Hegyek között kanyargó, kristálytiszta vizű patakok és az út szélén szamócát, szedret, áfonyát, sajtot és mézet árusító, barátságos helybeliek fogadják Bosznia-Hercegovinában, a Visoko felé vezető úton a turistát.

HATALMAS KŐGOLYÓK

Útközben vétek lenne kihagyni a Grab és Vidovice melletti erdőkben található hatalmas kőgolyókat. Az erdő szélén, egy patak medrében, festői környezetben lelhetünk rá ezekre a különleges képződményekre vagy alkotásokra. Azért e két szó, mert nem tisztázott, hogy természetes módon jöttek-e létre, vagy emberi kéz alkotta őket. Egy nagyobb esőzés után mosta ki a talajból a többtonnás kőgolyókat a hatalmas erővel lezúduló víz. Vannak, akik úgy gondolják, hogy a közeli piramisokkal együtt egy hatalmas energetikai rendszer részei lehettek valaha. Mások szerint egy különös vulkáni tevékenység eredményeként keletkeztek. Egy biztos: lenyűgöző látványt nyújtanak. De most nézzük, mit talált Osmanagić Visokóban!

Motel, étterem és ajándékbolt már működik a Szarajevótól nem messze fekvő, 17 ezer lakosú Visokóban, a boszniai piramisok tudományos elismerése ellenben még várat magára. Pedig Osmanagić állítja, a legszabályosabb, általa Nap-piramisnak elnevezett hegyet geometriai formák, háromszögek uralják. Ezek a formák ugyan létrejöhetnek természetes módon is, de az ilyesmi rendkívül ritka, rendszeres ismétlődése pedig szinte kizárt. Űrfelvételeken ellenben látszik, hogy a völgy területén öt olyan alakzat is magasodik, amelynek két vagy három oldala szabályos háromszöget formál. Akadnak olyanok is, amelyek oldalai lépcsős felépítést mutatnak.

SZABÁLYOS TÖMBÖK

Próbafúrások során kiderült, hogy a piramisok homokkőből vagy kötőanyagba ágyazott kavicstömbökből épülnek fel. A tömböket láthatóan megmunkálták, erről tanúskodnak a derékszögű élek – véli Osmanagić. A tömbök mérete különböző ugyan, de szabályos. A kötőanyag beton, erőssége néhol a háromszorosa a ma használt legerősebb betonokénak. A piramis alatt egy járatrendszer is található, amelynek feltárása folyamatban van.

Mint azt Semir Osmanagićtól megtudtam, az első kőtömböktől 350 méteres út vezet a piramis tetejéig. A piramis teljes felszínét föld és vegetáció takarja, a talajréteg néhol csupán 40 centiméter, máshol több méter vastagságú. Egy méter vastag földréteget kellett eltávolítani ahhoz, hogy elérjék az első szabályos kőtömböt. Hossza 4,5 méter, szélessége 1,5 méter, 45 cm vastag, és hét tonna a súlya. Hat sima oldala van, amelyek derékszöget zárnak be egymással. Közvetlenül az első megtalált tömb mellett sorban helyezkedik el a többi, szintén szabályos, bár különböző méretű kőtömb. Az első kőtömbsor alatt találtak egy következő sort. Az első réteg összesen négy egymás feletti sorból áll. A negyedik sor alatt agyagréteg található. Ezt követően újra kőtömbsorok, majd megint agyag. Az agyagréteg alatt homokkő blokkokat találtak.

KAVICSOK, BETONBA ÁGYAZVA

A kőtömbök anyaga is figyelemre méltó: kisebb-nagyobb, fehér, drapp, szürke, kék, piros, zöld és rózsaszín kövek, kötőanyaggal összefogva. E színes kövek mindegyike megtalálható a piramis alatti járatokban. Valószínűsíthető, hogy a járatok kiásása során kitermelt kőzetet használták alapanyagként, kötőanyagnak pedig agyagot használtak. Ezt a kötőanyagot küldte el a kutatócsoport bevizsgálni hat, független intézetbe. Az összes vizsgálat azt az eredményt hozta, hogy a kötőanyag beton. Míg a mai beton szilárdsága 10–60 megapascal értékhatár között mo-zog, addig a piramis kötőanyagának 73–134 megapascal a szilárdsága – döbbent meg Osmanagić.

A piramis oldalán lévő földek mindig olcsók voltak, mert a 35 fokos dőlésszög miatt állattenyésztésre, növénytermesztésre alkalmatlannak bizonyultak. A hegy lábánál egy római kori település található, egykori lakói megtalálták a piramisok alját, innen hordtak el építőanyagot. De mivel a blokkok 7,5 tonnásak voltak, ezért kisebb elemekre törték őket.

KÜLÖNLEGES FEDŐRÉTEG

Osmanagić szerint az egész piramis felszíne kapott egy borítást, amely simává tette. Ez viszonylag nagy területeken még ma is látható. A gizai piramisok közül a másodikon is látható egy fedőréteg (ma már csak a csúcs körül), amelynek az volt a feladata, hogy a napsugarakat visszaverje. A boszniai piramisoknál ugyanez volt a helyzet: öt–hét, vagy lehet, hogy még több piramis, sőt az egész völgy homokkő lemezekkel volt beborítva Osmanagić szerint.

A piramis alak, a tökéletes tájolás, a mesterséges beton, a belső járatok és alatta a föld alatti járatok egyértelműen építkezés nyomai. A kutatócsoport tagjai arra keresik a választ, hogy mi volt a célja, feladata a piramisnak és az egész komplexumnak.

A kérdés megválaszolásához Semir Osmanagić fizikusok és elektromérnökök segítségét kérte. Egy zágrábi fizikuscsoport a piramis csúcsához érve egy 4,5 méteres sugarú körben 28 kHz-es elektromágneses sugárzást mért. Ez a frekvencia a természetben szabadon nem található. Ha ebből a 4,5 méteres körből kilépünk, nincs sugárzás! Ha visszalépünk, újra mérhető, ami azt jelenti, hogy a sugárzás oldalirányban nem terjed. A csúcson ultrahangot is mértek 28 és 33 kHz között. Egyes kutatók szerint a magyarázat talán a föld alatti járatokban rejlik, ezért igyekeznek a feltárások során minél előbb elérni a piramis csúcsa alatti területet.

SZKEPTIKUS TUDÓSOK

A Wikipédián bőséges információkat találunk a boszniai piramisokról. A bejegyzés szerint Visoko város mellett 2005 óta folynak intenzív régészeti feltárások. A munkálatokat kezdeményező és vezető, bosnyák Semir Osmanagić feltételezése szerint megtalálták Európa legrégibb és legnagyobb piramisait. A tudományos közvéleményt megosztja a furcsa felfedezés. 2008 nyarán tartották Szarajevóban az I. Nemzetközi Boszniai Piramisok Völgye Konferenciát, amelyen negyven kutató tartott előadást Egyiptomból, Lengyelországból, Magyarországról, Horvátországból, Angliából, Oroszországból és Boszniából. A régésztársadalom nagy része viszont élénken tiltakozik Osmanagić ásatási engedélye ellen, mivel a hegyen műemlék középkori erőd áll, amelynek római alapjai vannak, ezalatt pedig illír település. Osmanagić minden kultúrréteget keresztülvágott az ásatásai során, félretéve a régészet minden szabályát, és csak arra koncentrálva, ami őt érdekli. A régészközvélemény nyomásának engedve Gavrilo Grahovac bosnyák kulturális miniszter már megvonta a támogatást a projekttől.

A bosnyák turizmusnak mindenesetre jót tesz a felfedezés. Évente sok százezer ember érkezik a világ minden részéről az ásatásokhoz, hogy saját szemével láthassa az eredményeket.

A boszniai Zenicai Egyetemen vizsgálták meg azokat a leleteket, amelyeket Osmanagić őskori építőanyagként írt le. Az eredmények szerint a betonszerű anyagból álló blokkok jóval felülmúlják a beton keménységét és sűrűségét, bármely mai, iparilag előállított építőanyagnál szilárdabbak. A kőzet azonban azért ilyen szilárd, mert nem mesterséges, hanem természetes konglomerátum (kerekített szemcséjű üledékes kőzet).

A „régészek” az alakzatot mind a négy oldalán megbontották, és hasonló szerkezetet találtak. A talaj- vagy mohatakarás alatt épen maradt, breccsaszerű (szögletes szemcséjű üledékes kőzet) kőtömbök formálása, illeszkedése jól látható. A piramis bejárati platójánál 1x1x1,5 m méretű, néhány tonnás konglomerátum kőtömböt is találtak. Az ilyen tömböket, valamint az itt található homokkő lapok sokaságát bontották meg és hordták el a múlt században építkezéseikhez a helyi lakosok. A középső és felső régióban földrengés, tektonikus és eróziós hatások okozta elmozdulások nyomai lelhetőek fel. A homokkő lapokat az elmélet szerint az építmény burkolására használták. A geológusok szerint azonban ez a töredezett, vékony pados rétegsor az egész környéken megtalálható, és nem burkolat, hanem természetes képződmény.

A hőkamerás felvételek semmit sem jelentenek, mivel mindig a környék legmagasabb pontjai a legalacsonyabb hőtehetetlenségűek. Bármely domb- vagy hegyvidékről készített felvétel ugyanezeket a jellegzetességeket mutatja.

Az építők a piramist pontosan úgy építették volna meg, hogy a geológiai rétegződés azonos legyen a többi hegy felépítésével, ami képtelenség. Éppígy képtelen elképzelés az, hogy kilométereken keresztül mindenhol ugyanolyan, többtonnás kőlapokból épített burkolat lett volna a környéken. A valóság az, hogy a hegyek geológiai szerkezete azonos, és mindenhol ugyanaz a vékony pados, viszonylag apróra töredezett, konglomerátumos üledékréteg bukkan fel. A konglomerátum nem más, mint természetes beton, kerek szemcséjű (vagyis folyóvízi eredetű), utólag geológiai és kémiai folyamatok által összecementált hordalék, amely a hegységképződés során összetöredezett – olvasható a visokói ásatásokról a szabad enciklopédián.