A „Nagykunsági szilvapálinka” előállítása Jász-Nagykun-Szolnok megyének kizárólag a Tisza vonalától keletre elhelyezkedő területéről származó szilva felhasználásával és ezen a területen elhelyezkedő feldolgozó szeszfőzdékben történhet. A Nagykunságban történelmi tradíciói vannak mind a szilva termelésének, felhasználásának, mind kereskedelmének.

A termőterületen a legnépszerűbb fajták a Besztercei és a Vörös szilva. A Nagykunságra jellemző klimatikus adottságok, a napsütéses órák magas száma különösen ízgazdag, aromás, magas cukortartalmú szilvatermést eredményez. A Nagykunsági szilvapálinka legalább 40 százalékban Vörös szilvából illetve Besztercei szilvából készül. A szilva magas cukortartalmának köszönhetően a belőle főzött pálinka ízét a marcipános és lekváros ízjegyek jellemzik. A „Nagykunsági szilvapálinka” nemzetközi viszonylatban is elismert termék, az exportértékesítés területe széles, Romániától Kanadáig terjed.

A „Nagykunsági szilvapálinka” a korábban már bejegyzett elnevezések után - Pálinka, Törkölypálinka, Békési szilvapálinka, Gönci barackpálinka, Kecskeméti barackpálinka, Szabolcsi almapálinka, Szatmári szilvapálinka, Újfehértói meggypálinka és Vasi vadkörte pálinka - a tízedik magyar pálinka, amely uniós oltalmat kapott.

A földrajzi árujelzők használata olyan eszköz az előállítók kezében, amely komoly gazdasági előnyt jelenthet. A 2020 januárjában közzétett EU-s statisztikai adatok szerint a teljes uniós élelmiszer- és italexportnak több mint 15 százalékát a földrajzi árujelzős termékek teszik ki, amelyek értékesítési ára átlagosan kétszer magasabb, mint az ezzel nem rendelkező cikkeké.