti ér­dek­lő­dés idén­re gya­kor­la­ti­lag ki­egyen­lí­tő­dött. Ked­velt úti célt je­len­te­nek még a fo­lyók és a ta­vak 48%-kal, és a sza­bad­idős utak 44%-kal. Az idei év té­má­ja iránt („A romanika tün­dök­lé­se – a kö­zép­ko­ri Né­met­or­szág fel­fe­de­zé­se”) a részt­ve­vők 64%-a ér­dek­lő­dött.

A szer­ve­zők gon­dos­kod­tak ar­ról is, hogy a workshop részt­ve­vői sza­bad ide­jük­ben se unat­koz­za­nak. El­ső nap dél­után­ján a köl­ni dóm­ban hall­gat­tunk meg egy or­go­na­kon­cer­tet, majd hir­te­len a bel­vá­ros­ban ren­ge­teg tu­ris­tát le­he­tett lát­ni. Es­te a meg­nyi­tóün­nep­ség stíl­sze­rű­en Köln leg­szebb ro­mán stí­lu­sú temp­lo­má­ban zaj­lott. A szé­kes­egy­ház meg­telt ven­dé­gek­kel, és a lé­leg­zet­el­ál­lí­tó­an szép ku­lis­­szák előtt gyö­nyö­rű kon­cer­tet él­vez­het­tünk. A ka­ted­rá­lis­ból kö­zép­ko­ri ru­hák­ba öl­tö­zött lo­va­gok és vár­kis­as­­szony­ok sor­fa­la kö­zött vo­nul­tunk vé­gig a Gürzenichbe, Köln ele­gáns bál­ter­mé­be.

Más­nap es­te Bonn ven­dé­gei vol­tunk. Az egy­ko­ri lo­vag­vár, a Dra­chenburg egy csapásra élet­re kelt. Mas­ka­rá­sok, mu­tat­vá­nyo­sok, bű­vé­szek és ze­né­szek szó­ra­koz­tat­ták az oda­se­reg­lett ven­dé­ge­ket, majd a ren­dez­vény nagy­sze­rű tű­zi­já­ték­kal zá­rult. A zá­ró­ün­nep­sé­get vi­szont már Düs­sel­dorf­ban ren­dez­ték, ahol meg­ér­ke­zé­sünk­kor mind­an­­nyi­unk­nak egy-egy mun­kás­ka­la­pot nyom­tak a fe­jé­be. Hogy mi­ért? Mert a kop­pa­nó ál­dás a kör­nye­ző ab­la­kok­ból jött: cu­kor­kát szór­tak kö­zénk. A fő­té­ren kö­zép­ko­ri ru­hák­ban bú­csúz­tak tő­lünk ven­dég­lá­tó­ink, majd iga­zi né­me­tes va­cso­rá­val lát­tak ven­dé­gül. Az­tán mi­énk volt az éj­sza­ka, az­nap a düs­sel­dor­fi kis­kocs­mák csak ne­künk tar­tot­tak nyit­va. Fü­löp Ág­nes, a DZT ma­gyar­or­szá­gi kép­vi­se­lő­je