A vaddisznóhús felvásárlási ára dinamikusan emelkedik a tavalyi mélypont után. Az afrikai sertéspestis magyarországi megjelenése okozta sokk idején volt, hogy 120 forintot adtak a vadásztársaságoknak egy kilónyi, lőtt disznóért. Ma az ár 350 és 400 forint között ingadozik - bár a november és január közötti, nagy terítékes hajtások időszakában elkerülhetetlen némi áresés. Ezzel egyidejűleg a házisertés felvásárlási ára is emelkedik – részben épp az ASP-vel összefüggésben. A sertésinformációs rendszer adatai szerint az egy évvel korábbi 490 forintos szintről mára 600 forint fölé csúszott a vágósertés kilójának átvételi ára. A felvásárlási árak közti különbségek ellenére a vaddisznóhús jelentősen drágább. Az okokat igyekszünk körüljárni.

Az ár legmeghatározóbb eleme: ASP

A tavalyi árzuhanás mögött egyértelműen a sertéspestis megjelenése állt. A kereslet a hírek hatására drasztikusan megcsappant, nem csupán a belföldi, de a külföldi felvevőpiacokon is. Az ASP elleni védekezés részeként több európai állam, ahol még nem jelent meg a betegség, a vaddisznóállomány markáns gyérítését rendelte el. Németországban például 2018-ban soha nem látott méretű, félmilliónál is nagyobb terítékszmot jegyeztek fel. De Ausztria, Csehország és Szlovákia a létszám csökkentésében látta a védekezés leghatékonyabb eszközét. Ez pedig gyorsan túltermeléshez, ami pedig az árak zuhanásához vezetett. A házisertések esetében az árat leginkább meghatározó exportpiac roppant meg az ASP megjelenésével. Több távol-keleti állam is időlegesen megtiltotta a magyar hús bevitelét – utób azonban ezeket a korlátozásokat feloldották. Ezzel párhuzamosan megnyíltak azok az országok a magyar hús előtt, amelyeket már a háziállatok szintjén súlytott a megbetegedés. Így Románia és a legnagyobb felvásárló Kína is jelentős tételben vásárolta a magyar sertéshúst – a külpiacokon jelentkező hiány pedig felfelé hajtotta és hajtja mind a mai napig a hazai árakat is. Azt, hogy a két hústípus ára miként alakul, akár a közeljövőben is, nehéz megmondani néhány kiszámíthatatlan tényező miatt. Annyi bizonyosnak látszik, hogy ha Magyarországon a sertéstelepek továbbra is mentesek maradnak az ASP-től, akkor nem csökken magyar hús iránti nemzetközi kereslet - vagyis az árak dinamikusan emelkedni fognak tovább. A vaddisznó esetében is meghatározó az ASP esetleges terjedése, azonban a nemzetközi környezet sokkal kiszámíthatatlanabb. A téli társasvadászatok mutatják majd meg, mennyire volt ténylegesen hatékony a környező országok állománygyérítési törekvése. Amennyiben kis terítékeket tudnak csak felmutatni, úgy a honi, időszakos “túltermelés” árcsökkentő hatását ellensúlyozhatja a megnövekedő, külföldi kereslet. Emellett bármikor felboríthatja a piacot egy ASP-kitörés olyan országban, ahol eddig nem detektálták a betegséget.

Miért drágább az olcsóbb hús?

Ahogy jeleztük: a házisertés felvárásárlási ára a vaddisznóénak több, mint 150 százaléka, miközben a hentespulton már fordított a helyzet. Az alapvető ok a kétféle hús feldolgozási hatékonyságában rejlik. Aki valaha járt már házi disznóvágáson, pontosan tudja: nincs olyan “alkatrésze” az állatnak, amelyet ne dolgoznának fel. Az ipari húsfeldolgozás ennyire nem hatékony, de a bekerülő házisertés legalább 70 százalékát hasznosítják. Ezzel szemben a vaddisznó esetében legfeljebb 30-35 százalékos hasznosításról lehet beszélni a mai technológiák és piaci igények mellett. A vadnak sem a fejét, sem a bőrét, csülkeit nem hasznosítják - miközben a felvárásláskor a szőrben-bőrben mért súly alapján fizetnek. Egyszerűbben: egy jól megtermett, 100 kilós vaddisznóból legfeljebb 35 kilónyi, értékesíthető hús készül, míg ugyanekkora házi társából 70 kg. Szintén komoly árfelhajtó hatása van a vad esetében a hűtési igénynek. Ugyan nem kell jobb vagy eltérő hőkezelést alkalmazni a vadfeldolgozóknak, mint más vágóhidaknak, viszont a kínálat hektikussága miatt sokkal tovább kénytelenek tárolni az árut.

Kövessük a németeket

Hipermarketekben nem ritka az 1150 forintos kilónkénti ár a házisertés combjáért. Ugyan ez az áru vaddisznó esetében 4255 forint. Ezek után nem véletlen, hogy bár egészségesebb, jobb minőségű, “bio” vadhús, Magyarországon alig éri el a fél kilót a lakosság éves fogyasztása belőle fejenként. Ezen a helyzeten alig változtat a helyi vadászkamarák és az agárminisztérium által rendezett fesztiválok sokasága. Emellett ezeken az eseményeken a legtöbbször továbbra is csak pörköltként jelenik meg a vadhús. Azonban egyre több vadásztársaság – főként a tavalyi, bevetéleik szempontjából tragikus évben – kezdte el helyben értékesíteni a lőtt vadat. Ennek a fajta húsértékesítésnek Németországban jelentős múltja van. A helyi vadásztársaságok a vaászterületük körényékén élőknek adják el a legtöbb vadat, míg a terítékek kisebb része kerül csak a hivatalos vadfeldolgozókhoz. Ma már számos magyar vadásztársaság is jelzi honlapján: a bolti ár töredékéért vásárolható közvetlenül tőlük a lőtt vad. Nem ritka, hogy 500 forintos kilónkénti áron is hozzá lehet jutni vaddisznóhoz.