Régóta sejtettem, hogyha holnaptól kézműves sört akarnék árulni, kicsit egyszerűsítve nagyjából annyit kellene tennem, hogy lemegyek a legközelebbi szupermarketbe – szigorúan nem vasárnap persze – veszek pár rekesszel valamelyik - legalább átlagos minőségű, a piac három-négy legjobban fogyó márkájához tartozó – sörből, hazamegyek, átcímkézem – ráírom mondjuk, hogy Nyírségi Pusztasör – aztán beállok egy kézműves gasztrofesztiválra és eladom négyszeres áron.
Ezt a tézisemet igazolja a következő videó, amelyet a Budweiser készített és annyi történik benne, hogy egy brooklyni bárt bekameráznak, majd a csapos srác elkezdi kínálgatni a Budweisert, mintha valami speciális kézműves sör lenne, amit bükkfahordóban érlelnek 139 éves recept alapján, meg hasonló marhaságok. A kedves vevők persze érzik is rajta a bükkfaízt, meg a könnyedséget, meg hogy mennyivel finomabb, mint egy klasszik világos sör. A végén pedig rendesen meglepődnek, mikor a srác eléjük tolja a budweiseres üveget, ami olyasmi kategória Amerikában, mint nálunk a Soproni, a Borsodi vagy az Arany Ászok.
{youtube|id=j1JQfuS1KgE}
Nagyjából ugyanez a mechanizmus működik természetesen a boroknál, kávéknál, ételeknél, sőt, gyakorlatilag minden terméktípus esetében. Emlékeznek arra a videóra, amit norvég srácok készítettek és ahol a szomszéd gyorsétteremben vett mekis kaját szolgálták fel egy bioélelmiszer-vásáron? Azt mondták a kóstolóknak, hogy egészséges és minőségi alternatívát kínálnak a gyorskaják helyett, és a kóstolók nyilván meg is voltak győződve arról, hogy a paradicsom, amit rágcsálnak, az mennyire teltebb ízű és vegyszermentesebb, mint amit a mekiben árulnak.
{youtube|id=4Qa6QXBxxWw}
A marketing persze régóta tudja, hogy amikor veszünk valamit, akkor az azzal kapcsolatos érzéseinket messze nem annak minősége vagy egészségre gyakorolt hatása – ha így lenne, akkor a két legikonikusabb amerikai márka nem is létezne –, hanem sokkal inkább az ahhoz kapcsolódó előzetes várakozások, mint például az érte kifizetett ár, vagy a csomagolás milyensége határozzák meg. De az ember hajlamos erről olykor megfeledkezni, és elégedetten csettintve kifizetni az 1500 forintot egy korsó kézműves IPA-ért vagy egy deci villányi vörösborért, de azért néha szórakoztató kicsit rácsodálkozni saját befolyásolhatóságunkra.
