Íme, amit búcsúképp küldtek vendégeiknek:

Ez itt bizony most egy kapu-zárás, PÁNIK!

De sajnos nem az, amitől a férfinép kicsit bolondossá válik.

Ez egy ocsmány korona, melyet nem visel senki, mégis nagy a hatalma, hisz nem enged LENNI.

Arctalan, sunyi, támad mindenhonnan, itt ülünk EGYÜTT, komoly, nagy gondban.

Öröm helyett itt a para, tavasz helyett a zárt szoba.

A kávézó teraszán néptelenség, randin egy métert tartani képtelenség.

Eddig jött a sok vidám család, akiknek megoldottuk az összes búját-baját.

A sok mosoly, a barátok talán nálatok vannak?

Bezárva, elzárva, csendben várakoznak.

Mentjük amit lehet, embert és eredményt Jóskát, Julit, Pistát, 160 teremtményt.

Ők rengeteget tettek azért, hogy ez ország, még ha víziló lakja is, valóban mennyország.

Nem maradt más választás, vendég nélkül lesz a folytatás.

Most bezárjuk a kapukat, maradjatok otthon!

Addig is mi a háttérben nem maradunk tétlen.

Hogy amikor végre jöttök, érezzétek újra, hogy a Kolpingban a SZERETET nagy betűkkel van írva!