Nagy-Szász István nem ismeretlenül szeretne belecsöppeni a Magyar Szállodások és Éttermesek Szövetségének (MSZÉSZ) világába, hiszen nyolc éve segíti az érdekképviseleti szervezet működését, ebből az utolsó négy évben felügyeleti bizottsági tagként, majd felügyeleti bizottsági elnökként.
Miért venné ezt is a nyakába? Nincs elég nehéz helyzetben most, pangó budapesti házak igazgatójaként, a járvány kellős közepén?
A szövetség szmsz-e (szervezeti és működési szabályzata) szerint bármelyik tag indulhat az elnöki tisztért, aki megszerzi ehhez a szükséges jelöltséget. Az ügyvezető elnököt – akinek a megbízatása két évre szól -, a Tagok választják meg a Közgyűlésen, titkos szavazás formájában. Igaz, mostanáig az volt az alapvető, hogy a korábbi általános alelnök lépett elő automatikusan elnökjelöltnek, és őt választották meg a következő két évre, most azonban már bejelentette (Baldauf Csabáról van szó – a szerk.), hogy nem kívánja megpályázni ezt a posztot, így „szabad a vásár”, ezért is jelentkeztem be a megmérettetésre.
A kérdés továbbra is az: miért?
Egyáltalán nem akartam a kérdést megkerülni, csupán elmagyaráztam a körülményeket, a tényállást és a szokásokat annak, aki esetleg nem ismerné. Szóval, az már nyilvánvaló a tagság körében, hogy Flesch Tamás távozik az elnöki székből a két éves mandátumának lejártával, és az is ismert, hogy nem az alelnök lesz az elnöki pozíció várományosa, hanem dr. Deák Imrét (a Danubius-lánc korábbi, több éve nyugdíjba vonult vezérigazgatóját) kérte fel az Ügyvezetés, hogy pályázza meg az üressé váló pozíciót. Ekkor jöttem én is a képbe. Sok vidéki és budapesti szállodással beszélgettünk a Szövetség munkájáról, stratégiájáról és jövőjéről. Ezeknek a beszélgetéseknek az volt az egyik konklúziója, hogy előremutatóbb, ha a jelenlegi, amúgy is áldatlanul nehéz helyzetben lévő ágazatunkban nap mint nap helyt álló, olyan aktív szállodásnak kellene inkább ezt a fontos társadalmi munkát elvállalnia, aki naprakészen tisztában van a nehézségekkel, és képes ezért a tagság érdekében megküzdeni.
Mit tett annak érdekében, hogy a tagság elfogadja a novemberi közgyűlésen a döntését, és ön kerüljön ki majd győztesként az ügyvezető elnökség közös javaslata ellenében?
Több kolléga segítségével kidolgoztunk egy elnöki programot és részt vettem – a balatoni kivételével – az összes, különben Egerben éppen most is zajló régiós közgyűlésen, ahol bemutatkoztam a tagságnak, elmondtam, miért vagyok ott, mit szeretnék elérni a vezetőjükként, mi a programom. Balatoni gyerekként nem nehéz megtalálnom a hangot a vidéken élőkkel, az eddigi öt régiós közgyűlésen már meghallgattak, és utána letették a voksukat: három helyen nekem szavaztak bizalmat (Időközben az egri, majd a hajdúszoboszlói régiós közgyűlésen is Nagy-Szász István kapott bizalmat a szavazáson a két jelölt közül - a szerk.). Jól van ez így, maradjon is a szoros futam, a kialakult versenyhelyzetből a tagság csak profitál - mert így derül ki, hogy a mostani helyzetben ki a legalkalmasabb erre a fontos pozícióra, melyek az elnöki programok leglényegesebb pontjai, és talán tudunk tanulni is egymástól.
Ma Eger, holnap Hajdúszoboszló. És mi lesz holnapután?
Ha a novemberi, budapesti tisztújító közgyűlésen én kerülök ki győztesként, a következő három témakörre fogok koncentrálni 2021. január 1-ét követően. Valódi eredményt hozó érdekérvényesítésre van szükség a mindenkori helyzetre alakított stratégiával – és nem csak a szakpolitika felé, hanem a tagság számára fontos egyéb témákban is, ahol a tagok egyenként nem tudnak eredményesen fellépni érdekeik képviseletében más szervezetekkel, cégekkel szemben. Legjobb példa erre, amikor a német szállodaszövetség pár évvel ezelőtt összefogta és vezette a jogi eljárást az egyik nagy OTA ellen, felvállalva az ütközést, hogy ne a tagjainak kelljen egyenként – üzleti kockázatot vállalva – egy sokkal nagyobb gazdasági szereplővel szemben fellépnie.
A másik terület a Szövetség imidzsének fejlesztése a tagságon belül és kívül is – abban hiszek, hogy erős brand nélkül nincs erős szövetség. Az MSZÉSZ tagsága jelenleg kb 500 szálláshely és étterem (az itthoni közel ezer hotelből). Csak viszonyításképp: Ausztriában a hasonló módon működő érdekképviseleti szerv 1500 tagot számlál – itt is van tehát hova fejlődni. A tagság számának növelése, azért is fontos, hogy eredményesen tudjunk tárgyalni a megemelkedett létszámból eredő nagyobb képviseleti súllyal.
És ami az igazán lényeg: folyamatosan kommunikálni kell a tagsággal, tudni a gondjaikról, tájékoztatni mindenkit a megtett lépésekről, és nem csak az elért eredményekről - vidéken, Budapesten egyaránt.
A harmadik, és legalább ugyanolyan fontos pont, mint az előző kettő: szolgáltató tevékenység erősítése a tagok felé – ez a Szövetség létezésnek alapköve. Például a 2019-ben nagy érdeklődést kiváltó tanfolyamokat, workshopokat folytatni kell a tagság igényeihez igazítva. A kicsi és közepes szállodák többségben vannak, nekik nincs erőforrásuk, corporate központjuk, hogy ezekhez a tudás transzferekhez könnyedén hozzájussanak. Ha egy új rendelet kijön, azt azonnal értelmeztetni kell szakértővel, és a hozzáfűzött, segítő magyarázattal együtt kell a tagság felé eljuttatni. Gyors, dinamikus, előremutató szolgáltatásokat kell nyújtani, a turizmusról napra kész információkkal kell szolgálni.
Szerintem a hazai szállodaipar mostani kritikus helyzetében kiemelten fontos az MSZÉSZ teljesítménye a tagok számára. És újfajta szemlélet, új megközelítés kell. Az idő kerekét nem lehet megállítani, azt kell megértenünk, hogy megérkezett a változás. Ha majd nem én nyerek, de az új elnök mégis elkezd dolgozni a programom alapján, már megérte nekem!
A legfrissebb: időközben öt régiós közgyűlésen szavazott bizalmat a tagság Nagy-Szász Istvánnak, így immár biztos, hogy ő az egyik elnökjelölt a novemberi tisztújító MSZÉSZ Közgyűlésen.
Forrás: Turizmus Online
Forrás: Fotó: Hajas Orsolya