Mint arról Lipóczki János, a létesítményt üzemeltető Hotel Tisza Kft. ügyvezető igazgatója a szoljon.hu érdeklődésére beszámolt, noha a Tisza Szálló belső technológiája számos fejlesztésen ment keresztül, ám látványos, vendégcsalogató beruházások — saját forrás hiányában — az elmúlt években nem valósultak meg a falai között. Így a szállót működtető gazdasági társaság tavaly úgy határozott, értékesítésre kínálja a létesítményt. A napokban megjelent külföldi tőke a helyi műemléknek számító Tisza Szálló további működtetését, illetve fejlesztését tűzte ki célul, a jelenlegi szolgáltatások — fürdő, étterem, hotel —, valamint a teljes dolgozói állomány megtartásával.

A ’30-as évektől kezdve a szolnoki képeslapok egyik közkedvelt központi eleme volt a Tisza Szálló. A szőke folyó partján parkosított környezetben álló, festői szépségű neobarokk épület Hegedűs Ármin tervei alapján 1928-ban épült. Gyógyvizét nem más, mint a kor legjelentősebb termálvíz-lelőhelyeinek felkutatója, Pávai Vajna Ferenc tárta fel. Az 55,6 Celsius fokos alkáli hidrogén-karbonátos és jódos hévíz megtalálása ösztönözte az akkori városvezetést, hogy egy gyógyfürdővel ellátott szállodát „húzzanak” a földben rejlő kincs fölé.

A nyolcvanadik évét tavaly előtt ünneplő kultikus létesítmény a történelem sötétebb és derűsebb napjait is megélte már. A második világháború végén szovjet hadikórházként is működött, s bár a vörös hadsereg tartógerendáig lerabolta az épületet, de — a szándékkal ellentétben — legalább nem robbantotta fel. A szocreál korszakban élte másodvirágzását — belső termei, bárja, Tiszára néző kerthelysége, fagyizója és sörözője, csakúgy, mint szaunás gyógyfürdője nap mint nap teltházas volt.

Mára emlékeiből él a Tisza Szálló, de talán hamarosan, az új tulajdonos tervei szerint újra a város közkedvelt szolgáltatóhelye lesz a felújításra váró műemlék épület. (szoljon.hu, Turizmus Online)