Bő harminc évvel a megalapítása után átadja a Slow Food mozgalom vezetését Carlo Petrini, a mozgalom életre hívója. A mozgalom 8-ik kongresszusán megválasztott új elnök Edward Mukiibi ugyanabban az évben született, 1986-ban Ugandában egy földműves családban, amikor a római Spanyol lépcsőn a McDonald's megnyitása elleni tiltakozásul útnak indult a Slow Food mozgalom. Ez valahol szimbolikus is. Petrini szerint "az eddig megtett út lehetővé tette számunkra, hogy olyan célokat érjünk el, amelyek egykor elérhetetlennek tűntek, és azzá tett minket, amik vagyunk. A mai világ azonban gyökeresen különbözik attól a világtól, amely mozgalmunk kezdeteit látta. Ezért üdvözölnünk kell és hagynunk kell, hogy új egyének kreativitása és intuíciója irányítson bennünket, akik képesek értelmezni a jelent és felvázolni azt a pályát, amely lehetővé teszi a jövőbeli célok elérését."
Az új elnök amellett, hogy a kampalai (Uganda) Makerere Egyetemen szerzett mezőgazdasági és földhasználati menedzsment alapdiplomát, valamint a Pollenzói Gasztronómiai Tudományok Egyetemén gasztronómiai mesterdiplomát, élelmiszer- és mezőgazdasági oktató, társadalmi vállalkozó. Emellett nemrégiben bekerült a gasztronómia jövőjét alakító 35 év alatti fiatalokat elismerő 50 Next-díj Empowering Educators kategóriájába.
"Hálózatként és globális élelmiszermozgalomként együtt maradni kulcsfontosságú ahhoz, hogy tartós hatást gyakoroljunk a bolygónkra nehezedő teherré vált élelmiszerrendszerre" - tette hozzá Mukiibi, aki az idén ősszel először lesz házigazdája a Terra Madre Salone del Gusto kiállításnak Torinóban.
Az elnökség mellett megújult a Slow Food Végrehajtó Bizottsága, a szervezet legfőbb döntéshozó testülete is, amelynek új csoportja a mozgalom sokszínűségét tükrözi. Marta Messa, az új főtitkár.Olaszországból érkezik. Szavai szerint céljuk, hogy továbbra is harcoljanak minden egyes ember jó, tiszta és tisztességes élelmiszerhez való jogáért, hogy felemeljék az alulról jövő közösségek hihetetlenül gazdag tudását, és hogy elősegítsék a fenntartható élelmiszerrendszerek elterjedését az egész világon.
Richard McCarthy (USA) a tematikus hálózatok fejelszetésében, míg a maxikói származású Dali Nolasco Cruz az őslakos közösségek élelmiszerelőállításban betöltött szerepének elismertetésében érdekelt. Jorrit Kiewik (Hollandia) elsősorban a biológiai sokféleség megőrzéséért és a klímaváltozás elleni fellépés fokozásért szeretne tenni, hasonlóan Francesco Sottilehez (Olaszország). Utóbbi úgy fogalmazott, hogy
"ha 30 éve a biológiai sokféleség a célunk, akkor ma a megújulásra irányuló erőfeszítésnek magához a biológiai sokféleséghez való hozzáállásunkkal is foglalkoznia kell. Sok helyes dolgot mondtunk a múltban, támogattunk egy nemzetközi hálózatot, amely képes volt bemutatni, hogy mennyi biológiai sokféleség van a bolygón, és hogy mennyit veszítünk és fogunk veszíteni, ha nem találjuk meg a vidéki közösségeken keresztül a megőrzés kulcsát. Ma támogatnunk kell az ökológiai átmenetet, mérsékelnünk kell az éghajlatváltozást, és a szegénység elleni küzdelemmel, valamint a vidéki közösségek élelmiszer-szuverenitásának helyreállításával regenerálnunk kell az erőforrásokat és a vidéki területeket. Minden erőfeszítést meg kell tennünk annak érdekében, hogy a biológiai sokféleség és az agrárökológia az élelmiszer-politikák középpontjába kerüljön, és be kell mutatnunk, hogy a sokféleségből ered a rugalmasság."
Nina Wolff (Németország) elnökségi tagként erőlteljesebb politikai érdekérvényesítést ígért az élelmezési egyenlőtlenségek elleni fellépés terén, míg Megumi Watanabe (Japán) a mozgalom alapértékeinek megismertetésére koncentrálna.
