A reform törekvések jókora hányada igenis üdvözlendő, a készülő törvény alapvetően jó irányba halad. Ám van nem egy olyan részlet benne, amely előtt széttárt karral állunk, és nem értjük, hogy a csudába kerülhetett a reform étkezés – egyébként igen sok túlkapást és ostobaságot is eltűrni képes – jókora repertoárjába. Rendben van, hogy a gyerekek tápláléka ne álljon döntően szénhidrátokból. De szükségük van szénhidrátra! Rendben van, hogy kerülni kellene az állati eredetű zsiradékot – mint például a sertészsír, de a tejtermékek zsírtartalmának üldözése gyermekeknél, valamint a vaj fölcserélése margarinra, bizony erősen megkérdőjelezi a törvénykező hozzáértését a reformtáplálkozás alapelveihez. (Egyébként lehet, hogy a lobbi érdekek érvényesítéséhez jól ért az illető így a tudással nincs baj, sem gazdasági, sem táplálkozás tudományi szinten, csak a kérdés, hogy hol melyik érdek győz a másik felett.) Azok az ételek tehát, melyek főleg szénhidrátot tartalmaznak, télen, szezonális ünnepekkor beugorhatnak a menübe – hiszen a gyerekek imádják ezeket, ráadásul egyes időszakokban tradíció is egy finom mákos kalács, vagy mákos tészta. Ne öntsük ki a gyereket is a fürdővízzel, ha lehetséges! - írja a Harmonet

A tej, ami sosem látott tehenet

Mint a gyerek versben Mehemed. Az igazi tejben ugyanis van tejszín, van rajta tejföl, és a valódi tejből készül bizony a finom, adalék mentes, tiszta vaj is. Az igazi, jó tej zsírtartalma viszonylag magas. Ha már kinyerik belőle a tejfölt, a tejszínt, a zsírossági szintje csökken. A rendes tej tehát nem az, aminek az „értékeit” már többszörösen kinyerték, sokszorosan pasztörizálták, és mindenféle beavatkozással zsírmentesítették, hanem az, ami kijön a tehénből. A tej zsírszázalék szintje – sem a tejtermékek, sem a tej tekintetében nem üldözendő a gyerekek étkeztetésében. (Más kérdés egy diétázó felnőtt!) Emiatt teljesen alaptalan félelem, hogy a gyerekeket megóvjuk a tejben található zsiradékoktól. A vitaminok felszívódásához ugyanis szükség van zsírokra. A legjobb, ha ezt épp a tejtermékekből nyeri egy gyermek. Ugyanakkor ezért üdvözlendő az állati zsírok – különösen a magas koleszterin tartalmú sertés zsír – száműzése a gyerekek étrendjéből.

A kolbász és a löncshús halotti tora

Ugyancsak nemes cél, hogy a zsírban dúskáló kolbász, szalonna és a rémes alapanyagokból –tulajdonképpen húsipari melléktermékekből készülő – felvágottak és löncshúsok kiszorulnak a gyerekek tányérjáról. Szintén jókora piros pontot érdemel, hogy a gyerekek nem kaphatnak szörpöket és egyéb cukros italokat a közétkeztetésben. Ám a lekvárok tiltása megint csak egy kicsit érdekes. A lekváros étel főleg reggel szokott előkerülni. Reggel szénhidrátot fogyasztani ráadásul kifejezetten ajánlott is, ugyanis ebben az időszakban fogadja azt legjobban a gyerek szervezete. A lekvár jó esetben gyümölcsből készül . Cukor hozzáadásával. A lekvárnak azért érdemes lenne egy kis alpontban valami jól megfogalmazott kivételt adni. A csokoládé és a mogyorókrémek többsége valóban túl cukros és egészségtelen alapanyagokból áll - fogalmaz a Harmonet írása

Végre tudhatjuk, mit is eszik a gyerek!

Ha a közétkeztetésben kötelező jelleggel kifüggesztik, miből készült a kaja, amit a gyerekek fogyasztanak, a szülők az otthoni ételeket is tudatosabban állíthatják össze. Már csak azt várjuk, mikor jöhet el az aranykor, amikor a gyerek legalább A és B menü közül választhat majd és nem lesz olyan nap, amikor üres hassal ér haza és kieszi a fél hűtőt.

Összességében az előkészületben lévő törvény több jó irányelvet tartalmaz, mint amennyi nehezen indokolható irányelvet, ám marad a kérdés: mennyiből és mikorra lehet mindezt megvalósítani? (forrás: Harmonet, kép: Minap)