Csodálatos átalakulás
Míg Magyarország egykori impozáns, századfordulós ipari létesítményei egy-egy jó példától eltekintve (Paksi Képtár, Millenáris Park Budapesten) gyakran jutnak ebek harmincadjára, Németországban igyekeznek ezeket az ipari műemlékeket mind városképileg, mind az iparból felszabadult munkaerő szempontjából a leghatékonyabban átalakítani. A szolgáltatásban dolgozók számát emelik az olyan egykori ipari létesítményekből kialakított szállodák, mint a Hamburg Altona negyedében álló Gastwerk. Az előző századfordulón épült gázgyár (Gaswerk) szénraktárából kialakított szálloda letisztult belsőépítészete mellett az összes olyan funkciót felvonultatja, amely egy 21. századi nagyvárosi szállodával szemben elvárás. A Gaswerk persze csak egy a tucatnyi hasonlóan nívós szálloda közül, amelyek jó része Európa harmadik legforgalmasabb kikötőjének környékén áll. Az Elba tölcsértorkolatánál fekvő kikötőben azonban még ennél is izgalmasabb a kortárs építészet legjavát felvonultató Hafen City. A projekt Hamburg belvárosának kiterjesztése felhagyott kikötői dokkokra és a mellettük álló, hamarosan világörökségi listára kerülő raktárépületekre. A jelenleg Európa legnagyobb belvárosfejlesztéseként emlegetett program Hamburg belvárosának területét mintegy 40 százalékkal növeli meg. A 2000-ben megkezdett fejlesztés teljes elkészültére húsz évet szán a területet tulajdonló hamburgi önkormányzat, jóllehet egyes részek – Sandtorkai, Dalmankai – már kompletten megújultak.
A Hafen City legambiciózusabb beruházása a tervek szerint 2012-re elkészülő Elbphilharmonie Hamburg. A Sandtorkai végében épülő, 100 méteres magasságot meghaladó kulturális központ nem egyszerűen csak koncertteremként működik, hanem ötcsillagos szállodának, lakásoknak, sétányoknak is otthont ad majd a gigantikus épület. Az állami, illetve magán-hozzájárulással összesen félmilliárd euróból megvalósuló Elbphilharmonie-nak azonban több kritikusa is akad Hamburg-szerte; szerintük az egész csupán a gazdagoknak szól. Mindenesetre az Elbphilharmonie vitán felül a kreatív és merész kortárs építészettől nem idegenkedő Németország egyik rendhagyó alkotása lesz.
Múlt és jelen Sankt Pauliban
A város területének tíz százalékát kitevő kikötő mellett húzódó városrész sokáig nem tartozott Hamburg jó nevű kerületei közé. Az egykor pestisesek lakhelyeként ismert, majd vágóhidakkal és örömlányokkal teli negyed mára az északnémet nagyváros ún. „hipoh – laza, felkapott – kerületévé vált. A lányok azért maradtak: teljesen legálisan a német törvények értelmében, tevékenységüket azonban három utcára korlátozta az önkormányzat. Itt kínálhatják pénzért alkalmi szerelmüket matrózoknak és hétköznapi halandóknak este nyolctól reggel hatig.
A lányok azonban ma már nem számítanak a felkapott negyed fő vonzerejének. Sankt Pauliban az utóbbi években divat- és formatervezők, romkocsmák és letisztult eleganciával megtervezett, modern hotelek sokasága telepedett meg. A Karo Viertel divattervezőinek műhelyeiből, például a Herr von Edenből popés filmcsillagok vásárolnak. Vasárnap azonban Sankt Pauliban is megáll az élet; reggel hatra a kikötőben álló néhai haltőzsde szórakozóhellyé átalakított épülete is elcsendesedik. Egy hely tart nyitva, de az is csupán a vasárnapi misére hívó harangszóig: a hamburgi halpiacon vasárnap reggel hat és tíz óra között tölthetik fel magukat energiával az átalakított haltőzsde diszkójának pörgésében megfáradtak.
Sankt Pauliban nem is olyan rég, az első dizájnszálloda megnyitásakor még rendőröknek kellett vigyázni, hogy – az újdonságokra kevéssé nyitott – helyi lakosság ne tegyen kárt az épületben. Ma már békésen él együtt a kerületben divattervező, üzletember és örömlány.
KGB, Stasi, streetart
A német főváros, ahol a 20. században ledönthetetlennek tűnő falat emelt sors, a 21. századra remekül ki tudta használni az 1990-ig tartó kettészakítottságából fakadó ellentéteket. Talán ez a kettősség az ösztönzője annak a kreativitásnak, amely Berlint jellemzi. Hamburghoz hasonlóan Berlinben is sorra új funkcióval töltik meg a korábban más célt szolgáló épületeket. Itt azonban az ipari ingatlanokhoz képest nagyobb hangsúlyt kapnak a fal leomlása előtti idők politikájával összefüggésben lévő épületek. Az utcáról belépve az ember nem is sejti, hogy az egyik, igényesen berendezett designszálloda a Rosa-Luxemburg Strasse elején Berlin szovjet megszállása kezdetén a KGB telefonlehallgató-központja volt. A funkciót legteljesebb mértékben előtérbe helyező belsejű hotelben csupán finom utalások jelzik a vendégnek az épület eseményteli múltját. A helyenként zöldes-szürkés falak például az egykori komor katonai funkciót idézik.
A nemzetközi kortárs művészeknek kíván otthont nyújtani az NDK titkosszolgálata, a Stasi egyik volt épületében otthonra lelt Kreativstadt Weissensee. A Kreativstadt Berlin legnagyobb galériája, amely húsz ország csaknem 300 művészének ad otthont. A teljes mértékben magánkezdeményezésként működő művészeti inkubátorházban lakók kedvezményes áron bérelhetik a műtermeiket, de akkor sincs gond, ha nem tudnak pénzben fizetni: az elmaradt bérleti díjat kiegyenlíthetik a műveikkel is. A mondanivaló hagyományos művészeti csatornákon kívüli közlése igen nagy teret nyert az utóbbi időkben Berlinben. Több városrészben, így a főváros egyre divatosabbá váló, de korábban kevésbé jó hírű negyedében, Friedrichshainban az utca művészei a falakra felvitt, különös alkotásaikkal igyekeznek a köz tudtára adni a világgal a nyüzsgő német metropolisszal kapcsolatos gondolataikat. Ezek közül is a leglátványosabbak a Friedrichshain Spree parti felén a berlini falból megmaradt, ma East Side Gallery névre hallgató rész felületein láthatók. Itt 83 streetart művész alkotásai láthatók. A legismertebb berlini streetartosok, Dolk, MyMo és Alias aláírt műveit többfelé meg is lehet találni a berlini falakon.
Berlin közepén – Mitte –, az Alexanderplatz környéki kis utcákban egymást érik az egyedi tervezésű ruhákat és kiegészítőket készítő műhelyek üzletei. Külön gyűjtőpont a Hackescher Markt, amely egy, a budapesti Gozsdu-udvarhoz hasonló, számos udvarból álló tömb néhány száz méterre a Brandenburgi kapunál végződő elegáns Unter den Lindentől. Csupán ebben a városrészben kilenc divattervező-iskola működik. A divattervezők és műhelyeik által foglalkoztatottak száma városszerte eléri a 12 ezret. Berlinben csakúgy, mint Hamburgban, nemcsak önállóan fedezhető fel a Kreatív Németország. A két nagyvárosban számos programszervező indít túrákat a trend nyomában.
